Hogy én mit küzdök ezzel
Úgy csüggök egyszerűbben Nika ajkain, mint egy orákulumon, nem mintha azt remélném, hogy olyan bölcseket fog mondani, csak szimplán ennyire gyorsan beszél. Hibátlan anyanyelvi, köznyelvi kiejtéssel, teheti, ebben nőtt föl és az összes elöljáróhoz a megfelelő esetet, főnevekhez a nemet, igekötőket, egyeztetéseket, mindent gondolkodás nélkül tud. Úgyhogy túljártam az eszén. Lelassítottam! Az andis VLC ilyet is tud, lassan játszik és a hang is megmarad, nem is torzul mély géphanggá, hiszen ez már nem analóg technika. Mondjuk fele sebességnél elég idegesítő, de háromnegyednél egész jó, nem is igazán érzékelhető, hogy lassítva van, a filmélmény még megmarad, viszont jobban érteni a szöveget. Majd még állítgatom. Azt mindenesetre már tudom, hogy egyszerűbben Nika tíz koronáért vette az egeret, za deset korún (a za lassítás nélkül alig volt kivehető), ez majdnem ingyen van (to skoro zadarmo, a kezdő szócska föl se tűnt azelőtt – érdekes amúgy, hogy kopula nincs a mondatban, pedig a cseh nem orosz). Protekcióval. Kitől? Jó embertől. És hogy hívják? Normálně. Zuzana Zbelčká. S itt jön egy mondat, amit még nem tudtam szétszedni, de kétségkívül azt jelenti, hogy laboratóriumból hozta. Egyébként a nem túl jó képminőség mellett is megfigyelhető, hogy Kudláčková nyelve éppen úgy mozdul a laboratoře ř hangjának ejtésekor, mint az enyém, márpedig ha valamiben, hát ebben biztosan orákulum. Neki nem kell odafigyelni, hogy szépen legyen az a hang kiejtve.
És van már szótáram is. Eluntam, hogy a neten csak az angolon keresztül lehet egyeztetni a szavak jelentését, pont ezen az idiómán, ami eléggé nagyvonalú a szemantika terén is, hisz például cover az égvilágon mindent jelent, ami valahogy beborít valamit, ágytakarót, könyvborítót, lábasfedőt, fedezéket, fedezetet, egyszóval vettem nyomtatott, kétirányú szótárat. 1948-as, ötödik kiadás, magyarul nincs is benne előszó, csehszlovák munka, és… hát egy kissé avétos. Az egész magyar igeragozást elmagyarázza, a rég elfeledett régmúlt igealakokkal, mik megszűnének még a tizenkilencedik században. Mivelhogy a szerző, tanár František Brábek 1848-ban születe, gyerekfejjel szívá magába a magyar nyelvet, kiváló műfordító is vala, s ámbár csak 1926-ban hunya el s így még láthatá a modern magyar nyelvet születendeni, a szótárat kétségkívül régebben szerkeszté s nem aktualizálá. Ami nem gond, mert magyarul már csak hátha tudok, de nyilván a cseh rész is ilyen archaikus, aztán úgy járok, mint a Lomb Kató említette hölgy, aki Jókaiból tanult magyarul, s mikor egy másik nőről kérdezték, azt felelte: „Délceg, ám kevély.” No de a ló hátha mégis kůň volt Brábek idejében is, majd szépen beszkennelem a szótárat s meglátom, hány zsákkal telik.