Így írnak az arabok 1.

Arra gondoltam, elmesélem az olvasónak, hogy működik az arab írás. Ez ugyanis egy nagyon érdekes, sajátos írás, ami nem hasonlít még legközelebbi rokonaira se.
  Pedig vannak neki: még a mi latin ábécénk is rokona az arabnak. Ez rögtön látszik, ha megnézzük az arab ábécé két részletét: az a és b betűkkel kezdődik, és később k, l, m, n egymás után áll, ebben a sorrendben. A két írásrendszer távoli unokatestvére egymásnak: a latin írás (közvetve) a görögből származik, az arab pedig (közvetve) az arámból, és a görög is, az arám is a föníciai írás leszármazottja. De ezek az írásrendszerek óriási idő- és térbeli távolságra vannak egymástól, és egészen másféle nyelvek számára készültek. A föníciai, az arám és az arab sémi nyelvek, ahol a mássalhangzók sokkal fontosabbak, mint a magánhangzók – a görög és a latin viszont indoeurópai nyelvek, ahol a magánhangzók is nagyon fontosak. A föníciaiak nem jelölték a magánhangzókat, nem volt rájuk szükségük; sémi nyelvrokonaik többsége szintén nem vagy alig jelölte (jelöli) őket. Az arab írás már legalábbis a hosszú magánhangzókat jelöli. Nem jelöli viszont a rövid magánhangzókat és a hosszú mássalhangzókat (mint messze).
   Ez a szó is ezt mutatja. Kiejtve: (barnát jelent), de leírva csak b-n-j. Az -t nem jelöljük, mert rövid magánhangzó. Az -t jelöljük, mert hosszú (mégpedig j betűvel jelöljük). A hosszú -et csak rövidnek írjuk. Ezért arabul könnyű megtanulni írni, de nehéz olvasni. Ha az ember nem tud arabul, fogalma sem lehet, hogy a b-n-j-t minek olvassa: stb.
  Az arab írás jobbról balra halad, és kurzív típusú, ami azt jelenti, hogy a betűket összekötik. A latin írásnak van összekötött változata, kézírásban ezt szokás használni, de nyomtatásban nem kötjük össze a betűket. Az arab írás betűit nyomtatásban is össze kell kötni. Ez azt okozza, hogy a betűknek négyféle alakjuk van, aszerint, hogy éppen hogyan állnak: szó elején, szó közepén, szó végén vagy önmagukban. A szó eleje és vége nem mindig jelenti a szó valóságos határait, de ezt mindjárt meglátjuk a gyakorlatban is. Először ismerjünk meg két betűt, hogy tudjunk mivel kísérletezni. A betűk mellé mindig odaírom sárgával a nevüket (a cikkben használt átírási rendszerben) és kékkel kiejtésük IPA-beli megfelelőjét.

szóvégi	önálló

Ez még csak egy betű, az a, aminek a neve a görög alfából. Egy függőleges vonal. Balra a szóvégi, jobbra az önálló alakja látható. Több alakja nincs, csak ez a kettő. Ez az ábécé első betűje, és az egyetlen arab betű, ami csak magánhangzót jelent, mássalhangzót sosem. A kiejtése azaz hosszú á (hiszen a rövidet nem jelöljük), de van úgy, hogy néma. Az arab és egyébként másmilyen, mint az európai, széles szájjal ejtik, szinte -re emlékeztet. Viszont hang az arabban gyakorlatilag nincs (és sincs).
  Ahhoz, hogy az fal bármit kezdhessünk, legalább még egy betű kell; legyen ez az ábécében utána következő betű, a b, arabul

