Reiz divi velniņi, kas katru dienu netāļu no elles vārtiem uz ugunīgas pļavas savu brīvo laiku ar visādām nerātnībām pavadīja un dažu labu reizi bija mēģinājuši uz kādu acumirkli izsprukt no elles laukā, pamanīja, ka vārtu sargs iesnaudies.
Közel egy évvel ezelőtt már idéztem Rūdolfs Blaumanis Velniņijének szép hosszú kezdő mondatát. Időnként elővettem azóta is, elmerengtem rajta, és egyre világosabban értettem a tartalmát nyelvtanilag is – a tartalom lényege elég hamar összeállt. Mostanra az egész szöveget nyelvtani részletességgel értem, és ezt érdemesnek tartottam megörökíteni.
Reiz divi velniņi, egyszer két ördögöcske, ezt már tavaly megbeszéltük. Katru dienu, mindennapoknak a, vagyis mindennap, többes birtokos. Netāļu no elles vārtiem – nem messze (tāls) a pokol kapuitól, uz ugunīgas pļavas – a tüzes mezőkön. Savu brīvo laiku – övék szabad időket, ar visādām nerātnībām pavadīja – rātns az jó, jól viselkedő, vagyis nerātnība az rosszalkodás, pavadīt pedig nemcsak elkísérni, hanem időt eltölteni is, tehát mindenféle rosszasággal töltötték a szabadidejüket. Dažu labu reizi – összes jó alkalmakkor, bija mēģinājuši – voltak próbálkozók, uz kādu acumirkli – valamilyen szempillantást, izsprukt no elles laukā – kiszökni pokol mezeiről. Pamanīja – észrevették, ka vārtu sargs iesnaudies – hogy kapuknak őre elbóbiskolt. Az ige iesnausties, és történetesen a -dies végű alak a jelen idő és a múlt is, így nem derül ki, hogy az őr már bóbiskolt vagy csak akkor aludt be (ie) éppen.
Egyszer két ördögöcske, aki mindennap a pokol kapuinak közelében, a tüzes mezőkön töltötte szabad idejét mindenféle rosszalkodással és minden jó alkalommal megpróbált valamely pillanatban kiszökni a pokol mezejéről, észrevette, hogy a kapuőr elbóbiskolt.
A szöveg a könyv hetedik oldalán van, több nincs is rajta, a kapu rajza tölti ki az oldal nagy részét, és többhelyütt vannak egész oldalas rajzok, de hát a hatvankettedik oldalig tart a történet. Még egy darabig nem tudom meg, mi történt a két ördögöcskével. Kiszökni kiszöktek, az biztos.