Az előző cikk írása után még nyitva volt a másik böngifülön az irodalomjegyzék, és megszámoltam valamit. Az eddig felhasznált harminc mű közül nyolc szól személy szerint Nindáról. Tizenhárom művet vettünk fel az Ílgaszaumiból, ezek értelemszerűen már az ő születése előtt is léteztek, nem róla szólnak. Aini négy szakkönyvet írt (mármint többet is, de ennyi szerepel most az irodalomjegyzékben), abból kettőt Nindáról; Hiragi és Sileni két-két, Szinensi egy könyvet írt Nindáról; és neki is van egy önéletrajzi munkája, az Életem egy falevélen.
„Egy hengiszfa tövében ültünk és azt mondta, hogy koncentráljak a fára és érezzem a szeretetét. A fáét? Azt hittem, bolondozik velem. De teljesen komolyan beszélt. Mint mindig, egész életében. Hát koncentráltam. Éreztem-e? Nem tudom. Nindáét biztosan.” (Aini: Ninda életének mellékszereplői, 3. I.)
Tessék, még az életének mellékszereplőiről is van könyv. Persze ezek a regény jelen idejében még nem léteznek, csak jóval később fogják megírni őket, ezért sem tudjuk, hogy mekkora könyvtárnyi irodalom születik majd róla. Sok mindent nem tudunk. Például Ninda ugye elkezdett fhangít tanulni, és ővele Szinensi is, és mindketten írtak egy könyvnyi lúmát (legalább), de azok terjedelméről nem tudunk semmit. Annyit tudunk, hogy A fény lúmái közül az 1217-et már idéztük, tehát legalább ennyien vannak: „Mi az idő? Mi a múlt és mi a jövő? Láttad már a jelent? Mire megvizsgálnád, az már a múlt. Ha nem láthatod a jelent, hogyan alkotsz fogalmat múltról és jövőről? De ha még az időt sem ismered – hogyan ismersz bármit?”
Feltételezve, hogy a számozás időrendi (ez logikus gondolat, mert a könyvbeli egyes számú lúmája tényleg az első, este elkezdett fhangít tanulni, reggel megírta), az ezerkétszáz darabot bizonyára csak évtizedek múlva fogja elérni. De hát hogy konkrétan mennyi időbe telik, nem is sejthetjük.