Először is a Kissy, természetesen. Még van hátra belőle bőven, most is 2019-et mutat a becslés, akkor lehet készen. Körülbelül harminckét rész lesz, a becsült végleges mérete most 1,1 millió szó – ekkora a jelenlegi ötödik leghosszabb regény a világirodalomban –, de nem fogunk takarékoskodni velük, lehet az még jóval több is.
Aztán Hanka. Akadtak nehézségek, amik lassították a cselekmény kidolgozását, konkrétan fogalmam se volt, miről szól a könyv, azon kívül, hogy a lényeget persze már tudtam, és igazából nem is múlt idő, még mindig így van. Közel nyolcezer szó már megvan belőle, de még nagyon sok mindent nem tudok.
Van még három-négy regény, amik örökösen háttérbe szorulnak, de néha azért előveszem őket. Nemfikciós mű is van, néha azt is előveszem. És van egy régebbi tervem, föl akarom tenni egypár régi írásomat, vannak nem is kevesen; nem lenne rossz, ha ők is fönt lennének.
Aztán vannak dolgok, amiket az olvasóközönség nem fog látni, de adnak munkát bőven. Van egy kis katalógus a gyűjteményemről, amivel éppen az a baj, hogy kicsi, sokkal nagyobbnak kellene lennie. Sok éve akartam már megcsinálni, idén végre megtaláltam azt a technológiát, ami egészséges egyensúlyban van a teljes automatizálás (netről begyűjtött, ennélfogva nem az én igényeimnek megfelelő adatok) és a teljes kézimunka (rengeteg pötyögés) között; de még az adatbázis is, a kezelőfelület is messze van a késztől. De van nekem több gyűjteményem is, éspedig meglehetős rumliban, rendezni kellene őket; néha nekiülök és megcsinálok néhány, néhány száz vagy néhány ezer tételt, és még mindig marad bőven.
Egy másik történet a biztonsági másolat az adataimról; miután a Justclouddal befürödtem, más elveken keresgélve az osztott.comot választottam, és már másfél terát fölraktam, szerintem nem rossz. Persze még sokszor ennyi van hátra, csinálgatni kell.
A nyelvtanulás is csak lassan halad, most egy ideje nem filmezek, hanem olvasok, nyelvtankönyvet; rájöttem, hogy igenis akarok nyelvtant tanulni, nem azért, mert muszáj, hanem mert izgis. Enélkül is megértem, hogy každý obor v medicíně je důležitý, de nagyon érdekes látni a rengeteg hasonlóságot a cseh és az egyáltalán nem rokon magyar között. Most éppen a házasságkötésnél tartok. Se oženil, megnősült, ez szemlátomást a žena származéka, akárcsak a magyar ige – viszont ha nő az illető, akkor se vdala; ez viszont a dát igéből ered, egy v- igekötővel, és szó szerint úgy fordítható, hogy beadódott, kicsit kevésbé pontosan: hozzáadták valakihez. Pont mint a magyarban. Ugyanaz a szemlélet, hiszen ugyanazok a hagyományok vannak mögötte – valójában egyébként az angol lányokat is odaadták az angol vőlegénynek, hiába használja a nyelv szimmetrikusan a marry igét mindkettejükre.
Még visszatérve Hankához, nemrég jöttem rá, hogy a tévésorozatnak nincsen címe; s bár a könyvnek a nyelvtanuláshoz nincsen köze – hisz a könyv magyarul van, és se Kissy kedvéért franciául, se a Medvebocsok kedvéért finnül nem kezdtem tanulni –, nem tudtam ellenállni, és ahogy kigondoltam a címet, rögtön le is fordítottam. Příběhy o rodinách. Föltéve persze, hogy a valóságban nem létezett ilyen vagy hasonló című sorozat, ezt majd meg kell kérdeznem, a szereplőink névsorával együtt be fogom mutatni anyanyelvi beszélőknek, mert azt se szeretném, ha valakit pont úgy hívnának, mint egy ismert valódi színészt, hírhedt bankrablót, vagy, nedejž to pánbůh, politikust. (Első fejből megtanult dalocskám, a két čarodějka dala tartalmazza a dejž to pánbůh kifejezést, adja vagy adjon úristen, de utána hepčí áll, úgyhogy lehet, hogy azt jelenti, egészségedre; a tagadó változatot már én szerkesztettem belőle, itt abban az értelemben, hogy Isten ne adja, Isten őrizz.)
Most fontos terv a szkennelés is, egyszerűen muszáj szabadulni a fölhalmozott könyvhegytől, amiben ráadásul fantasztikusan érdekes dolgok vannak eltemetve. Van nekem listám a szkennelésre váró könyvekről is, ennek alapján, átlagos terjedelmüket csak tippelve persze, két év alatt elfogyhat a jelenlegi készlet. Persze addig jön még hozzá, de azért jóval kevesebb.