Szívszorító: Ezzel a megható bejegyzéssel keres párt a nagybeteg, tolókocsis Attila
Mint emlékezetes, a Blikk ezzel a címmel adta tovább hirdetésemet, és érdemes tudni, hogy a cikkük megjelenésekor már erősen alábbhagyott megosztási lelkesedést a cikk szemernyivel sem növelte. Akkor, egy-két órán belül jött két hozzászólás a Blikk oldalán, azóta semmi.
Létezik egyfajta élettartama a webes cikkeknek; ez rövidebb a fizikai létezésük idejénél, az az időtartam, amíg a cikk mérhető olvasottságot kap. Ez a LAttilaD.org cikkeivel sincs másképp, például ez meg ez olyan cikk, amik viszonylag gyakran előkerülnek beszélgetésekben, ezt a művemet viszont már magam is elfelejtettem. Itt-ott a Wikipédia is linkel ránk, az ilyen cikkek tehát viszonylag gyakran előkerülnek. Egy LAttilaD.org-cikk minimális élettartama az az idő, amíg megírok még ötöt (ami hetekbe is beletelhet), mert akkor kerül át a blog cikklistázójának második oldalára, ahol már sokkal kevesebben nézik meg. Amíg az első oldalon van, addig azért többen. A maximális élettartam – több év. De vannak művek a weben, amik évtizedek elteltével is még generálnak forgalmat.
A bulvárlapok cikkeinek élettartama általában néhány nap, amíg kint vannak a címlapon, amíg az olvasók továbbadják őket ismerőseiknek, mindenhol körbejárnak. A kamuoldalak cikkeinek élettartama persze több év, mert vírustechnológiával terjednek. Némelyik szoftvervírusként. (Odanézzenek, mit visel az a lány a strandon több ezer ember szeme láttára! Fogalmam sincs, de ezt a címet már számtalanszor láttam a Facebookon, természetesen nem kattintottam rá, mert vírus, semmilyen lány nincsen, de ha rákattint az ember, onnantól az ő üzenőfalán is megjelenik rendszeresen, kapjon AIDS-et, aki ilyen programokat írogat.) Mások agyvírusként. (Megint támadott a chemtrailos maffia, zsidó gyíkemberek öntöttek le ezer tonna stupídiumot egyetlen repülőgépről! Ezt konkrétan én találtam ki, de amiket terjesztenek, azoknak sincsen több értelme.)
Könnyfakasztó! Védekezésre képtelen virágokkal szexelt több méhecske!
Szívszaggató! Feje nélkül találták meg a gyufaszálat!
De van egy módja annak, hogy a néhány napos élettartamot néhány órára vagy még kevesebbre csökkentsük. Szélsőséges esetben el lehet érni, hogy a kattintások zömét az tegye ki, hogy a szerző megnézi a cikkét, a szerkesztő megnézi a cikket, meg Gizi néni is megnézi a cikket, aki mindent megnéz, amit az unokaöccse ír. Az a módja, hogy szíveket fakasztunk, könnyeket csavarunk, idegeket tépkedünk, rögtön a címben.
Hajmeresztő! Lebukott az ismert búvár!
Idegzsigerbizsergető! Elzöldült a Szabadság-szobor!
Ezek elég hosszú címek szoktak lenni, mint a Blikké is; én jóval rövidebbeket találtam itt ki. De mindig kell valami, ami hiányzik a címből. Lehetőleg a legfontosabb információ.
Gyász! Elhunyt a népszerű színész!
Ez örökzöld cím, garantált kattintásokat eredményezett elég sokáig, amíg az emberek rá nem jöttek, hogy ha nincs benne a címben, hogy ki hunyt el, akkor a kattintás után az fog kiderülni, hogy Prabhákarna Srípalavardhana Atapattu Dzsajaszúrija Laksmanszivramkrisna Sívavenkata Radzssekhara Szrinivaszana Tricsipalli Jekjaparampíl Parambatúr Csinnaszvámi Muttuszvámi Venugopala Ajer hunyt el, ami szomorú, csak nálunk a kutya nem ismerte. (Létező név, csak nem színészé, hanem egy filmszereplőé.) Úgyhogy ma már ezekre se kattint senki.
Vagy pedig leírunk mindent a tényleg hosszú címben, akkor meg már minek kattintanának?
Gyökérkezelő! Kidőlt a thaiföldi állatkert kapujában álló, kétezer éves szent fa!
Merülőforraló! Kapitányával a parancsnoki hídon az új hajó nyílegyenesen kifutott a tengerre!
Hajcsavaró! Világsztárok énekeltek a hollywoodi jótékonysági gálán!
Minél több címben van ott, hogy Idegszeletelő! Gyomorvakaró! Agyidegzsábatépkedő! Vércukorlezuhasztó! Szúnyogriasztó! Agyrohasztó! – annál kevésbé kattintanak. Mert minek? Az előző száz, amire rákattintottak, hülyeség volt. Ez is nyilván hülyeség lesz.
Nekem van egy javaslatom.
Viharkabát! Zöld fogú csiga bal füle némán énekel téglafal!
Kápolnásnyék! Medvecukor-forradalom hajóhinta tülök lókenyérbalta-pástétom!
Az értelmetlen cím. Erre már muszáj rákattintani, megtudni, hogy miért nincsen neki értelme. És ha az újságíró ad magára, akkor arról is gondoskodik, hogy a cikket végig kelljen olvasni, másként az olvasó nem tudja meg, hogy az elejének miért nincsen értelme. Tehát a cikk így kezdődjön: „Furulyahattyú ugróiskola kékítő fatörzsmedve sárgacsikólilahagyma-sugárezred cim- és luftbalom Kisköre, nadragulyamókus, félelemkirály betűtészta hajcica.” És legyen jó hosszú, hogy amíg az olvasó végigolvassa, a szeme mellett elhaladjanak az összes reklámok. Aztán a legeslegvégén, de egészen röviden ám, legyen ott a lényegi információ, amiért megírtuk a cikket. Maximum három szóban. „Tizenhatéve haltmeg Sinkovitsimre.” Ezért olvassa el a cikket az olvasó. Meg hogy megtudja, zárt osztályra került-e a szerző.
Hapolmánysümörítő! Libatekervénnyel möhölték a rábapöszlit!