Upload failed. Maybe wrong permissions?

User Tools

Site Tools




Kérem a Nobel-díjamat

Egy kérdésre válaszolva hirtelen megvilágosodott előttem a Nagy Rejtély.
  Azt kérdezték tőlem, hogyan lehetséges, hogy egy időutazást végző ember találkozik önmagával, hiszen ez ellenkezne az anyagmegmaradás törvényével, nem lehet őbelőle kettő, ha csak egy jött létre. De hát, feleltem, éppen az ellenkezne az anyagmegmaradással, ha a kettő közül az egyik eltűnne minden fizikai törvény ellenére. A kérdező kötötte az ebet a karóhoz:
  A Földön van m molekula, atom, miegymás. Ha a következő pillanatban ezek állapota vagy helyzete megváltozik, számuk nem változhat. Esetleg csak akkor, ha energiává alakulnak, de ott is nyomon követhető. Az időgép „üzemszerű” működése esetén viszont az egyik pillanatban még m részecske egyszerre többszörösére emelkedhet, vagy fordítva – ez azért elgondolkoztató…
  Hozzákezdtem a válaszhoz, de olyan jó lett, hogy áthoztam ide.  
  Ez a dolog szépsége. De ez nem üzemszerű működése az időgépnek, csak egy lehetséges következménye.
  Használjunk matematikai nyelvet. Jelöljük i-vel az idő egy adott pillanatában a Föld egészén megtalálható anyagmennyiséget, k-val pedig azt a mennyiséget, amit az időben mozgatni szándékozunk. Ha ezt a mennyiséget t1 időpontból t2-be visszük, akkor i1 = i–k, hiszen onnan elvittük az anyagot, és i2 = i+k, hiszen oda viszont odavittük. Ez esetben i1+i2 = 2i, ugyanúgy, mint e1+e2 = 2e, ahol e az eredeti anyagmennyiség egy adott időpontban, akkor, ha nem használunk időgépet. Nyilvánvaló, hogy e1 = e2, akármilyen időpontokat választunk ki, hiszen a Föld összes anyagmennyisége nem változik, eltekintve a meteoritok által behozott és az ember által kilőtt csekélyke anyagtól. Ha tehát e1+e2 = 2e, és i1+i2 = 2i, akkor bizonyítottuk, hogy „üzemszerű” időutazásnál semmiféle anyagmegmaradási anomália nem történhet.
  Mi a helyzet „rendellenes” időutazásnál? Ilyenkor t2 időpontban nem i mennyiségű anyagot találunk, amihez hozzátesszük az odavitt k mennyiséget, hanem többet vagy kevesebbet, mert a múltban végrehajtott valóságváltoztatással azt okoztuk, hogy valami nem tűnt el, aminek el kellett volna tűnnie, illetve eltűnt valami, aminek nem lett volna szabad eltűnnie. No de hogyan lehetséges ez? Nézzünk egy példát. Valóságváltoztatást végrehajtani csak a múltban lehet a jövő rovására (vagy javára), tehát a jövőbe kell utazni, hogy lássuk az eredményt. De ha csak elindulunk a jelenből a jövőbe, akkor amit indulás előtt tettünk, az nem valóságváltoztatás, csak sima cselekvés „időotthonunkban”, tehát a valóságot megváltoztatni csak úgy lehet, ha elmegyünk a múltba, csinálunk valamit, majd visszatérünk. Induljunk t2-ből, menjünk t1-be (múlt), hajtsunk végre változtatást, majd térjünk vissza t2-be. Ahhoz, hogy anyagtöbbletet vagy -hiányt tapasztalhassunk, olyan változtatást kell csinálni, ami az időgépen magunkkal vitt k mennyiségű anyagot érinti, például olyan változtatást, aminek segítségével önnön másodpéldányunkra bukkanunk t2-ben. Most lényegtelen, hogy ezt hogyan érjük el, tegyük fel, hogy elértük. Az eredmény: i1 = i–k, elvittük az anyagot, és i2 = i+2k, dupla példányt találunk a többletanyagból. Ez az eredmény? Dehogyis ez az eredmény. T2-be visszaérve a saját k anyagunk másodpéldánya része lesz az eredeti i anyagmennyiségnek, ha hisszük, ha nem, vagyis i2 = i+k, ahogy várjuk.
  Miért? Mert másképp nem lehetséges. A valóságváltoztatás nem csodatétel. Valóságváltoztatói minőségünkben pusztán ugyanolyan dolgokat tehetünk, mint időgép nélkül, halandó emberi minőségünkben. Ezek egyike sem változtatja meg a Föld e anyagmennyiségét. (Hacsak nem ülünk űrhajóra és szállítunk anyagot a Földre vagy onnan el, de akkor a számításokat a földi anyag helyett a Galaxisban vagy a világegyetemben található anyagra kell vonatkoztatni – akkor is, ha nincs is időgép a dologban.) Semmit se tudunk tenni t1 időpontban, ami megváltoztatná az i1 anyagmennyiséget. (Kivéve azt, hogy odavittük a saját k anyagunkat, de azt el is visszük onnan, amikor visszatérünk t2-be.) De ha t1-ben nem tudtuk megváltoztatni a Föld anyagmennyiségét, mitől változna az meg a t1t2 időszakaszban, amikor semmiféle behatást nem gyakorolunk az eseményekre, a Föld élete „hagyományos” módon pereg? Ha tehát t2-be visszatérve megtaláljuk saját magunkat, az időgépünket, a t1-be elvitt és visszahozott holminkat még egy példányban, az azt jelenti, hogy ezek a tárgyak a t1t2 időszakasz valamely pontján, amikor létre kellett jönniük, létrejöttek (megszülettek, legyártották őket), nem pedig azt, hogy több lett a Föld anyagmennyisége.
  Ha a valóságváltoztatással azt okoztuk, hogy az i2 anyagmennyiségben megtalálhatók olyan tárgyak is, amelyek eredetileg nem voltak benne, az azt jelenti, hogy azonos anyagmennyiség logikusan hiányzik valahol a Földön. A matematika elvont szintjén a probléma ezzel megválaszolható. Az már sokkal nehezebb kérdés, hogy konkrétan honnan hiányzik, és miért éppen onnan, és még a konkrét valóságváltoztatás körülményeinek ismeretében sem könnyű válaszolni.
  Egy lehetséges példa. Tegyük fel, hogy t1 időpontban megölök valakit, aki nem az én egyik ősöm, mert most nem az ismert paradoxon titkát kutatjuk. Ezzel azt okozom, hogy nem születnek meg az összes leszármazottai. Tegyük fel, hogy t2-ig bezárólag összesen ötven ember született meg, akik a változtatás következtében mégsem születtek meg. A Föld anyagmennyisége azonban nem lett kevesebb ötven ember testének anyagával, ugyanúgy, ahogy nem lesz kevesebb egy alma anyagával, ha azt megeszem. Az anyag megvan. Az ötven ember anyaga is megvan, csak nem állt össze azzá a konkrét ötven emberré. Egy része más emberek testében található, akik a változtatás következtében születtek meg, az eredeti valóságban nincs helyük; az anyag más része növényekben, állatokban van, amiket ezek az emberek nem ettek meg, mert nem születtek meg; megint más része olyan emberekében, akik ezek helyett az emberek helyett ették meg a növényeket és állatokat. De az anyag megvan.

»»»»»»