Tiszta férfiúság
Állítólag valami látens buzi kötelezővé akarja tenni valami középkori pap könyvét arról, hogy bűűűűűűűűűűűűűűűűűn. Mindegy, micsoda, lényeg, hogy bűűűűűűűűűűűűűűűűűűn. Megkerestem a könyvet, beleolvastam, mégiscsak eredetiben akartam értesülni. Sültem is érte.
Rögtön az előszavak után, a 11. oldalon kiderül, hogy papbácsi utálja a békákat, tehát jó ember már se lehet. Aztán megtudjuk, hogy a férfinak gránitkemény, széles homloka van, a nőt viszont összetörné az életért folytatott küszködés. A 14. oldalon megtudjuk, hogy a szervetlen testeknek Isten azért nem adott teremtő erőt, bármit jelentsen is ez, mert ezek nem pusztulnak el olyan könnyen. És a kártyavár?! És a kártyavár?! Annak miért nem adott Isten teremtő erőt?
Mindegy, nem ez az érdekes, csak megjegyzem, hogy amikor papbácsi ezt írta, még lehet, hogy szabad volt hátfigyeljcsakideédesfiamozni a gyerekeket, de ha ezt a leereszkedő énfelnőttvagyoktemegcsakegykistakony hangnemet mai gyerekekkel akarják meghonosítani, akkor ott helyben gyűlöli meg a gyerek a tanárát és vele együtt az összes többi tanarakat egy életre, és igaza lesz.
A 15. oldalon megtudjuk, hogy létezik a dugás, ámbár költészetbe van ágyazva, papbácsinak ugyanis fogalma sincsen, hogy igazából hogyan csinálják, de ha lenne se merné elmondani gyerekeknek, akik tényleg csinálni fogják.
„A férfibe teremtő erőt, életmagot, a nőbe pedig picinké embercsirákat helyezett [mármint Isten], hogy a kettőnek egyesüléséből új élőlény támadjon, új ember. Ez a nemző erő, ez az életmag s ezek a csirák éveken át öntudatlanul szunnyadoznak a gyermekekben, mint a farügyek a téli hidegben.” Igen, ez nagyjából stimmel, bár az erő egy fizikai mennyiség, a spermium pedig anyagból van, de spongyát rá. „De eljön az élet tavasza, mikor már a fiúból kifejlett férfiú, mikor a kis leánygyermekből felnőtt hajadon lesz; kisüt a mosolygó, éltető napsugár, a férfiú szerelemre gyullad a leány iránt, elveszi feleségnek és a házasélet szentélyében valósággal egybeforr, egyesül a két lélek és a két test.” Itt vösszek mög, ezön a szent helyön, ha tudom, hogy mi köze mindennek az időjáráshoz, és mi történik, ha valakik – Isten ments! – pont ősszel gyulladnak szerelemre egymás iránt, esetleg csikorgó télidőben, amikor a napsugár legjobb esetben is csak morcosan bámul le rájuk és eszében sincs éltetni. Valószínűleg azoknak a szerelme nem érvényes, és – Isten ments! – be kell állniuk protestánsnak. Érdekes egyébként, hogy e helyütt nem esik szó arról, hogy a leány is gyulladik-e szerelemre, vagy ő csak egy tárgy az ügyletben, de hátha később. Olvassuk tovább. „És ez a testi egyesülés, a férjnek egyesítő szerelme felesége iránt nemcsak gyönyörrel tölti el mindkettőjüket, hanem úgy hat a nőben eddig szunnyadó embercsirára, mint mikor a mesebeli királyfi homlokon csókolta az alvó Csipkerózsát; ez a kis embercsira ebben a pillanatban élni kezd, az a kis emberbimbó fakadni, nőni, fejlődni kezd és mikor kilenc hónap multán elég erős arra, hogy mint a gyümölcs kihulljon a héjból, leszakad az anyának tápláló fájáról és azt mondjuk: új ember született a világra.” Nem, nem esik róla szó, továbbra is csak a férj szerelmes a feleségébe, egyesítőleg, a feleség legfeljebb a gyönyört érezheti, bár hogy annak létezéséről papbácsi honnan tud, el nem tudom képzelni. Valakinek eljárhatott a szája.
