Szatír a kormány
Az olvasó milyen különbséget lát az alábbi cikkek között?
Szatír ijesztgeti a bölcsészlányokat a BTK-n
Két szatírt fogtak Győrben
Sej, a mi lobogónkat: kivezényelt diákok a Képtárban
Gyerekeket kell küldeniük az iskoláknak az állami ünnepségekre
Igen, jól látja. Mindössze egyetlen különbség van. A szegedi és győri szatírok elég disznó alakok voltak ugyan, de legalább nem gyerekek jelenlétében végeztek önkielégítést. A szombathelyi esetben az elkövető neve ismert, Harangozó Bertalan Vas megyei kormánymegbízott verte ki több tucat, talán több száz spontán kivezényelt gyerek előtt. Mármint a nyálát. Az ember elképzeli ezt a nyurga, kopaszodó, öltönyös urat, amint egy csomó leplezetlenül unott, mással foglalkozó, csak a szabadulást váró gyerek jelenlétében arról fröcsög megállíthatatlanul, hogy mekkora nagy isten a generalisszimusz nemzettestvér, és mekkora jótétemény részéről, hogy kegyeskedett alattvalóinak adni a Nemzeti Gránittörvény mind a hatszáz változatát, a mi áldott kegyelmes jóistenke elvtársunk növessze hosszúra szakállát, és tudjátok-e, gyerekek, hogy a mi áldott Viktor apánk miért nőtt több mint két méter magasra? hát mert mindennap megette a spenótot! A gyerekek pedig még csak nem is röhögnek a Vas megyei főszemélyikultusznyik testvéren, mert oda se basznak, dumálnak, a telefonjukkal játszanak, várják, hogy mehessenek onnét, és amikor elengedik őket, akkor meg csak azt várják, hogy az összes alszemélyikultusznyik elvtársak hallótávolságon kívül kerüljenek, ők ugyanis még tudják az illemet, és senkit, a keretlegény elvtársakat és a keretleány elvtársnőket sem küldik el az anyjuk jó büdös picsájába, amíg azok esetleg meghallhatják. Utána aztán ahogy a csövön kifér.
Az előző személyi kultusz éveiben is az volt a szabály, hogy a téeszcsé vett egy új traktort, akkor körülbelül effélének kellett elhangzania – elmondta mondjuk a tanácselnök:
„Kedves elvtársak, elvtársnők! Amint látjátok, ez itten egy új traktor. Azért lett nekünk ez a traktorunk, mert a téeszcsé megvette. Most bizonyára azt kérdezitek, elvtársak, hogy miért vette ezt a szép új traktort a téeszcsé.” (Az elvtársak ekkor azt gondolják, hogy azért, mert a tagság megszavazta, kellett egy új traktor és volt rá pénzük.) „Azért, elvtársak, mert a hanyatló imperializmus bár már az utolsókat rúgja, nekünk mégis résen kell lennünk.” (Hogy jön ez ide, gondolja a tagság.) „Ma négy éve, hogy Rákosi Mátyás elvtárs [negyedóra vastaps] vezetésével elfogadták az ország új alkotmányát.” (Akkoriban ez nemzeti ünnep volt, és új traktort is csak nemzeti ünnepen lehetett ünnepélyesen átadni, addig ott állt a kocsiszínben, és továbbra is talicskán hordták a búzát.) „Ezért lehet nekünk most új traktorunk, elvtársak.”
Itt még van egy óra szófosás arról, hogy mi köze az alkotmánynak a traktorhoz, de ezt mellőzhetjük, semmivel sincsen több köze, mint a Szájer ipadján ihellett alaptákolmánynak a szombathelyi képkiállításhoz. Igaz ugyan, hogy az egyik kép történetesen azt az emlékezetes pillanatot örökíti meg, ahol Orbánból majdnem kaméleoneledel lett, de a gyerekeket nem a képek miatt rángatták oda, akkor azokat is meg kellett volna nézniük. Kizárólag azért, hogy Harangozó rájuk verhesse a nyálát. Ez megvolt, mehettek. Mentek is.
Szeretnék röviden elmagyarázni néhány apróságot a személyi főkultusznyik elvtársnak és testvéreinek. Így egymás között mint nemzet a közszolgáknak.
1. Az iskola oktatási intézmény, nem pedig gyerekkölcsönző. Ha gyerek kell, csináljatok magatoknak. De az is csak a gyereketek lesz, nem a tulajdonotok.
2. A perverz hajlamaitokkal várjátok meg a börtönt. Aki még egyszer ráveri a gyerekeimre, annak én, a nemzet személyesen vágom le a tökét és úgy vágom a börtönbe.
3. A személyi kultusznak vége. Hruscsov elvtárs, aki Joszip Visszarionovics dicsőséges halála után még majdnem három évet várt, hogy detronizálni merje a főistenség elvtársat, halott. Ebből következően a főistenség elvtárs még halottabb, totálisan halott, egy exfőistenség elvtárs.
4. Orbán Viktor nemzettestvér elvtárs, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának első titkára, birodalmi kancellár, a Szovjetunió Hőse, vaskereszttel kitüntetett birodalmi hadsereg-főparancsnok nem létezik. Soha nem is. Csak ti képzeltétek. Aki van helyette, az mindössze három címet birtokol: miniszterelnök, pártelnök és képviselő, de mindhárom címet választással kapta és választással el is fogják tőle venni.
5. Ezen túlmenően Orbán Viktor egyetlen említésre méltó tulajdonsága, hogy egy dilis, akarnok seggdugasz, aki akkorát fog bukni, mint ide Lacháza.
6. Ezt követően ti ott álltok majd a vezéristen iránti lánglelkű rajongásotokkal, és a röhögést most már hallani is fogjátok. És nem tudtok hova menni, mert a vezéristen elfelejtette újra megnyitni azt az intézményt a II. kerületben.
Mindez arról jutott eszembe, hogy futótűzként terjed a Facebookon, de megörökítve mintha nem lenne Konok Péter kis írása, amit ti, személyikultusznyik elvtársak, lesztek szívesek betűről betűre betanulni és a vezéristen arcképe előtt hajlongva naponta felmondani.
Taps. A Tábornok szerette a tapsot. Fürdött benne.
Fiatalkorában sokszor megtapsolták. Megszokta, de megunni sosem tudta.
Aztán ahogy ő maga is eltapsolt ezt-azt, életeket, embereket, vagyonokat, a taps egyre gyérült.
Ahogy a taps gyérült, a Tábornok egyre jobban vágyott rá. Alantasai mind hangosabban tapsoltak neki, de ez nem volt elég. Tömegekre vágyott. Zúgó tapsorkánokra. Hogy az ütemes zaj elnyomja gyanakvását: talán titokban röhögnek. Rajta röhögnek.
A Tábornok egyre rosszabbul aludt. Tapskoldus lett, tapsdiktátor. Tapsheroinista.
Elkezdett tapsot vásárolni. Végül tapsolókat rendelt ki. A nép havonta meghatározott ideig tapsolni volt köteles a Tábornoknak. Ha valahová ment, az iskolákból kihajtották a gyerekeket, akik tapsoltak. De a taps mögött egyre több volt a gúny és a fogcsikorgatás.
Egyre több.
Mikor a Tábornokra kimondták a halálos ítéletet, a teremben az emberek önfeledt tapsviharban törtek ki. Mikor az akasztófa alá kísérték, zúgott a taps.
És a Tábornok szemében örömkönnyekkel, boldogan halt meg.