A cím azt jelenti: kész vagyok, és idézet a könyvből. Két hét alatt kiszedtem egy könyvet – ez igazán jónak tekinthető, ha azt vesszük, hogy nyolc-kilenc éve nem csináltam. Ha viszont azt vesszük, hogy még százhúszezer betű sincsen benne, akkor siralmas. De ha hozzászámoljuk, hogy az OpenOffice szerint csak harmincegy órát töltöttem vele effektíve, az másodpercenként egy betű – már nem annyira siralmas. Ha pedig azt vesszük, hogy a fele vietnamiul van, akkor igazán remek teljesítmény.
Szóval muszáj volt. Vietnamit szedni olyan agy- és mancstorna, hogy egyszerűen nem lehetett kihagyni. Có, tôi rất may mắn là được các đồng chí Việt Nam đưa di xem rừng cổ đai Cúc-phương. És ezek az eleven, való életből ellesett mondatok! Igen, nagyon nagy szerencsém volt, a vietnami elvtársak egyszer elvittek engem a Cuc-phuong-őserdőbe. Azt megállapítottam, hogy társalgási zsebkönyvet írni külön tudomány, amit a szerzőknek nem sikerült elsajátítaniuk. Az iménti mondat, teszem azt, arra válaszol, hogy „Volt már alkalma vietnami őserdőt látni?” Aki még nem látott, netán látott, de nem a vietnami elvtársak vitték el oda, esetleg nem tartja szerencséjének, az példamondat nélkül marad. A bevásárlós részben a legkülönbözőbb dolgokat megvesszük, például napraforgóolajat, gyömbért, kávélikőrt, cseresznyepaprikát és sovány sertéshúst, de a kenyér kimarad. A sajtot maximum a tejből és a savanyú borról különválasztott savanyúból lehet összerakni, aztán drukkoljon az ember, hogy megértsék.
De hát kit érdekel? A nyelvi játék volt a fontos. Még sose szedtem vietnamit, még egyszer aligha is fogok, nem hagyhattam ki az alkalmat.
Van arab társalgási zsebkönyvem is…