Tizenegy könyv

Némileg átalakítottam a könyvtároldalt, most már különféle címkék szerint csoportosítva is meg lehet nézni a rajta levő – e pillanatban huszonhat – könyvet, és e címkék között van három, ami nem műfaji jellegű: befejezett, készülőben és letölthető. Az első kettő egymás ellentéte, a harmadik pedig egy kötettel több a befejezett listánál: ez az egy a Kissy, amely még nincs befejezve, de letölthető, az első huszonnyolc rész. Szépen haladok a huszonkilencedikkel.
  Viszont a készülőben levő művek listája e pillanatban tizenegy kötetet tartalmaz, többet, mint valaha, és ezekről szeretnék szólni pár szót.

Ez a könyvtároldal a saját műveimet tartalmazza, de úgy gondoltam, a fordítást is fölvehetem. Blaumanis mesegubanc műfaji meghatározású története két kisördögről szól, akik kiszöknek a pokolból és mindenféle kalandokba keverednek többek között két rablóval, és e pillanatban 42,8%-nál tartok a lefordításában; őszintén szólva nagyon unom és hónapok óta nem nyúltam hozzá, de most már juszt is be akarom fejezni, és kiadni így, ingyenesen letölthető pdf-ként, hiszen az eredeti mű szerzői joga rég lejárt, a fordítás joga meg az enyém.

Nekikezdtem egy rendhagyó nyelvkönyvnek – rendhagyó azért is, mert én nem tudok lettül, csak tanulok, és mert a nyelvtanítás mellett fő célja a módszer bemutatása, amivel én tanulok.

Egyik régi mániámról, a billentyűzetekről írt kis esszé.

Évekkel ezelőtt kezdtem neki, és alig van belőle valamicske, de egyszer hátha elkészül. A cím annak a rövidítése, hogy Cinikus politikai szótár.

Ez kettőt tesz ki a tizenegyből, mert kétszer láttam neki a megírásának – és mindkétszer félbehagytam, elégedetlen voltam vele. Először 1994 és 1999 között, majd 2000 és 2003 között dolgoztam a kis háztartási robot történetén, akit – egyedüliként a 22. század világát benépesítő számtalan robot közül – azért vettek meg, mert négy fiú után szerettek volna egy kislányt, és a gyereküknek tekintik, nem a robotjuknak. A könyv sehogy se lett olyan, amilyennek szerettem volna, de sokan szerették, ezért miután sok évig html formában volt a neten, nekiálltam betördelni pdf-be. Nagyon lassan halad (jó hosszú), de halad és meglesz.

Ez is egy félbehagyott mű, de ennek nekiálltam, hogy igenis befejezem. 2000-ben kezdtem neki, kisregény, ugyanabban a zsánerben, mint a Jane Carson-sorozat.

Ez egy mesekönyv, népmesegyűjtemény, ősi magyar népmesékből, én írom őket. Még nincsen sok.

E pillanatban a leghosszabb magyar nyelvű regény, a huszonkilencedik rész tartalmazza az egymilliomodik szót, és pár ezerrel már azt is elhagytam. Ez jelenleg az egyetlen könyvem, ami félkészen is letölthető. De már nem sokáig.

Mire elkészül, méretében vetekedni fog a Kissyvel; most a törzsanyag 52%-ánál tartok, de lesz a végén egy terjedelmes anyarátus is. (Olyan, mint az apparátus, csak ez egy nőnemű regény.) A Galaxis történelmében élt legnagyobb gondolkodó életéről szóló művet várhatóan 2025 végére fejezem be.

Ez pedig a legújabb könyvem. Többféle szempontból új módszerrel készül. Egy éve vetődött föl az ötlete, de még egyetlen szót sem írtam meg belőle, viszont megfestettem a főszereplőm portréját, és közreadtam, kíváncsi voltam, mit gondolnak rá. Két válasz érkezett, idemásolom.
  Stein Zsuzsa: Dél-Amerika az otthona. Tiszta lélekről vall a szeme. Kissé szomorú, gondterhelt. Valószínűleg árva. De előre tekint, a jövőtől vár jobb életet! Álomképe: család, benne szerető szülők, testvérek, nyugalom, otthon… 14 éves.
  Lantos Tímea: 15 éves. Nem árva. A szeme nem szomorú, hanem inkább kicsit dacos.,mint a szája. Nem tudja még kell e neki kihívás,de elszántnak tűnik. Valamire vár, ami felkorbácsolja. Egy energiabomba. Szembesült a valósággal. Akár az emberi kegyetlenségekkel. És elvesztette a fonalat. A mézesmadzagot. Haragszik mindenkire. Chilei. Milyen erőszakkal szembesült? Fizikai és mások ellen.
  Azt persze nem tudom, hogy ez milyen relációban fog állni a regény tartalmával, de van egy előzetesem.

Ő Amina Assania (أمينة الثانية, Amīna Aθ-θānījah). Rómában él egy lepukkant külvárosban az anyjával, Giannával, aki súlyos depressziója és PTSD-je miatt nem igazán alkalmas szülői feladatok betöltésére, Amina leginkább magára van utalva. Az apjára, Sza‘ídra és az ikertestvérére, Aisára nem igazán emlékszik, kétévesek voltak, amikor valahol Szíriában a háború forgatagában elszakadtak egymástól, és azóta sincs hír róluk. És előre megmondom, hogy a regény folyamán sem lesz. Adassék meg minden szeretet és csodálat mesterünknek, Kästnernek, de az ikreket most nem a szülők felelőtlensége szakította el egymástól.
  Amina tizenhárom éves. Az élete nagyjából az ellenkezője Hanka biztonságos, nyugodt életének, sokkal inkább hasonlít a kis Mohamedére. Csak még olyanabb. Erről még nem sok részletet tudok. Azt viszont igen, hogy az előszobában még mindig ott lóg Sza‘íd fekete szvettere („tavs melnais džemperis, kas nevienam nepastāv, joprojām, joprojām manā skapī stāv”, csak én az előszobában látom, nem a szekrényben).

  Loreta Reide: Līdz parādīsies tu
  Imants Kalniņš: Smilšu rausis
  Mēs ar brāli kolosāli: Ej un dejo
  Rassell–Rasa Bondare: Ceļš uz mājām
  Liene Candy–Roberts Lejasmeiers–Alīna Ņikitina: Rīts ir tālu vēl
  Imants Kalniņš–Adrija Silva Kukuvasa–Normunds Rutulis: Princesīte un trubadūrs
  Stromae–Marta Krūce: Papaoutai
  NANDO: Man nav laika

»»»»»»