Sok éve az a szokásom, hogy ha valami megtetszik a neten, akkor belököm a letöltőprogramba és elteszem. „Majd megnézem” felkiáltással. Hát most elkezdtem őket megnézni. Valamelyik letöltőkének megvolt az a jó szokása, hogy ha odaadtad neki egy kép címét valamelyik képmegosztó oldalon, akkor az egész accounthoz tartozó totál mindenséget leszedte. Tudtam róla, de nem foglalkoztam vele, majd megnézem.
Hát most épp egy világ túlsó végén élő vadidegen csókának a gyerekét meg a kutyáját meg a kirándulásait ábrázoló képeket szórom ki, mert leszedett tőle háromezer képet – tizenegy évvel ezelőtt. Tegnap régi tájképeket szortíroztam, mert már más az ízlésem és a felbontásuk is gyenge a mai követelményekhez, aztán jönnek könyvek, programok…
Összeraktam két könyvtárba, hogy miket kell átválogatnom. Semmiség, másfél tera.