A grófnő
De ne is a grófnővel kezdjük, hanem a kastéllyal. A kastélyt a tizedik században kezdték építeni, de csak a tizenhatodikban fejezték be. Közben többször tulajdonost váltott, előbb egy őrgrófi családé volt, majd a királyé, másik királyé, aki egy hercegnek adományozta az őrgrófsággal együtt, de ezt később lefejeztette. Nem sorolom, kézről kézre járt, történetünk főhőse a sokadik tulajdonosa. A grófnő.
Őfőmagassága eredetileg trónörökös volt. Ahogy a brit Károly herceg az egész történelem világrekordere a leghosszabb ideig tartó trónörökösködéssel, úgy világrekorder a grófnő is: az övé a történelem legrövidebb trónörökössége. Ahogy kinevezték feltételezett trónörökössé, el is csapták erről a rangról, arra se volt ideje, hogy elmondhassa nevét és címeit, már ismét csak egyszerű hercegnő volt. Két percig tartott. Kárpótlásul megkapta a grófságot és a kastélyt.
Itt lehetne szőni egy romantikus történetet a hercegnőről, akit száműztek és bezártak a kastélyba, mert a trónra tartott volna igényt, ám őfőmagassága soha nem járt a kastélyban. Akkoriban a kastély már nem nyújtotta a komfortnak azt a szintjét, amit egy grófnő megkövetelhetett, még ha száműzött is, ráadásul valójában ugye hercegnő, a grófnőséget csak másodállásban csinálja. Ellenben a kastély állapota akkoriban kitűnően megfelelt például kirándulók számára, akik letelepednének egy kicsit, játszanának valamit, mondjuk fociznának, és pokrócra heverve elfogyasztanák az uzsonnájukat. Egyetlen zöld mező az egész, egy falucska határában. Azóta is, természetesen.
És hát a hercegnőt nem űzték el az udvarból, szó sincs róla, szülei őfőmagasságaiknak szeme fénye maradt, hercegnő maradt, csak trónörökös nem maradt, és nem is lehetett többé, hacsak az új trónörökös magtalanul vagy összes ivadékaival együtt meg nem hal. De hogy a hercegnő legyilkolta-e ezeket mind egy szálig, hogy trónörökös lehessen ismét, azt nem árulom el.
Egyébként is más a fontos. Amikor őfőmagassága elnyerte a grófságot és a kastélyt, az külföldi területen feküdt, jó messze a határtól. Az egész grófság, ahol őfőmagassága lehetett volna az uralkodó, élet és halál úrnője, külföldön volt, egy köztársaságban, ahol nem vették volna jó néven, ha egy külországi úri dáma egyszer csak odatelepedik a nyakukra – a kastély rég elpusztulván valahol máshol kellett volna szállást keresnie – és parancsokat osztogat nekik, hajbókolást követel, tizedet, a jobbágyoktól robotot, a klérustól tömjénezést, a céhektől úrbért. Orvosért szalajtottak volna.
De őfőmagasságának eszébe sem jutott ilyesmi, ámbár nem is azért, mert egy arisztokrata hölgy jóindulattal bánik a közrendűekkel.
Pedig lett volna mit követelnie. A területen tizennyolc falu feküdt akkoriban, némelyik kétezer lakossal, csinos jövedelmet lehetett volna húzni. Csak hát ott már ugye köztársaság volt. De a grófnő nem követelte a jussát. Maradt otthon a szüleivel és a trónörökös herceggel, aki elütötte őt a tróntól. Még csak nem is veszekedtek emiatt.
Mindennek pedig az az oka, hogy őfőmagassága születése jogán emelkedett feltételezett trónörökössé, s a két perc, amíg ezt a rangot élvezhette, azzal telt, hogy megszülessen a kisöccse is. Aki fiú lévén automatikusan előlépett egyetlen és igazi trónörökössé. Mivel azonban mégiscsak a hercegnő született előbb, atyja őfőmagassága ezzel a voltaképpen képzeletbeli grófsággal kárpótolta. Ennek értéke kétségkívül nem vetekedhet azzal, hogy az öccse viszont egy dúsgazdag monarchia örököse lett, de bizonyára folytak további tárgyalások a családban arról, hogy miképpen biztosítsák lányuknak mindazt, ami rangja szerint megilleti.
A történészek nem kutatták még ki, hogy mit örökölt még a hercegnő és rangjához méltó férjet talált-e – majd elolvassák a hírlapokban. Őfőmagassága ez idő szerint birtokai és címei helyett jobban érdeklődik a csörgők, cumik és rágókák iránt, akárcsak kisöccse, a trónörökös herceg. De tény, hogy van a családban egy grófság, mindenféle egyéb kacat között, és ezt jelenleg a lány kisbaba őfőmagassága birtokolja.
A neve pedig Carladès. Auvergne-ben, Aveyron és Cantal megyében található, jobban mondva nem található, hiszen ez egy történelmi terület, ma semmi sincsen, amit így hívnának. A kastély neve Carlat, az azonos nevű, háromszáz lakosú falu mellett van, illetve nincs, itt-ott némi falmaradványok még látszanak, de amúgy zöld terület az egész. Szinte bizonyos, hogy – még ha a jobbágyok megéljeneznék és ökröt sütnének is a tiszteletére –, Gabriella Teréz Mária hercegnő sosem fogja erre az eldugott hegyi uradalomra cserélni Monaco tarkaságát.