Lágyan

Találtam egy kis művet (Jānis Kušķis: Ŗ, ŗ, letölthető innen), amely többek között azzal érvel az Ŗ betű visszaállításáért, hogy akkor felismerhető a nyelvtani szerkezet a második ragozásban. Mert ahogy

ugyanúgy akkor

lenne megint.
  Ezt értem. De akkor miért nem jelöljük végig következetesen? Az r-nek a sztenderd lettben ugyanúgy nincsen lágyított formája, mint egy sor további mássalhangzónak, de ha ŗ betűvel jelöljük a már nemlétező lágyítást, akkor jelölhetjük más betűkön is: astoņkāȷ̒is, etiķ̒is, kuģ̒is, és ezeket ugyanúgy kellene ejteni, mint a lágyítatlant, hiszen az ŗ kiejtése is régóta r.
  Itt van a diakritikum eltemetve. Hogy ugyanaz a kiejtése. Akkor mi értelme? Minden hatéves lett gyerek tudja, hogy asaris birtokos esete asara, én is, pedig most látom ezt a szót életemben először. Én még mindig nem tudok lettül, de akármilyen ragozható főnevet tesznek elém, nagyjában-egészében el tudom ragozni. Kábé azon a szinten, mint egy lett hatéves, aki mondatban folyékonyan használja, de ha el kell sorolnia a tizennégy alakot, akkor dadog és hibázik. Csak én mondatban se tudom folyékonyan. Szóval minden lett hatéves tudja az összes főnév összes esetét, és nem keveri össze, hogy „Asara var birt no acs. Bet asaŗa spuras ir asas.” (3. oldal), ha nincs kint a mīksta zīme, akkor is. De azt nem tudja minden lett hatéves, hogy mi abban a loģika, hogy asari, ha „sügérrel”, de asaŗi, ha „sügérek”, ha egyszer kiejtve egyforma mind a kettő.
  Mi itt lent Délen, meseszép éjen elég sokat küzdünk olyanokkal, hogy folytat „megszakítás után tovább csinál”, de fojtat „nyak szorongatására utasít”, miközben kiejtve ugyanaz mind a kettő. A letteknek (és nem a szovjeteknek) volt bátorságuk ezt meglépni, már hetvenhárom éve, malacis, ne hagyjátok abba. Nálunk is volt rá kezdeményezés, de elakadt.
  Emlékszem egy tanulmányból az infóra, hogy máltaiul ra és ragħa két különböző jelentésű szó, de kiejtve mind a kettő ra. Akkor eldöntöttem, hogy nem akarok megtanulni máltaiul.

»»»»»»