Mindazonáltal, papbácsi, tudod, a biológiában ez nem egészen úgy megy, mint a királyfi kontra Csipkerozi hókonsmaci a mesében. Nem merem megmondani, hogyan, mert katolikus papbácsi vagy, és kisikoltvarohansz a világból. De láttad-e már a méhecskéket tavasszal?!
Az anya tápláló fáján speciel muszáj röhögni, amíg az ember el nem képzeli, hogy ezt olyan gyerekek olvassák, akik esetleg tényleg nem tudják, hogyan születik a gyerek, onnantól tragédia.
Kapunk még egy rajzot a történet legfontosabb mozzanatáról, amikor királyfi hókonsmacizza Csipkerozit, papbácsi elképzelése szerint ugyanis a katolikus fiúgyereknek a leghalványabb sejtelme se lehet arról, hogy létezik pina. Távozz tőlem sántán! Katolikus leánygyereknek is nyilván írnak ilyen szakkönyveket, abból pedig a fasz van gondosan kicenzúrázva, úgyhogy az esküvő után ott ülnek a kis szobácskájukban, férjuram újságot olvas, asszonyanyám kötöget, és a büdös életben nem lesz nekik gyerekük, hiszen fogalmuk sincs róla, hogy kell olyat csinálni, ezért haltak ki a keresztények már évszázadokkal ezelőtt, ugye?
Nem! Nem haltatok ki, baszd meg, papbácsi, mert igenis tudják, hogyan kell gyereket csinálni, csak nem tőled! A te szüleid se az előző garnitúra papbácsitól tanulták, mert azoktól az életben meg nem tudhatták volna. De akkor minek írod a könyvet?
Enyhe hányinger történetet anya és fiú beszélgetéséről inkább ugorjuk át, minimume papbácsinak kell lenni, hogy ezt az ember röhögés nélkül végig tudja olvasni, állj. Milyen szervemre? Bocsánat, én közben már továbblapoztam, és megakadtam ott, hogy „Tehát, fiam, te mindig csak a legszentebb komolysággal gondolj erre a szervedre, soha kétértelmű beszédet erről meg ne hallgass, magad se mondj ilyet, ne nézd, ne érintsd azt ok nélkül és tartsd mindig tisztán. A tüdődet, az agyvelődet, a szívedet sem volna szabad érintened (ha hozzájuk férhetnél is); így nem szabad ok nélkül, játékból, könnyelműségből ezt a szervedet érintened vagy izgatnod.” (17. oldal.) Visszatekertem a címig, az áll ott, hogy Szent komolyság, amitől már tényleg röhög az ember vakbele, keresem, hogy milyen szervemet nem szabad játékból érintenem. Először is megtudom, hogy Ádám és Éva egyből kifejlettnek teremtése milyen rossz ötlet volt, milyen szerencse, hogy ezt Isten később korrigálta, hát ezt tanultad a papodában, papbácsi, kritizálni az öreg főnököt?! Azt is megtudom, hogy ha az emberek kifejletten jönnének a világra, akkor nem szeretné senki a másikat, ami nekem azt jelenti, hogy a korábban már említett szerelem sztornó olyanok között, akik nem gyerekkoruk óta ismerik egymást, ha felnőtt fejjel találkoztak, akkor nem megy. De lehet, hogy itt félreértem. Papbácsi még nyáladzik egy-két szakaszt arról, hogy milyen ujjéaligetbennaccerű, hogy Isten nem eleve felnőttnek teremtett mindenkit, ámbár az az evolúció volt, papbácsi, Isten senki se teremtett sehogyan. Valaha majmok voltunk, csak aztán lemásztunk anyánk tápláló fájáról.
