Abroncsvilág

1.

Csak tegnap jöttem rá, hogy Szúnahaumon soha nem esik az eső. Ez idáig Szúnahaumot tartom Ninda-beli legeredetibb találmányomnak.
  Abroncsvilág. Ez a kifejezés az egész tudományos fantasztikumból nekem egyetlen helyről ismerős, ahonnan loptam: csak tiszta forrásból.

Radole aprócska világ volt, s katonai erejét tekintve talán a leggyöngébb a huszonhét közül. Egyébiránt ez volt a másik ésszerűségi oka annak, hogy őrá esett a választás.
  Abroncsvilág volt ez, amilyenben bővelkedik a Galaxis, de fölöttébb ritka közöttük az olyan, amelyen élet is van. Más szóval olyan világ, amelyen a két félteke a szélsőséges meleg és hideg ellentétes uralma alatt áll, és élet csak a félhomályos zóna keskeny abroncsa mentén virul.
  Az ilyen világ általában nem valami vonzó azok számára, akik még sohasem próbálták, ám vannak köztük stratégiai fontosságú helyek – és Radole City ilyen volt.
  A város a hideg félteke határán magasodó csipkés hegység lábazata mentén, az alacsony dombvidék szelíd lejtőin húzódott meg, ahol a hegyvonulat oltalmat nyújtott a dermesztő hidegtől. A napos félgömb meleg, száraz levegője fűtötte; a vizet a hegyekből vezették ide, és a két világ határán Radole City örökké viruló kertjei az örök nyár örök reggeli napsugaraiban fürödtek.
  Minden egyes ház mint fészekben ült a maga virágoskertjében, fölkínálkozva a szelíd természet simogatásának. Minden egyes kert valóságos melegágy volt, ahol a legváltozatosabb dísznövényfajták buja tenyészete termelte az idegen valutát, olyannyira, hogy Radole tipikus kereskedővilágból már-már a termelő világ rangjára emelkedett.
  (Isaac Asimov: Alapítvány és Birodalom. Baranyi Gyula fordítása.)

Asimov ennél jobban nem részletezi Radole planetológiáját, ezért kölcsönvettem némi ismeretet a másik abroncsvilágtól – mert csak kettőt ismer az emberiség, és abból az egyik Radole, amiről csak ennyit tudunk. A másikról azért mégiscsak többet. Uránusznak hívják.
  Az uránuszi körülmények (a szilárd felszín hiánya, a mínusz kétszáz fokos hőmérséklet, a gyér lakosság) miatt a gyakorlatban nem igazán mutatkozik meg, hogy az Uránusz abroncsvilág. Pedig az. Tengelyferdesége 97,77 fok az ekliptikára állított merőlegesre.

2.

Helyezzük ezt a számot kontextusba. Minden bolygó egy hatalmas ellipszis mentén kering a Nap körül, és ez az ellipszis egy képzeletbeli síklapra rajzolható, amit ekliptikának hívunk. (Minden bolygónak megvan a saját ekliptikája, és ezek a Naptól távolodva egyre nagyobb szögben dőlő síkokon vannak, de ez most nem fontos. Tekintsük az ekliptikát egy vízszintes lapnak.) A bolygó az ekliptika síkján kering, és eközben forog a saját tengelye körül, mint egy búgócsiga. A tengely ferde. A szög, amit a tengely bezár a függőlegessel, nagyon fontos a helyi viszonyok szempontjából. A tengely mindig ugyanarra mutat, akárhol jár a bolygó az űrben. A tengely egyik végének irányában (vagyis a bolygó északi vagy déli sarka fölött), vagy ahhoz a lehető legközelebb keresni szoktunk egy csillagot, és elnevezzük sarkcsillagnak.
  A Föld tengelyferdesége kb. 23 és fél fok. Ez azt okozza, hogy
  – évente egyszer az Északi-sark egészen a Nap felé mutat (nem mutat rá, mert akkor a Nap sarkcsillag lenne, de az év folyamán a legközelebb fordul hozzá), s ezáltal az egész északi félteke az év folyamán a legtöbb megvilágítást kapja: az északi féltekén nyár közepe van, ugyanakkor a délin tél közepe, hiszen az meg így elfordul a Naptól;
  – fél évvel később pont fordítva;
  – a két időpont között félúton, tavasszal és ősszel a két félteke egyenlő megvilágítást kap, a nappalok és az éjszakák egyforma hosszúak;
  – mindkét sarkpontról a Nap fél éven át megszakítás nélkül látható (sarki nappal, éjféli nap), majd fél évig soha nem jelenik meg (sarki éjszaka);
  – a sarktól távolodva egyre kevésbé extrém a nappalok és éjszakák hossza, míg végül az Egyenlítőn örökké tizenkét órás nappalok és tizenkét órás éjszakák vannak;
  – létezik a Föld felszínén két pont és öt vonal, aminek kitüntetett fontossága van a Nap égen leírt látszólagos útvonala szempontjából: a két sarkpont, az egyenlítő, valamint a két sarkkör (23 és fél foknyira a sarktól) és a két térítő (23 és fél foknyira az Egyenlítőtől).
  De létezik olyan Föld is, ahol nincs meg ez a 23 és fél fokos tengelyferdeség. Verne találta ki Világfelfordulás című regényében, de sajnos nem sikerült megvalósítani, egy számítási hiba miatt. Ha a Föld tengelyferdesége nulla lenne, vagyis teljesen függőleges tengellyel pörögne az ekliptikán, akkor nem lennének évszakok. Soha. A Jupiteren majdnem így van, a ferdesége mindössze három fok, vagyis az évszakok annyira kis mértékben különböznek egymástól, hogy szinte nincsenek is.

