Adottságok

– Halló?
  – Jó napot kívánok, kérem, hogy kell használni a ZXCV–601-es készüléket?
  – Há nézze, odaáll eli, a kezit ráteszi a két foggattyura, lefele nyomi üket, oszt közbe megnyomi elü lenn a gombot.
  – De mivel nyomom elöl lent a gombot?
  – Há a faakával, mivel mással.
  – De én nő vagyok.
  – Aha, ja, oszt ha megnyomta a gombot, akkó…
  – Várjon már. De mivel nyomjam meg a gombot?
  – Moom, a faakával.
  – De nekem olyan nincsen!
  – Há a mindenkinek va.
  – A nőknek nincsen.
  – Ne má.
  – Ha mondom!

No, ilyen beszélgetések nem zajlanak le. Soha, sehol. De azt, hogy valaki nem lát, mert vak, a külvilágból fotonsugárzás útján érkező fényingerekre nincsen receptora, az elektromágneses spektrum négyszáz és hétszáz nanométer közötti hullámhosszú tartományát nem érzékeli, miszerint VAK, azt nem fogják föl. Harmadszori ismétlésre sem. Semmikor. Még nem hallottak ilyesmiről. Nem láttak gyerekkorukban képeskönyvet. Nem tudnak semmit a világról. Nincs is világ. Van egy iroda, és ott ülnek ők. Nem mennek haza onnan. Soha.

»»»»»»