Mindig belehibázok valamibe
Véletlen volt, igazán. Hogy is került a családba egyszerűbben Nika? Amikor ráébredtem, hogy Barčában a gondolat milyen mélységei lakoznak, és ezt nem kis részben Kudláčková játékának köszönheti, kíváncsi lettem, miben játszott még. Veronika Jandová, egyszerűbben Nika volt az első szerepe, tizenkét éves korában. Más is volt a Youtube-on, a Skleněný důmot (Üvegház) is idetettem mellé, Sweetie kártyájára, de mégis inkább egyszerűbben Nikával ismerkedek. És tessék, telitalálat.
Apránként derül csak ki persze. Csehszlovákiában ez egy ismert film, hírneves, 1981-ben a plovdivi tévéjáték-fesztiválon a gyerek-tévéfilmek fődíját kapta, Kudláčková pedig a legjobb gyerekszereplőnek járó díjat, de nem ám szóltak volna róla, egy rajongó elbeszéléséből tudom. „Kedvenc gyerekcsillagom, Michaela Kudláčková első filmszerepe”, írja egy másik.
Hňoucej, Venoušku, hňoucej.
Ha egy filmből évtizedek múlva még idézni tudnak emberek – és emlékeznek, hogy az idézet honnan van, vagyis nem válik belőle gyökerét vesztett szállóige –, arra oda kell figyelni.
És ebbe a mondatba is pont beletaláltam.
Ha az olvasó négy perc negyven másodpercet teker a filmen, megszemlélheti egyszerűbben Nikát, amint megérkezik Fialová nagyihoz kenyeret kérni, mert a tíz koronáján egeret vett. To je drahota, mondja a nagyi játékosan, ehhez nem kell szótár, hiszen a magyar drága szó is szláv eredetű, s alighanem elérte, hogy ezentúl egyszerűbben Nika tízkoronás egere fog mindig eszembe jutni Drahota Andreáról. A nagyi éppen šusterkát készít tört krumpliból, tojásból és lisztből, és Venoušek töri a krumplit – ezt jelenti a hňoucat ige –, de ha figyelünk, halljuk, hogy Nika Tomášnak szólítja. Ez az igazi neve, de a nagyi Nikát is Monika néven üdvözli, amikor belép. Tomáš alias Venoušek megmutatja a krumplit, a nagyi megnézi, visszaadja. „Hňoucej ještě, Venoušku, hňoucej.” „Törd még, Vencelkém, törd.” Nika ezalatt lelkesen vigyorog.
Nika tehát elmeséli az egeret, muszáj volt megvennie, olyan cuki volt. Áthozza, akarja a nagyi is kézbe venni? Csak ne engedjék támadni, mondja Tomáš.
Nika odalép mögé és azt mondja a nagyi modorában:
– Hňoucej, Venoušku, hňoucej.
Annyira érzékletesen mondja, hogy én is elkaptam és megjegyeztem ezt a mondatot, bár még fogalmam se volt a pontos jelentéséről, lehetett az is, hogy keverd vagy folytasd. És nem is volt könnyű kideríteni, mert tájnyelvi szó, a szótárakban nincs benne, és anyanyelvi korrepetitorom nem is ismerte! Az ő vidékükön ez nem hňoucat, hanem pomačkat. (Nincs köze a szlovák mačka szóhoz, bár azt a legjobb viccnek tartotta, amit én kigondoltam, hogy úgy összetörni a krumplit, mintha egy macska esett volna neki.)
Egyszerűbben Nika lesajnáló, lehülyéző szavait lassan negyven éve rendszeresen idézik, néha variálják is, de többnyire mindmáig Venoušek van benne. Van, akinek beépült a mondat az életébe.
És van, aki mindmáig gyűlöli Karel Augustát, másnak pedig a hideg futkos a hátán, ha meglátja, olyan meggyőzően játszotta a pedofilt – ebben is telitalálat volt a film, halvány fogalmam se volt, miről szól, azaz voltaképpen mindmáig nincsen, de annyit tudok, hogy egyszerűbben Nikát elrabolja egy pedofil, akitől én ugyebár nem féltem őt. Rögtön a legelső filmjében pedofillal akad össze, pont akikkel én dolgozom, egyébként pedig Kudláčková hangját meghallva rögtön Czinkóczi Zsuzsa jutott eszembe, akit rögtön a legelső filmjében megerőszakolt egy pedofil.
De olyan is akad, aki később, nagy örömére kigyógyult a színész iránti ellenszenvéből. Olyan megjegyzéseket is találok, hogy Augusta megint gonoszt játszik, illetve Janžurová és Brabec megint házaspárt – mert voltak már más filmjeik, amikre szintén emlékeznek negyven vagy még több év távlatából, és mi azokat se láttuk. Ahogy ezt sem. Ha a film készítésekor eljut hozzánk, természetesen Csellár Réka lett volna egyszerűbben Nika, öt évvel később pedig nyilván Somlai Edina, ahogy a Mindenki tankötelesben.
Persze voltaképpen az is lehet, hogy a film eljutott hozzánk. Ezer és egy oka lehet, hogy nem láttam akkor. Ha megismételték, amit általában megtettek, azt is még a nyolcvanas években tették, mert a rendszerváltás óta csehszlovák (azaz a bársonyos forradalom előtti) filmből csak Menzel, Chytilová, Forman, efféle nagyságok kerülhetnek a magyar képernyőre – és a legnépszerűbb sorozatok. Ha volt már szinkronjuk. Egyetlen csehszlovák filmre sem emlékszem, amit a rendszerváltás után szinkronizáltak volna magyarra. Szétválás utáni, cseh, illetve szlovák filmet néha bemutatnak, de nem sokat. Amerikai filmet sokkal gyakrabban szinkronizálnak, akármilyen régi, még akkor is, ha volt már neki szinkronja.
Ebből a szempontból tehát egyszerűbben Nika rossz helyre született. Másrészt viszont máshová nem is születhetett volna, benne is van egy adag Švejkből, s alighanem ő is nyomot hagyott őutána született gyerekalakokon. Talán nem is Barčán, hanem inkább Lenka Pastýřován.
Mindabban, amit itt leírtam, a guglifordító még sokat segített, bár azért egyre gyakoribb, hogy egész mondatokat is megértek; írásban is, beszédben is. Ha egyszer sikerülne azon a szinten megtanulnom, hogy nagy általánosságban értsem, nekiállnék megnézni olyan csehszlovák filmeket, amiknek nálunk hírét se hallották, mert kicsi gyöngyszemek ezek, azok is közülük, amiket nem a legnagyobbak és leghíresebbek rendeztek. S akkor írnék is róluk, hogy legalább a hírüket hallják.