3.

Most lássuk az Uránuszt. Tengelyferdesége 97,77 fok, vagyis a tengelye közelebb van a vízszinteshez, mint a függőlegeshez. Úgyszólván gurul a pályáján, és minden uránuszi évben egyszer a Nap nagyjából pontosan az Északi-sark fölött van, azaz sarkcsillag – fél uránuszi évvel később pedig a Déli-sark sarkcsillaga. (Egy uránuszi év nyolcvannégy földi évig tart.) Amikor ez a helyzet, akkor a megvilágított félgömb minden pontján nappal van, a másik félgömb egész területén pedig éjszaka. Aztán ahogy az Uránusz továbbhalad pályáján, a sötét félgömbre lassan bekúszik a napfény, a világosról pedig lassan elfogy, de az egyenlítőn mindennap lehet látni a Napot, hosszabb-rövidebb időre. Vagyis minél közelebb vagyunk a sarkhoz, annál hosszabb nappalok és (fél évvel később) annál hosszabb éjszakák vannak, az egyenlítőn viszont mindig fél napig tart a nappal és fél napig az éjszaka, kivéve a napforduló idejét, amikor az egyenlítő minden pontjáról látni a Napot, de egészen az égbolt alján.
  Hasonló a földihez, csak még sokkal extrémebb. De még egyetlen uránuszi lakos sem panaszkodott.

4.

