Egy hónap

Ez is jellemző. A kicsim mindig kiborult az évfordulókon, az apja haláláén, a bátyjáén, mindenen. Eleinte a hónapfordulókon is. Nekem pedig a tegnapi nap nem különbözött a többitől, amióta nincs Krisz. Szomorú napok, de nem túlságosan, és nyugodtak, mert már nem kell rettegni.
  Akartam írni, hogy a búcsúbeszéd micsoda siker volt. A helyszínen a jelenlevők háromnegyede gratulált hozzá, hogy milyen szép és személyes volt, meg hogy milyen őszinte, hiszen ők ismernek minket és látták, hogy tényleg úgy élünk, ahogy a beszédben írtam. De hát milyet írtam volna? Közös életünk első percétől az őszinteséget tartottuk az egyik legfontosabb dolognak, még szép, hogy ebben a beszédben is őszinte vagyok. Egyébként azt hiszem, az őszinteség okozta, hogy soha nem veszekedtünk, hogy nem volt közöttünk széthúzás, féltékenységi dráma, veszekedés, verekedés, nálunk nem volt mindaz a hülyeség, ami mások életét megkeseríti. Szerintem ez a titka. Őszinteséggel, következetes és kétoldalú őszinteséggel minden emberi kommunikációs probléma megoldható, nem csodálom, hogy Barátok közt-szereplők, politikusok, egyéb züllött alakok ennyire rettegnek tőle.
  Azért mit mondjak, korábbi legnagyobb irodalmi sikeremnek jobban örültem.

»»»»»»