A bennfentes riporter

Nagyon jól ismeri a riportalanyt, évtizedek óta, természetesen tegeződik is vele, és tud róla mindent. El is mondja.
  – Most pedig, kedves nézőink, József Attilával fogok beszélgetni. Atesz (úgy gondolom, szólíthatlak így, hiszen a nézők előtt nem titok, hogy sok-sok éve ismerjük egymást), te egyszer, ha jól emlékszem, a rakodópart alsó kövén ültél, nézted, hogy úszik el a dinnyehéj. Alig hallottad, sorsodba merülten, mint fecseg a felszín, hallgat a mély. Mintha szívedből folyt volna tova, zavaros, bölcs és nagy volt a Duna?
  – Igen.
  – Egyszer azt mondtad, te úgy vagy, hogy már százezer éve nézed, amit meglátsz hirtelen. Egy pillanat s kész az idő egésze, mit százezer ős szemlélget veled. Látod, mit ők nem láttak, mert kapáltak, öltek, öleltek, tették, ami kell. S ők látják azt, az anyagba leszálltak, mit te nem látsz, ha vallani kell?
  – Látják.
  – Örülök, hogy így látod a dolgot. A nézők bizonyára tudják, de ha valaki esetleg mégsem, akkor elmondom, hogy anyád kún volt, apád félig székely, félig román, vagy tán egészen az. De arról talán nem mindenki értesült, hogy sovány vagy, csak kenyeret eszel néha, e léha, locska lelkek közt ingyen keresel bizonyosabbat, mint a kocka. Nem dörgölődzik sült lapocka szádhoz s szívedhez kisgyerek… és ha már itt tartunk, akkor érdemes elmondani, pontosabban gratulálni neked, mert harminckét éves lettél te, meglepetés e költemény, ajándék, mellyel megleped e kávéházi szegleten magad magad. Hogy jutottál arra a gondolatra, hogy lehettél volna oktató, nem ily töltőtoll koptató szegény legény? Tudjuk, hogy végül azért nem lettél, mert Szegeden eltanácsolt az egyetem fura ura, intelme gyorsan, nyersen ért a „Nincsen apád” versedért, a hont kivont szablyával óvta ellened. Nem gondoltál rá, hogy kiállj az igazadért?
  – De.
  – Biztos voltam benne, hogy ezt fogod mondani, és hát végeredményben ennek köszönhető az a rendkívüli munkásság, amelyben egész népedet fogod nem középiskolás fokon taní-tani. Jót beszélgettünk, bizonyára a nézők is élvezték, köszönöm szépen. Jövő héten Agárdi Péterrel beszélgetünk, szeretettel várjuk önöket.

»»»»»»