„De akkor egyúttal mily föltétlenül kötelező is az ő komoly parancsa, hogy azokat a testi szerveket, melyekkel bölcs előrelátása az emberiség szaporodása, folytonos megújulása céljából látta el az embereket, csupán arra az egyetlen egy szent célra használják fel, amire ő rendelte (hogy tudniillik a férfi és a nő egybeforradó szeretete által új ember jöjjön a világra), és pedig csupán csak abban a keretben, amelyet Ő kezdettől fogva megszabott az egy férfi és egy nő közt kötött felbonthatatlan házasságon belül!”
Ez baromi fontos lehet, ha ennyi kurziválás van benne, de milyen szerveket, papbácsi? Azokat a testi szerveket, amik a szaporodásra szolgálnak, ez derül ki, ha letörlöm a münnyei milosztot a szavaidról, de azok melyik szervek? Az orrom? A hajam? Baszki, papbácsi, most gyerekeknek írsz, akik reményeid szerint még nem tudják, vagy mégis kinek? Állítólag ezt a szöveget igazi eleven gyerekeknek kellene majd tanulniuk, úgyhogy hadd tudjam már, hogy mivel akarod megtölteni a baleseti sebészeteket, igen? Mert ettől félholtra röhögik magukat!
Papbácsi, baszd meg, a gyerekek ezt már tudják. Amikor ilyen terjedelmű szövegeket képesek lesznek elolvasni, akkorra már rég tudják. És még egyáltalán nem tudnak olvasni, amikor már maszturbálnak. Ha kiköhögted magadat, akkor átkozódjál meg ordíts, ahogy kifér a csövön, de azt megmondom, hogy ha rá mersz ripakodni egyetlen gyerekre is, amikor éjjel a lába között matat, akkor úgy rúglak tökön, hogy lejön a kenetteljes pofádról a münnyei miloszt. Már fel vagyunk szabadulva, papbácsi, nincs többé keresztény rémuralom, a gyerekek normális nemi életet élnek, a koruknak megfelelőt, hacsak nem jár persze arra egy katolikus papbácsi, mert akkor némileg felgyorsulhat a folyamat! Úgyhogy tűnjél kifelé a gyerekek lába közül, amíg szépen beszélek!
„Bárki ezen a világon ezt a testi szervét bármiféle más módon (akár magában, akár mással) élvezet és gyönyörszerzés céljára használja fel, súlyosan vetkezik önmaga ellen, az emberi társadalom ellen, maga az emberi természet s a Teremtőnek szent akarata ellen.”
Lófaszt, papbácsi, és akkor finom voltam. Az, hogy neked tilos kefélni, a saját privát marhaságod, ebbe a gyerekeinket ne keverd bele. Te ezt az embertelen, életidegen faszságot… mit beszélek, fasztalanságot önként vállaltad, aztán most megesz a sárga irigység, amikor arról hallasz, hogy mások nem vállalták. Keféljél, baszd meg. Csináljál gyerekeket. Játsszál a fütyiddel. Merjél saját magad egész ember lenni, aki meri használni az összes biológiai funkciót, ami benne van a szervezetében (ugye tudod, ki ruházott föl velük, ha nincsen evolúció?), merjed a testrészeidet rendeltetésük szerint használni, és akkor majd nem azon vered a nyáladat, hogy mások maszturbálnak-e vagy dugnak-e élvezet és gyönyörszerzés céljából. Még egyszer meglátlak mások lába között turkálni, rávágok a kezedre!
„Igen, a nemi szerveket is Isten teremtette, a nemi ösztönt is és a nemi életet is; tehát az az ösztön is szent, és nem annak a gyakorlása rossz (amit Isten teremtett, az nem lehet rossz), hanem rossz az ember, aki akkor és oly körülmények közt gyakorolja ezt, amikor s amily körülmények közt az Isten ezt nem engedi meg. Már pedig napnál világosabb, hogy Isten akarata az, hogy csak a házasságban szabad ezt az ösztönt használni és a házasságban is csak olymódon, hogy gyermekek születhessenek.”
