Vietnami billentyűzet
Nemrég beszkenneltem réges-régi vietnami társalgási zsebkönyvemet, és úgy gondoltam, átalakítom szövegszerkesztett változatúra. Fölismertetésre persze itt esély sincsen, 1974-ben vietnami kiadványszerkesztésről Magyarországon nem is álmodtak, a szerzők kézzel rajzolták be az ékezeteket a százhúsz oldalas könyvecske egész terjedelmében. Így:
Ezt kiolvasni se semmi, és nyelvtudás nélkül nem is sikerülhet száz százalékosan; sokszor nem tudja az ember, melyik magánhangzóra való az ékezet, máskor csak egy kis macskakaparásnak sikerül, aztán találgasson az ember. Ráadásul a ) alakú vonalkák egyaránt jelenthetik az ơ, ư betűk kampóját és az ỏ, ủ ékezetét.
De a fő probléma az, hogy billentyűzet kell hozzá. Nekem pont nem volt vietnami billentyűzet a gépemen; öreg hiba, tudom, de hát néha kimaradnak dolgok. Érdekes dolgok derülnek ki, ha az ember vietnami billezetet akar faragni, és rögtön használni is kezdi.
A vietnamihoz kell hat ékezetes alapbetű: â, ă, ê, ô, ơ, ư, és van öt zenei hangsúlyjel (áàãảạ), amiket rá kell tudni tenni a hat alapmagánhangzóra (aeiouy) és a hat ékezetesre is. Ebből lesznek a dupla ékezetes betűk, ấ, ằ, ễ, ổ, ợ. Harminc szimpla és harminc dupla, plusz kell egy đ betű is.
Természetesen eszembe se jutott utánanézni, hogy a valódi vietnamiak milyet használnak, mert az úgyis csak nekik jó. Egyébként ilyet:
De utánanézés nélkül is kicsit hasonló lett az első változatom. A felső sor első öt billentyűjére (`1234) tettem az ékezeteket, ebben a sorrendben: àáãảạ. Jobb oldalt helyeztem el az alapbetűket. Felső sor: ô, ă, đ. Második sor: ơ, ư. Harmadik sor: ê, â.
És ekkor lépett föl az a szindróma, hogy a kiosztást jól megcsináltuk, az összes betű elérhető, csak az ember hülyét kap tőle. Egy darabig eltartott letesztelni, ez órákkal ezelőtt volt, és még mindig érzem a bal kezemet. Merthogy ugye minden szótag a hatféle zenei hangsúly egyikét viseli, a hatból egyet jelöl az ékezet hiánya, ötöt ékezet – vagyis nagyjából a szótagok öthatodára zenei hangsúlyjelet kell tenni. Bal kézzel fölnyúlva. Ólomból volt már a kezem, mire néhány oldal vietnami szöveget leírtam, bár kétségkívül remekül ment.
Úgyhogy átalakítottam. A hangsúlyokat levettem a számokról és kitettem jobbra. Pontosvessző: à. Aposztróf: á. Szögletes zárójelek: ã és ạ. Jobboldalt fönt, a fordított perjelen az ả hangsúlyjel, mert az a legritkább. A đ betűt áttettem balra, a ` gombra, az ô és ă betűket hagytam a felső sorban, a többieket pedig átraktam a rendes betűkre. A vietnami az angol ábécé négy betűjét nem használja, és éppen négy ékezetes betűm maradt még. Tehát W: â, J: ê, Z: ư és F: ơ. Sokkal kényelmesebb, bár persze egyáltalán nem biztos, hogy ez lesz a végleges.
Egyébként minden repülő ékezetes billentyűzetnél, ha egyazon betűre többféle ékezetet is tud, létfontosságúnak tartom az ékezetcserélő funkciót. Nem egykönnyen válik az ember vérévé, hogy melyik ékezet hol van, gyakran eltéveszti, másik ékezetes betűt kap. Ha ilyenkor törölni kell, újra leütni az alapbetűt, aztán a jó ékezetet, az bosszantó. Ezért a repülő ékezetes billentyűzeteimet hosszabb ideje úgy csinálom, hogy az ékezetek cserélik egymást. Például a vietnaminál ha nehéz hangsúlyt nyomtam és mondjuk ạ betűt kaptam, akkor a kérdő hangsúly gombját megnyomva ez átváltozik ả betűvé. Ezt lekódolni meló, sokkal hosszabb fordítási listát ad, mint a sima ékezetesítés, de csak egyszer kell megcsinálni, és nagyon megéri.