Upload failed. Maybe wrong permissions?

User Tools

Site Tools




A sötét oldal megvilágosodása

Rétegek

Mint említettem, én a Darkside-ra annak nyomán találtam rá, hogy Lisette Koiduaru elénekelte. Azóta meghallgattam sokszor mindkét változatot, no meg egy csomó további feldolgozást, nagyon megszerettem, akárcsak Walker más műveit. De nekem az a dolgom, hogy továbbfeldolgozzam, amit kapok, hát nézzük, mit lehet ebből kihozni.
  Túl kényelmes lenne az a szemlélet, hogy azért énekli ezt az alapvetően sötét és komor dalt ilyen lelkesen, kedves mosollyal, mert nem érti a szöveget és/vagy annak jelentőségét. Így ki kellene tenni a pontot egy olyan gondolatmenet végén, amit még el se kezdtünk.
  De, szerintem érti. Profi álmodozó és átgondolt énekesnő. Azért énekli ilyen vidáman, mert érti. S akkor lépjünk vissza az eredetihez, számoljuk meg benne a rétegeket és figyeljük meg, milyen negyedik réteget olvaszt rá Lisette.
  Mert minden Walker-videónak három rétege van. Kettő mindenhogyan jelen van, akárki adja elő: zene és szöveg, és ezek itt két külön réteget képeznek, kétféle külön mondanivalóval. A szöveg tényleg sötét, még a gyémántok is feketék, volt, akinek az öngyilkosság, másnak a halál jutott eszébe róla, pedig hát ez a koyaanisqatsi dualista interpretációja, nusuth. Ugyanakkor a zene nyílt upbeat optimizmusa összeforr vele, mint a jin a janggal.
  A harmadik réteg pedig a vizuális.
  Walkernek ezek a filmjei egy posztapokaliptikus víziót testesítenek meg, de ilyet már más is csinált, ezek mástól érdekesek. Walker saját mitológiát épít, aminek nincs látható tartalma, látható üzenete, de úgy néz ki, mégis működik. Mivel én a Darkside-filmet láttam elsőként, kezdjük azzal. Az elnevezéseket magam adtam. (A színészek nevét az egész neten képtelen vagyok fellelni.)

Darkside

Az első szereplő, akit látunk, az Öreg, egy férfi fehér viseletben, ami galabíjára és kefijára hasonlít, de nadrágot hord hozzá. A hátán feketével a Jelvény, Alan Walker egymásra írt, kissé csálé A és W betűje. Fehér álarcot visel, áldó mozdulattal tárja ki karját a víz fölé, két társa kíséri hasonlóan öltözve, egyikük kezében fehér zászló a Jelvénnyel. Mellettük a Fémláda. Aztán vált a kép a zászlón, mert ez egy ilyen zászló, és megjelenik rajta a Kehely-sziklák rajza.
  A Fehér csoport elmegy a Kehely-sziklákhoz, amik egy nagy, kövezett térségen állnak, kezükből elhajítják a FAWI-kat, azok kibomlanak és röpködni kezdenek a Kehely-sziklák körül. A kehelyformán széttárt két kézre emlékeztető sziklákon összevissza geometriai alakzatokat rajzoló, kék fények jelennek meg. A Fehérek hárman vannak, de csak két FAWI-juk van, a harmadik a zászlót viszi. Magasba emelt karral kísérik a FAWI-k repülését.
  Hátuk mögött négytagú csoport figyeli őket, ők feketében vannak, fiatalok. Egyikük, a Fiú lehúzza szájáról az álarcot. Egymásra néznek a társával, aztán lenéz a kezére.
  Az elején is láttuk már egy pillanatra, és most is megnézhetjük a Korong egy-egy részletét, de nem derül ki, hogy mi köze van ehhez az egészhez, ahogy az sem, hogy a Fehéreknek mi célja van ezzel.
  Snitt. A Feketék egy lepusztult, sokemeletes házban FAWI-röptetéssel kísérleteznek, és már jól megy nekik. Az egyik fiú a Lány felé irányít (puszta kezét a levegőbe nyújtva) egy FAWI-t, s az egyik falon megjelenik a szokásos kék fénnyel kivetítve előbb a Lány vázlatrajza, majd a Szem-szikláé. A Lány nagyon örül.
  Megjelenik a Szem-szikla. T alakban szétágazó, hatalmas alakzat, a közepén félgömb alakú domborulat, amit négyszögletes síklapok alkotnak, négy koncentrikus körben, kissé szabálytalanul. Kicsit hasonlít egy szemre.
  Az öttagú Fekete csoport (három lány, két fiú) megérkezik a Szem-sziklához, zászló nincs náluk, mindenkinél van egy FAWI. Fekete álarcban vannak, de a fejük fedetlen. Megállnak a szikla előtt, hosszan nézik.
  Közben láthatunk egy snittet a Korongra is, amiről most látszik, hogy egy Fémládában van (valahol), és alatta FAWI-k vannak. Jól megnézhető a Korong rajzolata, az értelme nem. Közepén természetesen a Jelvény.
  A Feketék elhajítják a FAWI-kat, amik pörögve kibomlanak és megindulnak a Szem-szikla felé. A kék fények táncolni kezdenek rajta. Ők pedig felnyújtják jobb karjukat, áldó-irányító mozdulattal. Váltakozó snittek a két társaság között, amint szikláiknál állva röptetik a FAWI-kat.
  Aztán vándorolnak, hegyeken, kopár gerinceken. Már a Feketéknek is van zászlója, amin egy hegy fölött a sötét égen fény ragyog, körülötte fehér fények röpködnek. Talán FAWI-k. Snitt a Fiúra, amint a Szem-szikla előtt áll, álarcban, két kezében egy-egy csukott FAWI. Mindkét csapat vonul a hegyekben. Snitt az Öregre, aki a Kehely-sziklák előtt áll, jobb kezében egy csukott FAWI.
  Végül a Feketék megérkeznek a hegygerinc végén, egy téglaépület szomszédságában álló Bástyára, ahol az Öreg már várja őket. A Feketék zászlóján most már a Jelvény van, fekete alapon a szokásos kékben.
  A Fiú megáll az Öreggel szemben. Nézik egymást. Kép a levegőből a Bástyáról, a nyolc emberről és a két zászlóról. Az Öreg is, a Fiú is lehúzza arcáról a maszkot. Az Öregnek rövid ezüstös szakálla és bajusza van.
  Felnyújtják kezüket a magasba, a FAWI-k felröppennek, és röpködni kezdenek a hegygerinc fölött. A kék fények cikázni kezdenek.
  Az Öreg és a Fiú nézik egymást, felnéznek a FAWI-kra és megjelennek a feliratok.