Most lássuk Szúnahaumot. Abban a speciális helyzetben vagyunk, hogy fordított sorrendben zajlanak az események: nem előbb volt a világ, a maga adott fizikai paramétereivel, és ezután alakult ki rajta az élet, ha tudott, alkalmazkodva ahhoz, ami volt – hanem pont fordítva. Előbb volt a döntés, hogy Szúnahaum lakható, és ehhez alakítjuk a viszonyokat. Igyekezve betartani a fizika törvényeit.
  Fontos, hogy Szúnahaum nem természettől lakható, hanem terraformált bolygó.
  Abroncsvilág. Tehát szinte gurul a pályáján, mint az Uránusz. Van egy forró (lakhatatlan) félgömb, Dzsisszáfaur – és egy hideg (lakhatatlan) félgömb, Séninnaur. Csakhogy ezeknek minden fél évben helyet kell cserélniük, hiszen egyszer az egyik fordul a nap felé (a neve Szúnahaum-síssanaurangi), egyszer a másik. Csak akkor lesznek igazán extrémek a viszonyok, ha ez a csere rendkívül ritkán következik be, vagyis Szúnahaum extrém lassan kering napja körül; hogy milyen lassan, arról egyelőre nincs adat, de évhossza csak geológiai léptékkel mérhető. Mindezért egy egymilliárd évvel (mármint egymilliárd szúni évvel) ezelőtt bekövetkezett kataklizma a felelős, amely
  – elbillentette Szúnahaum tengelyét;
  – lefékezte nap körüli keringését;
  – lefékezte tengelyforgását;
  – létrehozta a Sínisuált.
  Abroncsvilág. Élet egyedül a két lakhatatlan félgömb közötti keskeny sávon lehetséges: ez Szúnahaungaur. Szúnahaum rendkívül lassan forog, és mivel a nap nagy pontossággal esik a Forró-sark irányába, a forgásnak nincs is különösebb jelentősége. A nap örökké ugyanott áll az égbolton, nincs reggel és este, nappal és éjszaka, a házak és fák árnyéka soha nem mozdul. (Szinensi úgy interpretálta, hogy az árnyékban hideg van, de persze ez nem igaz, az infravörös sugarak visszaverődnek és a levegő keveredik, de a jáhannuri síparadicsom tényleg a hegyek árnyékának köszönheti létét.) Egy módon lehet a napot mozgásra bírni: ha elindulunk az egyenlítőre merőlegesen. Dzsisszá irányban a nap emelkedni fog, sénin irányban ereszkedni (a hátunk mögött). A kelet és nyugat fogalmának nincs értelme, csak önkényesen lehet választani további irányokat a tájékozódáshoz.
  Mindebből következően Szúnahaungaurnak teljes egészében a dzsisszá félgömbre kell esnie, mert az egyenlítőn a nap örökké a horizonton áll, és azon túl, amint rálépünk a sénin félgömbre, már örök sötétség honol. Szó sincs arról, amit az ember első pillanatra gondolna, hogy fele az egyik félgömbön, fele a másikon. Azaz mégsem, mert a Sínisuál jóvoltából némi fény mégiscsak jut az egyenlítőn egy kevéssel túl is.
  Séninnaur égboltján csak csillagfény van, napfényt egymilliárd éve nem látott. Kopár sziklasivatag, mint a Hold, de ráadásul dermesztően hideg is (a Hold talaja az idő felében forró). A Szúnahaungaurról kiszabaduló levegő és nedvesség (valahogyan nyilván féken tartják, úgyhogy nem sok) nem jut messzire, az első métereken megfagy és lehull. Távolabb csak kráterek, semmi más, az egész félgömbön. (Ninda még semmit sem tud a namindanról.)
  Dzsisszáfaur egén örökké ott van a nap, mindig mozdulatlanul ugyanott. A Szúnahaum-síssanaurangi sok sugárzást juttat Szúnahaumra, tehát erős fényű csillag és Szúnahaum nem kering túl távol tőle, különben Szúnahaungaur nem jöhetne létre, nem kapna elég fényt az örökké alacsonyan álló naptól. A Dzsisszáfaur-perem az a sáv, ameddig az ember dzsisszá irányban a legtovább elmerészkedhet, itt látja a napot a lehető legmagasabban. Ezen túl az egész félgömb forró, nagyrészt vulkanikus övezet.

5.

De mivel Szúnahaum ennyire lassan forog, nincsen Coriolis-hatás. S mivel a felszín minden egyes pontja örökké ugyanannyi megvilágítást kap, nincsenek felmelegedések és lehűlések, amik megkavarnák a légkört. Nincs időjárás. A vízfelületek és a növények párolognak, de a vízpára nem keveredik meg, nem alakulnak ki lokális gócok, és soha nem esik az eső. A pára harmat formájában csapódik le, éspedig a Séninnaur-peremvidéken, mert ott van elég hideg hozzá. Nem is jönne vissza többé, mert a szél mindig dzsisszától sénin felé fúj, hiszen hajtja a napenergia, ezért a vizet össze kell gyűjteni, dzsisszá irányú csatornákon visszaküldeni és elöntözni. Szúnahaum a mesterséges klimatizálás nélkül rövid idő alatt lakhatatlanná válna.

6.

De mindez fontosságban csak a fele Szúnahaumnak, a modern szúni civilizáció központjának. Még nem esett szó a Felhőről és a Sínisuálról. Nem is szabad beszélni róluk, bár közmondások sokaságának tárgyai. Szúnahaum léte és holléte, minden, ami vele kapcsolatos, mélységes titok a dzserangok előtt, akik azt hiszik, hogy Sasszáken után vége a térképnek.
  Ezen őrködnek a Felhő Csillagai.
  Simnunná.

»»»»»»