De mi az a KDM?
A húszéves Zsuzsi epilepsziás és megvakult. A másfél éves Zoli egész testére ráömlött a forró zsír. Az ötéves Zsófi súlyos rákbeteg, bár jó esélyei vannak. Mi bennük a közös?
Én se tudom. De valami közös van!
Krisz kapott egy levelet a Bernáthegyi Vakvezető és Segítő Kutya Iskola Alapítványtól (ők Baráthegyinek írják, de annak semmi értelme), valamikor az év elején vagy hogy. Zsuzsi volt benne, meg Rumi és Tamás, kis hatoldalas, négyszínnyomott prospektusban, évente tizenöt vak kaphat kutyát, de több ezernek lenne szüksége rá, és infók arról, hogy mi mennyibe kerül. Mellé kétoldalas, szívhez szóló levél. Kis lap kutyafejes és mancslenyomatos matricákkal, Krisz hibásan írt lánykori nevével és címével. És egy sárga csekk kétezer forintról, pöpecül kitöltve.
A levelet persze kidobtuk. Örültünk, hogy élünk. Krisz óvodáskora óta egyebet se tett, csak segített az embereken, elég sokhelyütt megvolt a neve, viszont 1. helyesen írva, 2. ismert és elismert önkéntes támogatóinknak nem küldünk még kunyeráló levelet is. Történetesen Krisz vakvezető kutyákkal valóban nem foglalkozott, de nem is feltételezem, hogy a címeket a bernáthegyik gyűjtötték össze.
Szó se róla, Krisz egész életében egyetlen ilyen kunyeráló levelet kapott, igazán nem sok, ennyi tévedés belefér. Hanem amióta meghalt, ömlenek. Három levél jött már a vakvezető kutyáktól, ugyanaz a négyszínnyomott kis prospektus, matricás lapocska, szívhez szóló levél, csekk. Csak a keltezés változott.
És jött egy az Országos Mentőszolgálat Alapítványtól, Zoli történetével, Győrfi Pál felügyelőbizottsági elnök fényképével és aláírásával. Matricás lap boldog névnapot és sok szeretettel feliratú, virággal díszített, szív alakú matricákkal, téglalap alakú matricákkal Krisz hibásan írt lánykori nevével és virággal, az OMSZ emblémájával és nevével, virággal. Négyoldalas, négyszínnyomott prospektus az OMSZ munkájáról, Zoli édesanyjának köszönő soraival, és infók arról, hogy mi mennyibe kerül. Valamint csekk pöpecül kitöltve, kétezer forintról.
És jött egy a Piros Orr Bohócdoktorok Alapítványtól, hatoldalas, négyszínnyomott prospektussal, Zsófi szüleinek boldog soraival, infókkal, hogy mi mibe kerül. Hozzá szívhez szóló levél és matricalap, bohócos matricákkal és Krisz hibásan írt lánykori nevével, valamint Piros Orr támogató vagyok feliratokkal. És egy csekk pöpecül kitöltve, kétezer forintról.
A szívhez szóló levelek mindegyikének alján van egy apró betűs rész, amely tudatja, hogy az adatokat nyilvánosan hozzáférhető forrásból „válogatták le”, de hogy az a forrás micsoda, azt nem mondja meg. Azt is mondja, hogy ha Krisz támogatja őket, akkor adatai bekerülnek az alapítvány adatbázisába, és megad egy levél- és egy emailcímet meg egy telefonszámot, ahol kérheti adatainak törlését. Nekem kissé girbegurba, hogy ez hogy van. Elméletileg ugyebár az adatok e három alapítvány adatbázisában vannak, hiszen ők leválogatták az adatokat a nyilvánosan hozzáférhető forrásból, az adatok most már őnáluk vannak. Akkor hova kerülnek még beljebb, ha adományoz is? Avagy ha nem náluk vannak az adatok, akkor honnan lehet őket törölni? Ez nekem bonyolult, olyannyira, hogy írtam egy-egy levélkét mindhárom alapítványnak, megtudakolandó, mi is az a nyilvánosan hozzáférhető forrás.
