Kissy 26.
Jó szórakozást kívánunk a Kissy huszonhatodik részéhez.
Blomet úr kiszállt, Kissy pedig továbbhajtott. Mugli számára megoldhatatlan feladat lenne: itt egy kocsi, ami nem az övé, vissza kell vinni, mert másokat is oktatnak vele, de nem viheti, mert nincs jogsija, és ha megtudják, hogy Blomet úr nélkül vitte vissza, kirúgják a tanfolyamról. Azt se mondhatja, hogy hazatolta az amerikai kórháztól. Ha kiszáll, még a lökhárítót sem éri föl.
De ő nem mugli, és a Jerry Alapítvány megold mindent. Eszébe se jutott hívni őket. Tudják, mi a probléma, és szólnak, ha megoldották. Neki most más a problémája, de az egérkék arról is tudnak, és szólni fognak, ha találnak parkolóhelyet. Egyelőre úgy néz ki, a boulevard Victor Hugo egész hosszában nincs.
– Megvan, egérke – szólalt meg Nimby. – Jobbra fordulj a Malraux-ra. Második kijárat a körforgiban. Aztán még menni kell egy sarkot, de van pár hely.
– Jó, foglalj nekem egyet.
– Hogyan? Nem állhatok oda szórakozni egy helikopterrel a város közepén, ha valaki beáll oda és nem vesz észre vagy nem törődik velem, egyszerűen félrelök, a rotorok széthasítják a kocsija oldalát, kiömlik a benzin, a szomszéd kocsik is felrobbanhatnak, leég az egész város! Lángoló emberek rohangálhatnak sikoltozva, ráadásul tönkremegy a Discovery is!
Bolond, gondolta Kissy szeretettel.
Kissy szófogadóan beírta a számokat és körülnézett a pasas oldalán. Pierre Jacques Pierrejacques. Arckép nincs… semmi sincs.
– Üres, mint feje – mondta ki Elke a szentenciát.
– Akkor szöveget elemzünk – mondta Niala. – Csinálj egy ügydossziét és… á, már látom is. Szóval azt már tudjuk, hogy csak a lányodat fenyegette meg, bár azért mindjárt végig is olvassuk. Aubert… Aubert utca, netán ott laksz?
– Igen – sóhajtott Betty –, ettől ijedtem meg igazán, hogy tudja, hol lakom.
– Aha. Viszont nagyon jól nem ismerhet, mert azt írja, „láttalak a gyerekkel, zöld ruhája volt”.
– Igen, tényleg van zöld ruhája.
– Csakhogy neked két gyereked van, és a másikat nem látta.
– Tessék?
– Ahogy átfutom a szöveget, a fiadról egyetlen árva szót se látok.
– Kislányevő – emlékeztette Elke.
– Fenét, egérke. „Láttalak a gyerekkel.” Mit gondolsz, ha annyira meg akarja ijeszteni, miért ne fenyegetné meg a másik gyereket is? Nem is hiszem, hogy pedofil volna, a kislány elleni fenyegetésben alig van szexualitás, jobbára csak azért írta bele, hogy ijesztőbb legyen. A gyerekről beszél, miközben pont arról akarja meggyőzni Bettyt, hogy mennyi mindent tud róla, éppen azt hagyná ki, hogy két gyereke van? Személyleírást is ad az egyikről, a másikat meg teljesen kihagyja? Ennek fogalma sincsen arról, hogy neked van egy fiad is.
A vendégek összenéztek.
– Na, mit mondtam? – nevetett Solange. – Figyeld meg, félóra elég lesz nekik.
– Öreg, ezt a kiscsajt hanyatt vágom, ha addig élek is. Még a neve is ínycsiklandó, Virginie, ezt mondjuk leírom, több százezer van belőle, de ilyen feneke egynek sincs. Könnyebb rávenni, hogy levegye a szoknyáját, mint némelyik egyetemista kis lotyót. Yvette-tel már nehezebben megy a vetkőztetés, de azért halad, még pár délután és lekerül róla minden. Francine a legszégyenlősebb, de csináltam róla is pár olyan fotót, amiket nem szeretne megmutatni anyucinak, úgyhogy a kezemben lesz, amikor akarom.
– Na és mikor akarod?
– Még várok pár hétvégét, idomuljanak, de hogy mindhárom meglesz még az idén, az fix. A szilveszteri bulit négyesben töltjük az ágyban.
Csakhogy a boulevard Gambetta sarkán már beszélni is kezdett.
– Elnézést, hogy megszólítom, kisasszony – kezdte –, de…
– Még a választ is egyből megkapod, öregem – fordult felé Kissy csípőre tett kézzel. – Nem, nem tudsz lefektetni. És ha még egyszer meglátlak itt csajozni, rosszul jársz.
Ezzel visszafordult a zebra felé, lépett egyet és gyorsan fékezett, mielőtt lapos egeret csináltat magából. A lámpa piros volt.
Madame Guillon kistermetű volt és gyanakvó. Kissy is csak tízcentis volt, így meg tudta érteni, ha valaki minden szembejövőben a macskás vonásokat kutatja. Ő maga pont így volt ezzel.
Mindenesetre felmutatta az igazolványát, annak rendje-módja szerint bemutatkozott, és elmondta, hogy Céline, Alice és Lucas szüleit keresi.
– Milyen ügyben? – tudakolta madame Guillon kistermetűen és gyanakvón.
– Meglehetősen bizalmas természetű. Megengedi, hogy bemenjek, madame?
Megengedte. Az úr elköszönve még tudatta a hölggyel, hogy itthon lesz, ha szükség lenne a segítségére.
Kissy engedelmet kért, letette a helikósdobozt, a hátizsákot és kibújt a kabátjából. Leültek a nappaliban. Kissy elővette a telefonját és átnyújtotta. Három sornyi szöveg volt rajta.