Már hárman vannak. Lányok. Tizenévesek. Bekövettek Instagramon. Az első már elég régen. A másik kettő nemrég. Az elsőről tudom, hogy énekel a dóm kórusában. A nevét egyiknek se tudom. Azt se tudom, hogy egymást ismerik-e. Csak megjelentek és bejelöltek. Hogy miért engem, nem tudom. Soha egyetlen krükköt nem tettem közzé Instagramon. Azért tartom, hogy én követhessek másokat.
Sok netes oldalnak vannak milliószám követői. De meg is dolgoznak érte keményen, folyamatosan publikálnak. Nekem – az egyébként meglevő barátaimon kívül – csak ez a három követőm van, akik nem tudtak rólam semmit, amikor bejelöltek, egyszerűen azért tették, mert tetszett nekik, amit közzétettem. Azaz – a semmi.
Ó, Sáriputra! Az üresség valóban forma!