Láng Attila D.: Private

Szóval egy kicsit morcos lettem. Értesítettek, hogy bekerültem egy bestsellerlistába, több művel is, amiket szemlátomást jó régen válogattak össze:
  Láng Attila D. - Hyperion.zip
  Láng Attila D. - Játékvilág.zip
  Láng Attila D. - Könyvdigitalizálás - html.zip
  Láng Attila D. - Nicky - sci-fi regény - doc.zip
  Láng Attila D. - Novellák scifi.zip
  Láng Attila D. - Novellák.zip
  Láng Attila D. - Private.zip
  Láng Attila D. - Sophie - ifjúsági regény.zip
  Láng Attila D. - Uránia.zip
  Így szólt a lista. Mármost ez rendben van, azért írok könyveket, hogy terjesszék őket, de mi a csoda lehet az a Private? Lehet, hogy tudtomon kívül írtam egy remek regényt?
  Letöltöttem a csomagot, kibontottam.

LÁNG ATTILA D.: PRIVATE

Vakok Elektronikus Könyvtára
   Javította, tördelte: Dr. Kiss István; 2003.

Itt szeretett üldögélni a legjobban, ez volt a legeldugottabb hely az egész
  parton. Felülrõl semmi sem látszott belõle, a kiugró sziklák eltakarták nemcsak
  a kis bemélyedést,
  de a hozzá vezetõ utat is. A partról nézve se láttak belõle semmit. Ha
  felmászott ide a sziklafal nyaktörõ, zegzugos ösvényein, elláthatott egészen
  messzire, még a
  nemzetközi hajójáratokat is látni lehetett tiszta idõben, pedig azok nagyon
  messze járnak a parttól. Ugy tûnt, innen belátja az egész óceánt, s különös
  volt a gondolat, hogy
  még ez a hatalmas vízfelület is csak töredéke az egésznek.

Ez elgondolkodtatott. Én mindig is nagyon toleráns voltam a vakok speciális számítástechnikai igényeivel szemben. Az, hogy a könyvből ki vannak irtva a gondolatjelek és idézőjelek, rendben van. A felolvasóprogram bizonyára rosszul boldogul velük. Semmi akadálya speciális vakos példány készítésének, akár én magam is elkészítem őket szívesen.
  De a francia ékezetes betűk helyén szemét van, ami elrontja a felolvasást. A szöveg tele van kihagyott szavakkal, félmondatokkal, a helyükre és máshová bedobált szeméttel. Helyesírási hibák kerültek bele, egy látszik a fenti idézetben is, mert én természetesen hosszú ú-val írtam, hogy úgy. A sorok szó közepén érnek véget, ami persze lehet, hogy nem zavarja a felolvasóprogramot – de akkor mit jelent az elején az, hogy „javította, tördelte”? Mi van ebben a szemétrakásban javítva meg tördelve? Széttördelve, az igen! Cafatokra. Alig ismerek rá a saját könyvemre.
  A könyv címe pedig nem „Private”, amiről nem tudom, hogy közlegénynek tekintsem vagy vécének, vagy egyáltalán hogy milyen nyelven van. Mert franciául nincs ilyen szó, privé van vagy personnel. A könyv pedig Franciaországban játszódik. Ez ugyanis a Sophie című regényem 1999-ből. Innen le lehet tölteni az eredetit, nem vakos verzióban, de értelmes szöveggel, és tudok csinálni vakosat is, ha megmondják, milyen legyen.

