Ez az egész probléma százezer tolókocsisból nagyon maximum száznak a problémája, de lehet, hogy csak tízé. Akik odamennek és megpróbálnak utazni. A többi nem próbál utazni.
1. Reggel fél nyolckor az állomásra érni és este fél nyolckor visszaérni a kiinduló állomásra azt jelenti, hogy az ember reggel hatkor már benne van a kocsiban, és este kilenckor még mindig benne van a kocsiban. A kettő között folyamatosan. Ez tizenöt óra. Én örülök, ha hat órát benne tudok lenni, függetlenül attól, hogy időnként nyolcat-tízet is muszáj, de aztán másnap nyögök is rendesen. És még nem zötyögtem vonaton, csak szaladgáltam a házban vagy a ház körül.
2. Én nem lakom a vasútállomáson. A legtöbb tolókocsis szintén nem. Mit tetszenek gondolni, oda hogyan jutunk el? És a célállomástól a voltaképpeni úticélunkhoz? Aki mondjuk Pécsről Pestre utazik az unokája esküvőjére, az szervezze meg az utat hazulról a pécsi állomásra, Pesten a pályaudvarról az esküvőre, onnan vissza, aztán a pécsi állomásról haza. Mindezt úgy, hogy az Andris csak délelőtt tíztől ér rá, a Béla kora reggeltől ráér, de csak csütörtökön, a Csaba pont ezen a héten elutazott, a Dezső pont jó lenne a pesti fuvarhoz, ha az esküvő nem a Várban lenne, hanem a Városligetben, az Ernőnek lerobbant a kocsija…
3. Ha engem várakoztatnak három órát a téli hidegben, akkor tüdőgyulladást kapok és meghalok. Megvan hozzá az alkalmatos betegségem.
4. Ha lezuhanok negyven centit, mindegy, hogy kocsistul vagy sem, akkor az utazás további része meg van oldva. Mentővel, kórházba.
5. Ha eltörik a féltengelyem, tökmindegy, hogy kinek a hibájából, akkor nem kelek föl az ágyból, mert nincs mivel. A fürdőszobába se tudok kimenni. Jelenleg is baj van a kerekemmel, és az illetékes szakember két hónapja baszik^H^H^H^H^H^H nem kegyeskedik eljönni.
Mindezekből következően én nem utazom vonattal, és senki nem utazott a családomból vonattal vagy harminc éve. Felőlünk a MÁV csődbe mehet vagy nyerhet a lottón és színarany mozdonyokat járathat. Nem nekünk van. Nem közlekedési eszköz, hanem extrém sport.