Az utolsó magyar lovag
Kaptam két levelet, erre és erre válaszul.
Süjjön ki a szemed, hogy drága Timcsikéről ilyet írsz. Ja és nem csak a pofikája szép az egész lány egy gyönyörűség és még okos kedves is. /onnan tom hogy levelezünk és egyszer már taliztunk remélem nem utoljára/ Gondolkozz hogy-hogy eshet Timikének hogy ilyeneket írsz róla. Akibe egy kis jó szándék van mindenki támogassa hogy normális életet élhessen és mielött visszamehessen a munkahelyére /Bp bank/ dolgozni. Igen én támogatom de nem csak pénzel és ajándékkal hanem lelkileg is. Meglepödnél ha egyszer beszélnétek hogy egy tündéri vicces mosolygos lány... Úgyhogy ha nem ismered Timit ne írj róla semmit. És szégyeld magadat hogy bántani merted!!!
hogy mered Timit így bántani. még egy ilyen írást meg ne lássak. nem sül ki a szemed hogy azt a tündér Timcsikét bántod. Dögölj meg hogy Timitől sajnálod az autót én bár nem vok milliomos de mindenemet odadnám a boldogságáért. Én ismerem Timit bár csak egyszer taliztunk de itt rendszeresen levelezünk és Timcsi egy imádnivaló tündéri angyal aki nem akar mást csak normálisan élni. Szégyelje magát az aki sajnálja a normális életet egy 22 éves lánytól.
Nos, a LAttilaD.orgon van egy szabály. Bizonyos színvonalon aluli levelek kikerülnek a blogba. Itt a színvonal nem a „süjjön” meg a „támogassa”, hanem az, hogy beleolvasunk egy cikkbe, megállapítjuk, hogy negatívumot ír valakiről, akit kedvelünk, és a szerző asztalára okádunk. Végigolvasni nem vagyunk hajlandók, mert betűk vannak benne, sokan, és nem ismerjük mindegyiket.
Én ennek ellenére tételesen fogok válaszolni. Tudom, hogy ez elszomorít, de a szememnek nem fog ettől baja esni. Arra viszont hajlandó vagyok, hogy elgondolkozzam, hogy eshet Timcsikének, amiket írtam: abban a pillanatban, hogy megtudtam, mi a véleménye neki arról, hogy ebben az országban több százezer fogyatékos küzd fogcsikorgatva sokkal kevesebbért, mint amit ő csak úgy hipp-hopp megkapott a csinos pofikájáért. Mi húsz éve harcolunk. Vannak, akik negyven vagy hatvan éve. Timcsike csak mosolyint egyet és kész. Ez egy kicsit idegesítő, nem gondolod?
Szívemből támogatom, hogy visszamehessen a munkahelyére. Ha tettekkel is tudnám támogatni, megtenném; nemcsak Timcsike miatt, hanem mert nagyon jó lenne, ha minél többfelé látnának az emberek mozgikat munkahelyeken, főleg olyan helyeken, ahol emberekkel kell találkozni. De bizonyára nem veszed zokon, hogy nem rohanok megkérdezni, miben segíthetek, mert én ledolgoztam tizenhárom évet, és odáig se vihettem, hogy rokkantnyugdíjam legyen. Munkahelyre pláne nincs esélyem.
Nem „szégyelem” magamat, amiért bántani mertem, mert nem bántottam. Erről Te nem tudhatsz, mert nem olvastad el a két cikket, sőt valószínűleg már idáig se jutsz az olvasásban, csak őrjöngeni kezdesz, de hát ez ellen nem tudok mit tenni.
Ha elolvastad volna a cikkeket, nem akarnál holtan látni engem, amiért irigylem Timcsike autóját – mivelhogy oda volt írva, hogy nem irigylem. Elsősorban ezért kerültek ki a leveleid a blogba, függetlenül attól, hogyan hat ez Timcsikével való kapcsolatodra. Aki velem bunkó, azzal én is bunkó vagyok, és még csak nem is sajnálom.
A Timcsikéről írott dicshimnuszt köszönöm. Javaslom, hogy inkább neki mondd el, sokkal jobban fog esni neki. Jó dolog, ha szeretik az embert, még ha olyanok is, akik nem tudnak olvasni.
Ja, és még egy dolog. Azt írtad, hogy még egy ilyen írást meg ne lássál. Tudod, ezt úgy hívják, hogy hőzöngés. Egyrészt mert semmilyen befolyásod nincsen arra, hogy látsz-e ilyen írást vagy sem – legfeljebb annyit tehetsz, hogy nem jössz ide elolvasni –, másrészt mert elfelejtetted odaírni, hogy „mert különben”, és hogy akkor mi lesz.
Most látsz egy harmadik cikket. Ha gondolod, ezúttal odaírhatod, hogy mi lesz, ha meg merészelek írni egy negyediket. Ez valószínűleg azt fogja okozni, hogy megírom a negyediket.