Gyakran kell úgy írnom cikket, hogy a lényegi tartalma nincs is benne, mert nem akarok meglepetéseket elrontani. Ez is ilyen eset. De megpróbálom mégis leírni a lényeget meglepetés elrontása nélkül.
A Hanka eredetileg egy adott probléma körül forog, amit jó Barčánk tárt elénk még tavaly tavasszal. Ez önmagában nem elég egy regényhez, akkor sem, ha – mint már jó eséllyel látható – kisregény lesz, több okból. Természetesen a problémák és konfliktusok mennyisége és a regény terjedelme között nincs egyenes arányosság, több problémához valamivel nagyobb terjedelem kell, de egyetlen problémát – ha az olyan – is ki lehet fejteni bármekkora terjedelemben. A műfaj azonban nem szereti, ha a szereplők életében túl kevés a probléma, mert elszürkülhetnek.
Szintúgy több oka van annak, hogy fölvettünk egy másik problémát, két lépcsőben. Az első – maga a probléma – már jóval ezelőtt fölmerült, egyszerűen azért, mert Eliška jellemét ez támasztotta alá, az embert a problémái és az azokra adott válaszai is meghatározzák. A kiinduló konfliktus két ponton okoz gondot az életében, két irányból hagyja megtámasztatlanul. Több megoldás közül kellett választani, de nem sokkal ezelőttig nem volt meg a bizonyosság, hogy mi lenne a helyes; végül saját életem viharai adták meg a megoldást.
E cikk címe arra utal, hogy mindennek hatására Eliška és a körülötte levők élete egészen más fordulatot vesz, mint amire az olvasó esetleg számít. Legalábbis remélem.