Nem, nekem semmiféle akarat nem napnál világosabb. Ha ez lenne Isten akarata, akkor 1. dugás márpedig csak házasságban létezne, 2. ha valaki mégis valamiképpen dugna házasságon kívül, abból nem lehetne gyerek, 3. amikor viszont házasságban dugnának, abból mindig lenne gyerek. Egy mai nő nemzőképes éveiben átlagosan négyezerszer szeretkezik, ebből átlagosan tíz történik kifejezett gyermeknemzési céllal, és két gyerek születik belőle általában. Erre varrj gombot, papbácsi! Hát arról hallottál-e, hogy még mielőtt a házasságot feltalálták, egész komplett népek jöttek létre, virágoztak és múltak ki a történelemből, azon egyszerű technikánál fogva, hogy dugtak, a legteljesebb lelkinyugalommal, mert nem volt ott egyetlen föliszonyodott képű papbácsi sem, aki ezt a baromságot a fejükbe verte volna? És te a leszármazottjuk vagy. Kereszténység csak kétezer éve van, ember viszont legalább kétszázezer. Ha az emberek százkilencvennyolcezer éven át, keresztény hütü szerinti házasság nélkül nem dugtanak volna, akkor te nem irkálhattad volna össze ezt a rengeteg hülyeséget.
„Miért rendelte ezt így az Isten? – kérdezhetné tovább valaki. Miért? Így is felelhetnénk rá: Isten a föltétlen úr; számadással törvényeiért senkinek sem tartozik.”
Hű, papbácsi, mekkora szöröncséd, hogy nem ezt a faszságot felelted rá. Mindenféle föltétlen úr kapja be az összes faszomat, Isten is, illetve legfőképpen ő.
„Ha azonban kissé elgondolkodunk, eszünk is rájön arra, mennyire az emberiség nagy érdekeit szolgálja Istennek ez a szigorú parancsa, hogy a nemi életet csak a házasságban engedi meg.”
Igen? Na miért, mondjad?
„Csak a házasságban lehet úgy élni nemi életet, hogy az nem alacsonyítja le az embert, s nem teszi kisebbé saját maga előtt.”
Miért, házasságon kívül miért alacsonyítja le? Egyáltalán honnan a tökömből tudod te, hogy milyen a házasságon kívüli nemi élet? Vagy akár a házasságon belüli?
„Csak a házasságban «szent» a nemi élet, mert csak akkor nem látja annak kárát az ember legnemesebb része: a lelke. Csak a házasságban nem lesz ennek az ösztönnek gyakorlása pusztán élvezethajszolás, hanem az új, kis emberbimbók fakadása, új gyermekek életrehozása, akiknek gondos neveléséről megint csak a felbonthatatlan házasságban lehet gondoskodni.”
Mert miért? Basztikuli, mégis miért? Kijelentesz valamit, aztán nem mondod meg, hogy az miért van úgy, ahogy van, csak higgyük el a te becsületes képednek, mi?
Tudod, mi a különbség a házasságon belüli és házasságon kívüli nemi élet között? Nem tudod, a leghalványabb sejtelmed sincsen, soha nem próbálhattad ki egyiket se. Akkor mit ugatérozol róla? Elárulom. Egy papír. Isten látja lelkömet, tényleg van benne münnyei miloszt meg mit tudom én, ámbár a te klubod előírásai szerint az én házasságom nem is érvényes, de azt meg leszarom, szóval állati jó dolog odaállni az anyakönyvvezető elé (nem papbácsi elé, naná, majd nekiáll az ember lába között turkálni, mint te, itt mindenki előtt), állati jó dolog kimondani azt az igent, és onnantól kezdve úgy élni, hogy ő itten a feleségem vagy a férjem, csakhogy ettől még a házasságon kívüli nemi élettel sincsen semmi baj. Ismerek töméntelen embert, akik házasságon kívül élnek párkapcsolatban, és teljesen normálisak. Meg itt vagy te, aki nem mersz ránézni egy nőre, és Belzebub segge nem olyan hülye, mint te vagy, már engedelmet a münnyei miloszttól. Ismerek töméntelen gyereket és felnőttet, akik házasságon kívül születtek, és ettől még tök normálisak. Meg ismerlek most már téged, aki nyilván házasságban fogantál, különben nem lenne pofád ezt a sok ostobaságot összefecsegni. Hát tudod, ha ebből vonnék le következtetést, a házasság ellen kellene szót emelnem. De tudom, hogy nem attól lettél hülye, hogy a szüleid házasok voltak.