Walker

A dalból és a filmből áradó diadalmas optimizmus feledteti, hogy voltaképpen az egésznek semmi értelme, azazhogy persze olyan értelmet töltünk bele, amilyet akarunk. A FAWI-kat a neten itt-ott drónnak hívják, de hát ez csak egy általános elnevezés, ezek nem a szó valódi értelmében vett drónok, nincs propellerük, semmilyen meghajtásuk sincsen, csak repülnek és kész. Szerintem helytállóbb név a FAWI. Flying Alan Walker Initials. Csukott állapotban ezek egyszerűen a Jelvény zártszelvényekből összehegesztett másolatai, totálisan merevek és mozdíthatatlanok. Csak amikor felröptetik őket, akkor nyílnak ki és válnak FAWI-vá.
  A Fekete csoport megismerkedése a FAWI-kkal az All Falls Down klipjében látható, itt ássák ki a Fémládát, amiben a Korong és néhány FAWI van, de eleinte még nem tudnak mihez kezdeni velük, meg kell nekik mutatni, hogyan kell őket működésre bírni. Mindennek előzménye pedig a Tired.
  A Darkside után a Diamond Heart folytatja a sort, ahol már két Fémládát láthatunk két különböző Koronggal, több FAWI-val, és a Feketék és a Fehérek is többen vannak. A Korongok most már működésbe lépnek és megmagyarázzák az embereknek, de nem tudjuk, hogy mit. Mindenesetre a walkerek egyesülnek a FAWI-k segítségével és létrehozzák a Sziklákat.
  Hasonlít ez ahhoz, ami a Darkside melletti másik nagy kedvencem, az Alone filmjében történik, misztikus kellékek és misztikus helyszínek nélkül, de misztikus tartalommal: a fekete dzsekis, fekete csuklyás, fekete álarcos walkerek összegyűlnek a világ minden tájáról, hogy együtt legyenek. S ide kapcsolódik legnagyobb Walker-kedvencem is, a Faded, ahol egyetlen magányos walker keres lepusztult környezetben egy házat, amiről van egy fényképe – de csak romokat talál.
  Szerencsésebb az a walkerlány, aki az Alone, Pt. II-ben utazik át a fél világon, a Sơn Ðoòng barlangig, ahol rábukkan a mohával benőtt Korongra, és végre visszateheti az álarcát. De ennek igazi előzménye nem az Alone, hanem az On My Way, ahol ugyanezt a régészlányt látjuk felkutatni a régi festményeken és könyvekben látható FAWI-k és Jelvények nyomait, míg végül rábukkan a Nagy Jelvény rejtekhelyére, amit kiásnak, és ő lesz a sikeres régész.
  Szerencsés az a három walker is, aki Hongkong betondzsungelében keresi egymást, sikerül találkozniuk, kicsomagolhatják a (nem derül ki, hogy mit), és a várost elönti a kék walkerfény: Sing Me To Sleep Now.
  Az Alone folytatásának ideológiai értelemben a Unity tekinthető, amit rengeteg walker írt együtt.
  (A The Spectre-t vizuálisan nem tudom idekötni, mert nincs róla cselekményes film, csak egy „egyszerű” koncertfelvétel, már amennyire valami Walkernél egyszerű lehet, de a dalt ettől függetlenül imádom.)

Lisette

Azt megsejteni, hogy Lisette Koiduaru egy új réteget húz rá a történetre – nagyon könnyű. Kimutatni, az már nehezebb. De meg lehet csinálni. Először is megnéztem néhányszor az ő előadását úgy, hogy kinagyítottam az arcát, amennyire csak lehetett, és nagyon figyeltem az arckifejezését. Aztán pedig lejátszottam kétszer kombinált formában, előbb úgy, hogy a Walker-film ment lenémítva, és Lisette énekelt a háttérben, aztán újrakezdtem, de most már kitettem Lisettét a kép sarkába kicsiben, de fölnagyítva, és így ment a film.
  Így már megvan. El is fogom mondani: beleírom a Nindába. Mert ugyanaz a célunk. Fel kell oldanunk a koyaanisqatsit és megállítani a dzsihadot.

»»»»»»