Slupszli

A nyolcvanas években ez volt a család kedvenc játékprogramja. Jack Attack az igazi neve, de mi csak slupszlinak hívtuk, mert amikor agyonnyomunk egy ellenséget (slupszlit), az olyan hangot ad, hogy „slupsz”.
  Ma is működik, el lehet indítani százféle emulátorban, de vigyázni kell, mert az elterjedt példányokban van egy bug, amitől a téglák nem esnek a vízbe, hanem megállnak a víz tetején (ettől némely pályákat nem lehet megnyerni), és ha téglával jobb felé megtolunk egy slupszlit, akkor lefagy a program. Szerencsére fönnmaradt bugmentes változat is.
  Van végigjátszás róla a Youtube-on, három részben.

Jómagam pedig sok évvel ezelőtt végigfotóztam a pályákat, mindegyikről két képet csináltam, egyet a nevét mutató képernyőről, egyet pedig a játék indulásakor. Lejjebb következnek.
  Mint a videókon látható, a játék célja agyonnyomni mind a nyolc slupszlit, úgy, hogy ők ne nyomhassanak össze minket. Ők csak felülről tudnak támadni, de mi a téglákat is tudjuk tolni és húzni, ezzel bepréselhetjük a slupszlit két tégla, illetve tégla és a képernyő széle közé, vagy rálökhetünk egy téglát a magasból. Vagy ráugorhatunk a fejükre. De sokféle trükk létezik, például ha ügyesen ugrunk fölfelé, visszaverhetjük a fejünkre éppen ráugrani készülő slupszlit, kicsusszanhatunk alóla, engedhetjük beugrani alánk és ráléphetünk stb. A slupszlik pályája nagyon kötött, csak egyféleképpen mozoghatnak: függőlegesen föl, oldalra, aztán vissza le, amíg akadályba nem ütköznek. Csakhogy tetszés szerint változtathatják a sebességüket a pályára jellemző korlátok között, ők döntik el, hogy meddig emelkednek, gyakorlatilag csak süllyedés közben nem a maguk urai. És hihetetlenül ügyesek és alattomosak, abban a korban nemigen lehetett még egy olyan programot látni, amiben a gép által irányított szereplők ennyire intelligensek, leleményesek lettek volna. A videón ez nem látszik annyira, élőben kell kipróbálni, sokszor meg tudják izzasztani az embert.
  A hatvannégy pályából negyvenhaton víz is van, amibe nekünk nem szabad beleesni, a slupszlikat nem zavarja; téglát bele lehet dobni, az elsüllyed és padlót képez. Ötvenhat pályán vannak csíkok, amiken sétálni lehet, amíg még megvannak, mert ha az óra lejár, akkor eltűnnek, és ha tégla volt rajtuk, az leesik. Ha mindegyik csíkon jártunk, akkor megkapjuk a pálya előtt kiírt platformbónuszt. Ez egyedül a tizennegyedik pályán nem lehetséges, ott nincs is bónusz feltüntetve.

  

»»»»»»