Mindazonáltal rettentően érdekelne, hogy ha a helyzet olyan, hogy kétezer forintot is megéri kunyerálni, akkor vajon mennyit fizetnek ezek az alapítványok a négyszínnyomott prospektusok tervezéséért és legyártásáért, a szívhez szóló levelek fogalmazásáért, a matricák tervezéséért és gyártásáért, és főleg kinek. Mert ezeket egyvalaki gyártja, egy kaptafára annyi alapítványnak, ahány csak jelentkezik. De hogy az kicsoda, arra ötletem sincsen.
Ámbár mindegyik levélen van egy KDM. Azon a részen, ami látszik a boríték ablakán át. Nagy betűkkel KDM, mellette vonalkód, mindenféle számkódok és file-nevek, alattuk Krisz hibásan írt lánykori neve és a címe. Próbáltam arra skepulálni, hogy hátha ez valami postai jelzés, Kunyerálót Dobálunk Magánszemélyeknek, esetleg Kéregető Dömping Matricákkal, de érzem, hogy valami trükkösebb lesz mögötte. Ha valaha kiderül.
Baráthegyi Vakvezető és Segítő Kutya Iskola Alapítvány
Országos Mentőszolgálat Alapítvány
Piros Orr Bohócdoktorok Alapítvány
Mármost ami a dolog lényegét illeti, pénzt természetesen nem küldök. Nem mintha magukkal az alapítványokkal bármi gond lenne, szó nem van róla, rendkívül fontos és hasznos célt szolgál mind a három, ki is tettem ide a nevüket és linkjeiket. Ha az olvasónak módjában áll támogatni őket, kérem, ne fogja vissza magát.
Nekem nem áll módomban. Még egy jó darabig mi lennénk rászorulva, hogy jótékonykodjanak velünk, és minimum fél év, de inkább egy egész, hogy helyreálljon az anyagi helyzetünk. Mármint ha állambácsi nem csökkenti le a bevételeinket vagy emeli fel a kiadásainkat. Szó se róla, idén már jótékonykodtam, mert utálom, ha a tárcám dagad az aprótól, és volt egy persely a pénztárnál, hát beleszórtam az aprajamat; ha nem lett volna nevetséges összeg, akkor nem tehettem volna meg, de ha mégis, akkor meg nem verem itt a mejjemet, hogy milyen rendes vagyok.
Viszont rettentően szeretném tudni, honnan vannak ezek az adatok. Nem mintha számítana, csak ki vagyok váncsi. Mert ugye ezt a nevet Krisz évek óta nem viselte, tehát valamely elmaradott adatbázisban kellett még föllelni, megsárgult, mohos CD-lemezeken – no de miért szerzi be valaki az adatait pont ilyenekről?
Azért furcsa ez, mert az államigazgatásnál, az önkormányzatnál, a Veszettségi Oltásokat Nyilvántartó Ipari Testületnél friss adatok vannak. Tehát a kunyerátornak nem az államigazgatás adta az adatokat, nem is az önkormányzat vagy a VONYIT. Marad az, hogy valami olyan intézmény, aminek Krisz segített valamikor, de ezeket nem kérdezhetem végig, mert túl sokan vannak. Történetesen mindhárom aspiráns intézményhez van némi köze. Dolgozott az OMSZ-nél és rengeteg mentőt ismert. Voltak vak barátai, ha vezetőkutya-kiképzők nem is (viszont én találkoztam Rithnovszky Jánossal). Bohócdoktort történetesen nem ismert, de nővérképzőt végzett és megsiratta a lányt a Patch Adamsben.
Úgyhogy én azt hiszem, Krisz többet tett le az asztalra, mint azok a kétezer forintok. Én ezért cserében igazából beérném annyival, hogy valaki megmondja végre: mi a csoda az KDM.