A Falk Miksa utca állandó vendége
A mindenkori kormányzatok sok éve folytatnak áldozatos munkát azért, hogy a mozgikat bűnbakká tegyék meg, amiért szabad ingyen parkolniuk, a többieknek meg nem; ebben a köznép gyakorlatilag összes rétege lelkes partner, hiszen ki ne irigyelné az ingyen parkolást. Közben a nyomik már nagyon régóta inkább fizetnének a parkolásért, ha meg lehetne oldani úgy, hogy ne kelljen elzarándokolni a parkolóórához, mert az sokaknak tényleg nehéz, de azt a pár forintot még kibírnák. Ha mi is fizetnénk a parkolásért, lehet, hogy még szorosabbra kellene húzni a nadrágszíjat, de legalább azt nem kellene hallgatnunk refrénszerűen, hogy micsoda ingyenélők vagyunk, mennyi mindent kapunk ingyen. Ilyenkor meg szoktuk kérdezni, hogy mennyi mindent, ugyan sorolják már el, mert mi nem tudunk róla, és akkor nagyokat hallgatnak.
Valahányszor valaki lefotóz a városban egy autót parkolókártyával, beindul a hecckampány. Ha az autó magas építésű, abba hogy szállhatna be egy nyomi? (Például úgy, hogy évekig spórol egy tolókocsi-emelőre.) Ha alacsony építésű, abba hogy szállhatna be egy nyomi? (Például úgy, hogy nem tolókocsis, és mondjuk éppen egy alacsony ember.) Ha az autó drága, és a felső határ körülbelül tényleg a Velorex, akkor arra hogyan telhetne a nyominak? (Gazdag ember még soha nem karambolozta magát gerinctörötté, vagy ha igen, akkor már szegény is volt, mire kijött a kórházból. Szegény ember nem vehet autót. És az végképp lehetetlen, hogy valaki éljen a törvény által biztosított lehetőséggel és a gazdag ismerősének a kocsijában utazzon és parkoljon, csóró nyomi létére.)
Mi évek óta nem vettük elő a parkolókártyákat, pedig négy volt idehaza. Négy teljesen jogos kártya, négy tolókocsi és egy autó mellé. Már csak két kártya van, de ha most nekem esnének, hogy adjam elő, akkor hirtelenjében nem is tudnám, hova tettem, olyan rég nem használtam. Mert „érdekvédelmi” szervezeteink kiharcolták a hamisíthatatlan parkolókártyát, és még büszkék is rá. Amíg a kártya egy közönséges fénymásolóval hamisítható volt, addig megeshetett, hogy akár az én táskámból kicsórták a kártyát, lemásolták, visszacsempészték, aztán nyakra-főre parkoltak ingyen, de az engem hol érdekel? Az legyen szegény parkolási cég baja, amelyik havonta tízmilliókat szed be pár száz méter aszfaltért, amire egyetlen fillér kiadása se volt, hát most majd csak kilenc és háromnegyed milliókat szed be, a szerencsétlenje. Hogy sajnálom.
Jó pár éve viszont megvan a hamisíthatatlan parkolókártya, amihez ennélfogva másképpen jutnak hozzá. Az élelmesebbje felírat magának haver orvossal, ami engem megint nem érdekel, nem dolgozik senkim a parkolócégnél, a lustábbja viszont az én kocsim szélvédőjét zúzza be egy féltéglával, hogy hozzájusson a kártyához. Ez viszont már nagyon is érdekel, s mivel ezt szeretném megelőzni, inkább nem használom a kártyát. Nagyrészt olyan helyeken parkolok, ahol bárki ingyen parkolhat, máshol meg leszarom. Még soha nem raktak az autóra mikuláscsomagot, van rajta tolókocsis matrica, az eligazítja az őrt, vagy felőlem csinál, amit akar.
Ellenben több százezer mozgit rendszeresen vegzálnak, hogy igazolja már megint, hogy még mindig nem nőtt ki a lába, mert az előző hat Roppant Fontos Személy nem szólt a hetediknek és neki is pecsétfelelősségileg igazolni kell. A csalóknak nem kell magukat igazolniuk, mert akkor lebuknának, vagy talán sikerült valahogy átmenniük mindig az igazoláson, de akkor minek az igazolás?
Azért, hogy nekünk nyomiknak megtanítsák, hogy hol a helyünk a társadalom söpredéke között. Megtűrnek minket kegyesen, mert az eutanázia egyelőre nem kommilfó, de aztán pofázás ne legyen ám, mert egykettőre ellenőrizve leszünk megint!
Hát ebből mi, köszönettel, nem kérünk. Pofázunk. Most éppen arról, de ebből már blogcikk is lesz, hogy az Egymillióan a magyar sajtószabadságért oldal beállt a nyomiellenes hecckampányba, és mi lenne, ha most felszólítanánk, hogy mutassanak be hatósági bizonyítékot arra, hogy az SOB XX 10 rendszámú kocsi csakugyan jogtalanul parkol? Mert csalókról ugatérozni nagyon könnyű, de aztán tessék helyt is állni a szavainkért. Mert az uszításnak az az eredménye, hogy jönnek az Eisenhornok, Rozsok és Blaskók, és az én kocsimat teszik tönkre, mert az nem létezik, hogy egy nyominak EKKORA kocsira legyen pénze, biztos, hogy csaló vagyok, fideszes főpotentát, egy pörsenés a társadalom seggén, fuj. Aztán amikor odaállok eléjük a másfél méter hosszú fekvő tolókocsimban, elnézést hogy felnőtt férfi létemre ilyen nagyra nőttem, akkor vakarják a fejüket és nagyon sajnálják. Igazán nem hitték, hogy nem mindenki csaló. Segíthetnek esetleg valamit, például hozzanak egy pohár vizet, amikor megkapom a szervizből a számlát?
Igen, láttam, ezt a fotót és szöveget eredetileg egy Város Szíve nevű oldal osztotta meg; felőlem nyugodtan továbbküldhetitek nekik. De a felelősségben ettől még osztoztok. Aki uszításban vesz részt, az uszító, akkor is, ha csak második vagy századik a sorban: felelős azért, ha az emberek uszulnak.
A továbbiakban nincs helyem ezen az oldalon.