A nyilvánosság és Szent Péter
Idézet következik.
Megszűnnek az 1 bírás ügyek!! Minima 2 bíró kell, és mindkettő jelen kell legyen. Szükség esetén helyettesíthetik egymást. A bíró betegsége, vagy egyéb kimentése miatt nem halasztódhat ügy. Reméljük ez picit közelebb visz a jogállamisághoz. Még az kellene, hogy a tárgyalások valóban nyilvánosak legyenek (pl. legyen elégséges hely az érdeklődőknek) És bárki által rögzíthetőek lehessenek.
Szép gondolat. A Mozgilistán jelent meg tegnapelőtt. Teljesen egyet is értek vele. Aki olvasta Kende Péter bírósági könyvét, eltűnődik rajta, hogyan működhet egy bíróság visszajelzések, társadalmi ellenőrzés nélkül. A bíróság függetlensége ugyanis csak hangzatos maszlag, független bíróság mindaddig nem létezik, amíg a bírók, az ügyészek, az ügyvédek és a vádlottak, illetve peres felek mind-mind a társadalom soraiból kerülnek ki. Tehát a tárgyalóterembe is magukkal viszik személyes érzelmeiket, beállítottságaikat.
A baj nem is a gondolattal van, hanem a szerzőjével. Félek a görögöktől, ha ajándékot hoznak is, mondta a bölcs Vergilius (pontosabban Laokoón, de ez most mindegy). Márpedig az idézet szerzője „görög”, a Fogyatékosok Pártjának vezére és idestova tagsága, Goldner Ibolya, a nyilvánosság esküdt ellensége.
Amikor ilyeneket írok, mindig bemegyek a Fogyatékosokpártja.hura, ellenőrizni, hogy van-e változás. Most is megtettem – nincsen. Továbbra is csak a 2005-ben írt „miért alakítottunk pártot” propagandaszövege áll ott, tetején a tőlünk lopott logó és a szintén tőlünk lopott pártnév, és bárhova kattintok, azt feleli: csak regisztrált tagoknak, csak regisztrált tagoknak, de ingyenesen regisztrálhatsz itt – és az ittre nyomva megkapom, hogy a funkció letiltva. A nyilvánosságtól Goldner mindmáig retteg, a honlap titkos, a párt listája titkos. Egyedül a LAttilaD.org tette közzé levelezésüket, ezzel gyakorlatilag tetszhalálba dermesztve a listát – a párt még mélyebb illegalitásba vonult, pedig ők ugyebár egy törvényesen bejegyzett szervezet, én meg senki-semmi nem vagyok, s lám, mégis én lettem az, „kinek odut hotolm oudania es ketnie”.
Élek is a hotolmommal. A pártról senki sehol nem ír, csak a LAttilaD.org – nem lenne szükségszerű, hogy így legyen, törvényes joguk lenne propagálni magukat, csak nem merik megtenni. Így többet érek el, mint a párt mellett működő Vének Tanácsa tagjaként tevékenykedve. A VT megtehette, hogy törvényesen elmozdítja tisztségéből Goldner Ibolyát (most múlt két éve, hogy a határozat jogerőre emelkedett), de az OÜT (amely feltehetően már csak Goldnerből áll) következetesen nemlétezőnek tekinti a Vének Tanácsát, ami fura dolog, merthogy ugye ezt a testületet maga Goldner alapította. Rossz anya. Így a VT bármit tesz, annak csak de jure van foganatja, de facto minden marad a régiben.
Más a helyzet énvelem. A VT-t kötik saját szabályai – engem csak a törvény meg a tisztesség. A VT hozhat határozatokat, amiknek nincs foganatja – én viszont leírhatok pár mondatot, amitől Goldner három napig vöröset lát. Ami hagyján, mert kit érdekel, hogy milyen színűt lát Goldner, de miattam nem mer kilépni a nyilvánosság elé, miattam nem mer újabb és újabb aláírásgyűjtéseket indítani, pláne nem a párt nevében, miattam nem mer kemény lépéseket tenni avégett, hogy uralma alá hajtsa a fogyatékostársadalmat.
Persze nem szó szerint énmiattam, nem én vagyok ilyen erős. Mondhatnám, hogy az igazság szava az, de nem erről van szó. Goldner egy ponton összeütközne a fogyatékosszervezetekkel, amik féltenék tőle pozícióikat és hatalmukat, no meg az állami pénzeket. Én vagyok a vészcsengő, ami azonnal megszólal, ha Goldner megpróbálja kidugni orrát ketrecéből. Erre van hotolmom Goldner fölött, és soha nem oudom, mindig csak ketem.
De beszéljünk az idézett goldneri szép szavakról. Ha én lennék Moldova, beleírtam volna a Mesterkurzusba: a hosszú élet titka, hogy ne ülj le snapszlizni Goldnerrel. Rögtön osztás után üvölteni kezdene, hogy a nyilvánosság jegyében azonnal fedd fel a lapjaidat, de ő nem lenne hajlandó ugyanerre, mert joga van a magánélethez. Sőt azonnal letakarna, nem azért, mert negyvene, adu ásza és adu tízese van, hanem azért, hogy te soha ne ismerhesd meg a talon tartalmát. Az, hogy ezáltal ő sem ismerheti meg, kevésbé fontos.
Goldner hazudik és a színtiszta igazat mondja az idézett levélrészletben. Neki a peres ügyében tényleg fontos a nyilvánosság, hiszen világosan látja, hogy ha a bíróság munkáját a nyilvánosság kontrollálja, és erről a bírók tudnak, akkor szakszerűbb, jogszerűbb, megalapozottabb ítéletre számíthat. Csakhogy fogyatékospárti ügyeiben a nyilvánosság őneki kárára lenne, ezért foggal-körömmel harcol ellene.
Márpedig közélet csak egy van. A pártok és a bíróságok egy és ugyanaz a közélet. Mindkettőt ugyanaz a társadalom hozza létre és működteti, ugyanannak a tízmillió állampolgárnak ugyanazon megegyezése. A pártok azok, amik a parlamentbe jutva meghozzák a törvényeket, amelyek a bíróságok munkáját irányítják, és a pártok is bírósághoz fordulnak, ha máshogy nem tudnak megállapodni. Mindkettőnek ugyanaz a célja: szolgálni azokat az embereket, akiktől támogatását kapta és további támogatását reméli. S mindkettőnek az a jó, ha ezek az emberek a társadalom minél nagyobb részét jelentik.
Nem lehet a közélet egyik részében meghonosítani a nyilvánosságot, a másikból meg száműzni. Ezt Goldner is pontosan tudja. Azért pampog a nyilvánosságért, mert így népszerű lehet, és tudja, hogy a Mozgilistán senki nem fog szót emelni: vigyázat, Goldner hazudik.
Hát ott tényleg nem. De a világ nem ilyen kis meghitt pocsolyákból áll. Ezért nem tud Goldner érvényesülni.