Lemaradok

Beszédben talán csak a jövő év második felében maradok le, de ma tájékoztattak, hogy az évfolyamtársaim már a beszédértésnek olyan szintjén járnak, amit én talán soha nem fogok elérni, mindenesetre még nagyon sokáig biztosan nem. Gyakorlatilag értenek mindent, adekvát reakcióik vannak. Ők hat nap múlva töltik be a tizenegy hónapot, aki pedig ezt mondta, gyerekgyógyász.
  Persze nem csalunk ám, itt csak a nyelvi készségeket szabad vizsgálni. Itt ez a remek mondat: Reiz divi velniņi, kas katru dienu netāļu no elles vārtiem uz ugunīgas pļavas savu brīvo laiku ar visādām nerātnībām pavadīja un jau dažu labu reizi bija mēģinājuši uz kādu acumirkli izsprukt no elles laukā, pamanīja, ka vārtu sargs iesnaudies. Rūdolfs Blaumanis Velniņijének kezdő mondata, sokat birkóztam vele, és még mindig nem értem, bár tudom, mi van benne, de én össze akarom rakni nyelvileg az egészet. Ők sem értik, de egészen másképpen. Fogalmuk sincs, mi az az ördög és pokol, kapu, lángoló mező, a fogalomismeretük arra korlátozódik, hogy lācis, kaķis, zaķis, suņuks, māneklis. Maci, cica, nyuszi, kutyus, cumi. Viszont a mondatszerkezet az ismeretlen szavakkal együtt is remekül összeáll a fejükben. Én tudom, hogy velns az ördög, becézett alakja velniņš, első ragozásban vannak, tehát a többes számuk velni, illetve velniņi. Megtanultam, hogy reiz az egyszer, és ennek folytán tudom lefordítani az első három szót. Ők nem tudják lefordítani, nincs mire és nem is kell, számukra reiz divi velniņi azonnal az egyszer két ördögöcske konkrét fogalmaként jelenik meg, anélkül hogy sejtelmük lenne arról, hogy a divs azért divi, mert egyeztetni kell a főnév nemével, és ha lány ördögök lennének, akkor mindkét szó változik, reiz divas velniņas, én ezt megtanultam és át tudom tenni. Nekik majd később, ha tovább fejlődnek, lehet mondani, hogy reiz divi velniņi, és hozzá mutatni lány ördögöt, azonnal átkapcsol a fejükben arra, hogy reiz divas velniņas, jóval azelőtt, hogy fogalmuk lenne arról, hogy mi a különbség fiúk és lányok között, és miért kell megváltozniuk ezeknek a szavaknak, csak egyszerűen tudják. Számomra elképesztő, hogy lehet egy egész gyerek a fülétől a farkáig összesen öt éves, és máris tudja, hogy vēl viens rīts, vēl viena gara nakts, ami nekem hihetetlen agyi teljesítmény volna. Éspedig régesrég tudja. Nem úgy értve, hogy megtanulta a dalszöveget, azt én is meg tudom csinálni, hanem hogy számára a rīts egyből úgy jelenik meg, hogy viens kell elé, a nakts viszont úgy, hogy annak viena kell, még jóval azelőtt, hogy a hímnem és nőnem létezéséről tudomást szerzett volna, akár a biológiai, akár a nyelvtani nemet értve. És csak nehezíti, hogy az első és a hatodik ragozás ránézésre megkülönböztethetetlen (kivéve az -š végű szavakat), nakts és takts nőnemű, fakts viszont hímnemű. Nekem majd meg kell tanulnom külön a hatodik ragozásbeli szavakat, időnként fölfigyelek, hogy „nini, jó szívek az labas sirdis? akkor a sirds nőnemű”, mert nőnemű jelző áll előtte, és ha hímnemű lenne, akkor a többese sirdi lenne. Nekik ez a probléma soha nem fog létezni, egyszer kiejtik a pici szájukon, hogy sirdi (vagy bármelyik első ragozásbeli alakot, ami az adott mondathelyzetben eltér a hatodiktól, vagyis az egyes szám alanyeseten és vokatívuszon kívül bármelyiket), akkor a felnőttek szólnak nekik, hogy sirdis, és abban a pillanatban a sirds átkerül az agyukban a hatodik ragozás rekeszébe, anélkül hogy tudnák, mi az a hatodik ragozás, vagy egyáltalán a ragozás. Csak így kell mondani és kész.
  Ezért tartom az anyanyelvet valami rendkívül különleges dolognak. Meggyőződésem, hogy a Homo sapiens agyában gyárilag van egy külön rekesz az anyanyelv számára, bár nem valószínű, hogy fizikailag is elkülönülne a memória többi részétől. Felnőtt fejjel is bármit meg tudunk tanulni, de az már soha nem lesz olyan szintű tudás, mint az anyanyelvé. Az valahogy be van hardkódolva.
  Beszédértésben tehát már lemaradtam. Még egyelőre én vagyok az egyetlen az osztályban, aki tud beszélni, írni és olvasni. Még egy évig, aztán már csak az írás-olvasás marad, amivel büszkélkedhetek. Majd eltelik pár év, és a 2017. január 23-án született lett kisbabák ránéznek az írott szövegre és azonnal fogalomegyüttesként érzékelik, én pedig legjobb esetben is csak ki tudom hüvelyezni, hogy mi van odaírva, mert addigra jól begyakorolom az igeragozást, a főnevek eseteit, a mondattant, és egy-két elolvasás után úgy-ahogy összerakom…

»»»»»»