szóvégi	szóközepi	szókezdő	önálló

Ennek már megvan mind a négy alakja. Önálló alakja egy kis csónakforma (amit persze jobbról balra húzunk meg), alatta ponttal. Mindegy, hogy a pont középen van-e, a lényeg, hogy egy legyen és alul. A többi alak ebből keletkezik úgy, hogy összeköthető legyen: a csónak elejét rajzoljuk meg, aztán egyenesen továbbvisszük a vonalat, illetve a szóvégi alaknál megrajzoljuk a csónakot rendesen.
   A két betű együtt: Jobbról balra meghúzzuk a betűket, majd kitesszük a pontot, ahogy a magyar folyóírásban is, utólag az egész szóban. Tehát szókezdő után szóvégi Fölcserélve már másképpen írjuk, mert az nak nincs szókezdő alakja, az önállót kell használni; ez után viszont a sem állhat szóközi alakban, mert azt nem tudnánk hozzákötni az önálló hoz, csak szókezdő vagy önálló alakban. Jelen esetben önálló alakban áll, mert vele vége is a szónak. A három alakja együtt; kiejtve lehet például vagy
  A egy öttagú csoport egyik tagja, amiket (négy alak kivételével) csak a pontozásról lehet megkülönböztetni. Nézzük meg az egész csoportot együtt.

szóvégi	szóközepi	szókezdő	önálló

A négy alak, amik eltérnek, a és a önálló és szóvégi alakja: a nál mélyebb a csónak, a nál pedig egy S alakú kanyarral kezdjük a rajzolást.
  Az ötből négy hang megvan a magyarban is, csak a hiányzik. Viszont megvan az angolban: ugyanezzel kezdődik a think szó. Az arab hangot is általában -val írják át latin betűkkel, esetleg -vel. Én ebben a kis ismertetésben az IPA-beli jelet fogom használni.
  A ról még tudni kell, hogy nemcsak a hangot jelöli, hanem az -t is (a rövid -t nem jelöljük).
  Egy-két példa: (kapu), (füge), (szemeskávé), (második). Több szót nem találtam, amit jelenlegi betűinkkel le tudnánk írni, úgyhogy haladjunk is tovább.

szóvégi	szóközepi	szókezdő	önálló

Ha a „tüskéjéből” hármat írunk egymás után, akkor megkapjuk a (sz) betűt, három ponttal a t. Önálló és szóvégi alakban ugyanolyan mély csónakot kapnak, mint a Nem lehet összetéveszteni őket az előző csoport betűivel, mert azok között nincs ponttalan, mint a
  Példák: (géz), (hatvan).

szóvégi	önálló

A következő két betűpár eléggé hasonlít egymásra. A pár a fölött van, a viszont alája nyúlik. A az a vízszintes vonal, ami a betűket összeköti. Bármekkorára nyúlhat: – csak az számít, hogy összekösse a betűket. Elválasztás nincs az arabban, így a ok hosszúságával lehet egyenletes sorvégeket kialakítani, ámbár az arab írás erre általában nem törekszik.
  Visszatérve két betűnkre, a az a hang, amit az angol a that szó elején ejt. Átírásban vagy szokott lenni, én megint az IPA-jelet használom.
  Ezek a betűk csak önálló és szóvégi alakban vannak meg, tehát csak jobbról köthetők, baloldali szomszédjukhoz nem. Így lehet megkülönböztetni őket a családjától.
  Példák: (autók), (bikák), (dínár, pénznem), (fázós).

szóvégi	szóközepi	szókezdő	önálló

A a dzs hangot jelenti, mint például a magyar dzsinn szóban, ami arabul leírva volna. Átírásokban is szokta jelölni. Egyes vidékeken g-nek ejtik.
  A az emfatikus (nyomatékos) mássalhangzók csoportjának tagja, úgy képezzük, mintha rálehelnénk egy almára. Átírási jele néha
  A pedig egy kaparó, torokhangú h hang. Átírása lehet vagy is.
  Példák: (torony), (párt), (durva).
  A 28 arab betű közül tizenötöt már ismerünk, több mint a felét. Legközelebb a többivel folytatjuk.

»»»»»»