A normafa határán

Ház kapujában kutyabarát taxis fölvesz egy vak nőt egy négyhónapos kutyakölyökkel, elindulnak. Eleve kutyabarát taxis volt rendelve, ezért először elkezd sápítozni, hogy biztos harap ez a kutya. Hát nem, feleli az utas, mert ekkora baromságra senki nem tud jobbat felelni. Kutyabarát taxis ekkor elkezd sápítozni, hogy összeszőrözi a kocsiját. Hát az uszkárnak pont annyira hullik a haja, mint egy embernek, feleli az utas, aki mellesleg azért vett uszkárt, mert kutyaszőr-allergiában szenved. Kutyabarát taxis ekkor lekattan a kutyafób témákról, és elkezdi firtatni, hogy ki volt a ház kapujában a tolókocsis fazon. A férjem, feleli az utas. De hát maga vak, hát olyan férjet kellett volna választania, aki tud magának segíteni! Utas ekkor kimerítő információval szolgál épkézláb párjairól, akik nem segítettek semmit. Azért mégiscsak egy normális férfit kellett volna találni, tájékoztatja kutyabarát taxis, de ekkor szerencsére megérkeznek.
  Az volt a terv, hogy elkéri kutyabarát taxis számát a visszaútra, de sürgősen letett erről. Egyébként is öt kilométerért négyezer forintba fájt.
  No ide figyelj, kisapám. Itt a kapuban még magázódtunk, de azóta megismertelek, és tegeztem már ötéveseket, akiknek több eszük volt.
  Először is döntsd el, hogy szállítasz-e kutyát vagy sem. Ha igen, ne hisztizz, amiért a kutya kutya. Ha a cégednél kötelező kutyát szállítani – nem tudom és nem is érdekel –, nem kötelező ott dolgozni. Taxisnak lenni se kötelező. Szállj ki a szép óarany kocsidból és söpörj utcát. Vagy amit akarsz.
  Másodszor pedig csókoltatom kedves szüleidet, akik arra neveltek, hogy beleugass idegenek magánéletébe. És elárulom, miért nem talált az én feleségem normális férjet. Mert még normális taxist se lehet találni.
  Van a városban több taxicég is, nemcsak a Rádió Taxi Három.

»»»»»»