Pár nappal ezelőtt kétmilliárd egér özönlötte el a
Dòngtíng-tó környékét; tiszteletükre mai írásjegyünk az
öreg jele.
Az egeret ugyanis két írásjeggyel írjuk le kínaiul:
lǎoshǔ, „öreg patkány”. Ez megint a kínai logika, az enyém pont fordítva működne, én a patkányt nevezném öreg egérnek.
A jel sok más dologra is jó.
lǎodà legidősebb testvér,
lǎorén öregember,
lǎoshì mindig,
lǎotàitài öregasszony,
lǎotiān Istenem!,
lǎozǐ Lao-ce, a taoizmus alapítója.
(Most vettem észre, hogy a
jelet már többször említettem, de táblácskája még nem volt – itt pótolom.) Ezeket a szavakat képezhetjük az eddig tanult írásjegyekkel és a
jellel.
Visszatérve az egerekre,
csak biológiai eredetű egeret jelent.
A számítástechnikai egér neve
huáshǔ, „csúszós patkány”. A kenguru pedig
dàishǔ, „táskás patkány”. Még egy csomó ilyen állat van, de inkább mutatok egy idézetet
Jiǎ Yítől:
tóu shǔ jì qì, vagyis „hajít patkány tartózkodik vázától”, ami a tömör kínai nyelven annyit tesz: fél megölni a patkányt, nehogy kárt tegyen a vázában, amibe az rejtőzött. Ez aztán „fél leváltani egy korrupt tisztviselőt, nehogy a császár is besározódjon” jelentést is öltött, majd általánosítva: aggályoskodik, amikor meg kell tenni valamit, fél tettének várható következményeitől.