Én nem állok most neki megkeresni dr. Kiss Istvánt vagy aki így nevezi magát, és megkérdezni, hogy kilenc évvel ezelőtt miért barmolt bele a könyvembe. Jó esetben csak nem emlékezne, rosszabb esetben elküldene a jó anyámba, és még neki állna följebb. Ehelyett következik egy kis infó, miheztartás végett.
  Elektronikusan megjelent műveim ingyenesek, de nem köztulajdonok. Ez óriási különbség. A köztulajdonnal az ember azt csinál, amit akar. Az ingyenes művel nem. A köztulajdont fölhasználhatja részeire szedve, beépítheti a saját munkájába, az égvilágon bármit megtehet vele. Az ingyenessel mindössze két dolgot tehet. Ingyen megszerezheti, és korlátlanul teszi. De ezt is csak akkor, ha nem keletkezik belőle anyagi haszna, még közvetetten sem.
  Tehát a játékszabályok a következők.
  1. A könyvem az enyém. Ingyen le lehet tölteni innen és más helyekről is, és szabadon terjeszthetők, de ettől még az enyém. A magyar és nemzetközi jog által védett alkotások.
  2. Szabadon feltehető weboldalakra, kivéve a profitorientált oldalakat. (Ezt azért mondom, mert egy ilyen tárgyú pert már kellett indítanom; megnyertem.) Feltehető file-letöltőkre, önállóan vagy csoportban, mások műveivel együtt, bárhogyan, mindaddig, amíg a feltöltőnek és/vagy a site tulajdonosának nem származik ebből haszna. Abból ugyanis nekem ez esetben arányos rész jár.
  3. Mindeközben azonban, mivel a könyvem az enyém, nem szabad megváltoztatni. Ez a következőket jelenti:
  – A könyvbe általam beletett minden egyes betűt, írásjelet, számjegyet, ékezetet, szóközt és Enter jelet változatlanul meg kell hagyni, az eredeti sorrendben.
  – A formázásokat (például dőlt betű) szintén változatlanul meg kell hagyni.
  – A könyv első és utolsó betűje közé egyéb szöveget, mint például a közzétevő nevét, cégnevet, reklámszöveget, megjegyzést beiktatni tilos.
  Ugyanakkor viszont a formátumváltoztatásokat maximálisan tolerálom, hiszen ezek elektronikus könyvek, és a könyvolvasók, szövegnézésre szolgáló hardver- és szoftvereszközök korában akkor se tudnám a könyveimet minden elterjedt formátumra átalakítani, ha akarnám. Tehát szabad őket áttenni PDF-be, DJVU-ba, EPUB-ba, és így tovább, feltéve, hogy a könyv tartalma a fentiek értelmében változatlan marad, ha a megfelelő nézőprogrammal szemléljük.
  Ha az átalakítás okvetlenül szükségessé teszi, szabad a könyvön bizonyos változtatásokat is végezni, amilyen például a formázások, speciális karakterek, illusztrációk eltávolítása vagy hasonló értelművel helyettesítése; feltéve, hogy az adott szoftverkörnyezetben a könyv ábrázolása másképp nem oldható meg, és a mondanivaló így sem sérül.
  Változtatás alapjául az sem szolgálhat, ha gyűjteményben szerepeltetik a könyvet, és a gyűjtemény darabjait egységes formára kívánják hozni. Ne hozzák.
  4. A könyv szerzőjének vagy társszerzőinek nevét vagy a név írásmódját megváltoztatni, a társszerzők nevét más sorrendbe tenni, az asszonynevet lánykori névre vagy a lánykorit asszonynévre cserélni tilos. A könyv címét, a cím írásmódját megváltoztatni tilos. (Írásmód alatt nem a betűtípust vagy betűméretet értem, hanem a nevet, címet alkotó betűket, egyéb jeleket és azok sorrendjét. Tehát nem Láng D. Attila, hanem Láng Attila D., mert engem így hívnak, és nem Szofi, hanem Sophie, mert ezt a címet adtam a könyvemnek.)
  Ez a pont olyan esetekre is vonatkozik, amikor csak említést teszünk a könyvről, de magát a könyvet nem tesszük közzé, esetleg máshol vagy máskor. Vonatkozik tehát könyvlistákra, adatbázisokra stb. Természetesen szabad a szerző vagy szerzők nevét a címtől elválasztva kezelni, akár az adatbázis formátuma miatt, akár azért, mert élő nyelvi mondatban ezek nem okvetlenül szerepelnek közvetlenül egymás után (hanem például „elolvastam Láng Attila D. regényét, a Sophie-t”). Ami alapvetően tilos, az az, hogy olyan benyomást keltsen valaki, mintha az én művemet valaki más írta volna, avagy mintha én olyan címmel írtam volna művet, amivel a valóságban nem.
  A file-nevet azonban meg szabad változtatni, mindaddig, amíg a név világossá teszi, hogy mi van a dokumentumban.
  5. A könyvemet csak letölthető állapotban szabad továbbadni. Online olvasásra nem. Majd én közzéteszem, ha akarom, és hozzám jöjjön, aki el akarja olvasni.
  6. A könyvem nem szorul javításra. Én vagyok az ország egyik legjobb szedője, kitűnő helyesírástudással, és sajtóhibából is minimális mennyiségűt csinálok. Ha azonban mégis nyomdahiba mutatkozik, akkor automatikusan életbe lép a harmadik pont. Nem szabad kijavítani, viszont szabad helyette szólni nekem, hogy javítsam ki. Ha az tényleg hiba, akkor ki fogom javítani.
  Tördelésre sem szorul. Majd én betördelem, ha akarom.

Természetesen az összes szabály alól van egy kivétel: kivéve, ha én írásban engedélyt adok rá.
  A fenti szabályok be nem tartása alól nem mentesít, ha valaki nem olvasta ezt a cikket. Ezeket a szabályokat ugyanis nem én találtam ki, hanem a törvény. Én csak gyakorlati formában adtam elő őket. Mindazonáltal a mai naptól ez a cikk fönt van a neten, és nem lehet hivatkozási alap az sem, ha valaki nem olvasta. Ha hozzányúl a könyvemhez, akkor ismeri a nevemet. Ha ismeri a nevemet, beírhatja a gugliba, és meg fogja találni a LAttilaD.orgot, illetve konkrétan ezt a cikket.
  A szabályok be nem tartásáért szerzői jogi per következhet (nem okvetlenül, de előfordulhat, ha a jogsértés elég nagy), ami a nyertesnek is nagyon kellemetlen procedúra. Tudom, mert végigcsináltam. Utáltam, de ha perelni kell, legközelebb is perelek. Nyerni természetesen én fogok, ami a kellemetlen procedúrának véget vet ugyan, de akkor jön a feketeleves: a kártérítés.

Ha az olvasó netán azért lyukadt ki ennél a cikknél, mert tett vagy tenni szándékozik valamit egy könyvemmel, és növekvő aggodalommal olvassa ezeket a sorokat, akkor a következőt javaslom. Kérdezzen. Ott a Postahivatal, írja meg, hogy mi az, amit „elkövetett” vagy szándékában áll, és kérdezze meg, hogy megengedem-e. Ezt már eddig is sokan megtették, és kétféle választ kaptak. Vagy azt, hogy ehhez nem kell engedély, mert a törvény szerint megteheti, vagy pedig megadtam az engedélyt.
  De aki olyat tesz, amit a törvény szerint nem szabad, és én sem kívánok engedélyezni, annak se harapom le a fejét, ha belátja hibáját és közreműködésemmel helyrehozza.

»»»»»»