Ki mondta neked, hogy te fehér vagy?

Ennek a nagy felséges fehér ügyvédnek, aki látható kéjjel tájékoztatja a birtok nem egészen tizennégy éves örökösnőjét, hogy az apja végrendelete elő nem kerülvén ő nem örökös, csak egy rabszolga, mert az anyja igazából egy moccsadt nigger volt, ámbár amúgy egész világos volt az ő bőre is, de az ereiben néger vér keringett és ez az, ami számít, és innentől kisasszonyozás helyett tegezi és Masternak szólíttatja magát, mert senki sincsen kéznél, aki levágja a tökeit, s történik mindez Ernst Joseph Görlich A fehér rabszolga című regényében – szóval ennek a nagy felséges fehér ügyvédnek meg sem fordul a fejében, hogy most, ezzel az egy szem kérdéssel vágta tönkre a rabszolgatartást, de az egész fehér–fekete hisztériát és mindenféle rasszizmust.
  Mert neki ugyan ki mondta, hogy fehér?
  A római birodalomban a szabadok egy kis zacskót hordtak a nyakukban, amiben volt egy talizmán meg egy bulla, ami igazolta, hogy ők szabadok. Sose derül ki, hogy miért nem jutott eszébe akármelyik rabszolgának, hogy elnyisszantsa a gazdája torkát, elvegye a kis zacskóját és onnantól szabadként flangáljon. Keresztre feszítették volna, ha rájönnek, oké, de miből jöttek volna rá, hogy ő nem a nagyúr, ha mondjuk akkor teszi, amikor a gazdájával elutaztak egy idegen városba? Személyi igazolvány nem létezett. De nyilván nem sok rabszolgának jutott ilyesmi eszébe, mert a rómaiak nem tökéletesítették tovább a biztonsági előírásokat.
  De azóta egyetlen rabszolgatartó rezsim sem jelölte meg sem a rabszolgákat, sem a szabadokat, a huszadik századig. Mindenki aszerint minősült ennek vagy amannak, hogy miként néztek rá mások. Ha Isaura kocsira ült volna, otthagyja azt a seggfej nagyurat és elutazik egy olyan városba, ahol nem ismerik, szó nélkül elfogadták volna nagyságos kisasszonynak, hiszen nekik a bőrszín meg a ruha teszi az embert. De ha a vele lakó fekete rabszolga lóg meg a Leôncio őfelségétől és egy idegen városban azt állítja magáról, hogy fölszabadított rabszolga, azt is kénytelenek lettek volna elhinni.
  A huszadik században már mindenféle igazolványokat meg pecséteket vezettek be, amik igazolták és bizonyították, hogy a vonatkozó rendeletek értelmében elég előkelő-e a származásunk, hogy be merhessünk alázatoskodni az étterembe vagy leülni a parkban a padra. De ki mondta neked, hogy te fehér vagy? Ki és milyen bizonyíték alapján állította ki az előkelő törzskönyvedet?
  Ki mondta, hogy Hitler „árja” volt? Vagy Göbbels vagy Göring vagy akármelyik ilyen főféreg? Ki mondta, hogy Verwoerd, Vorster, Botha, a dél-afrikai főfehér főistenek bármelyike „fehér” lett volna? Végeztek bármelyiküknél DNS-vizsgálatot? Még föl se volt találva, de ilyenek meghatározására egyébként sem alkalmas. Voltak mindenféle primitív babonaszintű módszerek, hogy ceruzát dugtak a polgár hajába, meg kellett ráznia a fejét, és ha ott maradt, akkor egy büdös nigger volt, ha kiesett, akkor egy büdös színesbőrű, de az magasabb kaszt. De ezeken a vizsgálatokon a főistenek se a náciknál, se a krügereknél nem mentek át.
  Ki mondta neked, hogy te fehér vagy? Megkérdezhetjük akármelyik seggig érő homlokú harcostól, aki sörhasát rengetve mocskolja a cigányokat, akiknek a munkájából él. Ki mondta, hogy ebben a milliószorosan összekeveredett világban az ő génjeiben tényleg nincsenek ott azok a büdös gének, amiket ő úgy megvet?
  És ki nem szarja le, hogy őneki milyen génjei vannak és azoktól mekkora nagyisten?

»»»»»»