„Végeredményben tehát az állam és társadalom sem állhatna fenn, ha a nemi ösztön gyakorlását nem kötötte volna Isten kizárólag a felbonthatatlan házassághoz.”
Nem kötötte, baszd meg. Ekkora baromságot azért már tényleg lámpással kell keresni. Te most komolyan, így szemtől a pofámba bele mered mondani röhögés nélkül, hogy aki világokat teremt és csillagokkal dobálózik, annak az a legfőbb problémája, hogy Pistike mire használja a faszát? Az az állam meg társadalom meg meg is érdemli, amelyiket kizárólag a nemi ösztön kielégítésének módja határoz meg. Össze fog omlani. Ja, bassza meg, te ezt a könyvet kilencven évvel ezelőtt írtad, az az állam és társadalom azóta tényleg többször is összeomlott! Frankón nem arra volt alapítva, amit védtelen gyerekeknek megpróbálsz a szájába rágni, de akkor is összeomlott, papbácsi! Már nem áll fenn! Ja, ezt igazából nem is neked kellene mondanom, hanem a látens buzinak, aki kiásta a könyvedet a szemétből és most bileveket próbál szerezni vele magának.
„Aki tehát nemi ösztönét a házasságon kívül kielégíti, akár úgy, hogy hozzányúl saját testéhez, hogy erkölcstelen gyönyört ébresszen magában, akár úgy, hogy nemileg érintkezik egy nővel s hozzányúl anélkül, hogy őt előbb az oltár előtt egész életére lekötötte volna magához, az saját és mások becsületének s boldogságának hóhérja!”
A jó édesanyád a hóhér, az, papbácsi, hogy a jóisten azt az oltárat a fejedre bassza, ha hóhérnak mered nevezni az embereket, akik normálisan élnek, nem pedig a minden természetestől betegesen rettegő, bűntől fertőzött vallásod szerint. Baszd meg, amikor ezt a faszságot kinyomtattad, még dívott a párbaj szokása, senki nem hívott ki, amiért becstelennek nevezted, mert teljesen normálisan él egy nővel, épp csak nincsenek összeházasodva? Naná hogy nem. És miért nem? Mert akkor még ti parancsoltatok ezen a kontinensen, romlott csuhás fajzatok, azt mondtatok, amit akartatok, mindenki átkozta a pofátokat, de szemtől szembe hajbókolt és a gyűrűtöket csókolgatta. Egész csomó fegyveres terrorszervezetet tartottatok, még jó hogy szemtől pofába senki nem mondta, hogy anyátok valagát hóhérozzátok le.
De ennek vége, papbácsi. A második világháború, aminek kirobbantásában speciel megvolt a magatok része, elvégre ti neveltétek az embereket évszázadokon át vak engedelmességre, szóval a második világháború elsöpörte az egész bűnheszett fertőt, amivel az emberek lelkét nyomorítottátok. Ma is vannak katolikusok, hogyne lennének, a tüdőgyulladás is eltarthat hónapokig, pedig antibiotikum van rá, a katolicizmusra meg még antibiotikum sincsen. Nálunk normálisaknál ugyanis nem küldik máglyára, aki másmilyen, mi udvariasan rátok hagyjuk, mindenkinek jogában áll olyan hülyének lenni, amilyen csak akar. Majd szép lassan kihaltok, az elmúlt évszázadban kilencven százalékkal csökkent az arányotok az európai népességben.
Csak a gyerekeinket hülyének és betegesnek nevelni, ahhoz nincsen jogotok. Mert akkor letépjük a tökötöket.
„Sőt – fájó szívvel írom e sorokat! – akárhány fiút egész kis korában, talán már elemi iskolában beavatnak romlott barátai olyan dolgokba, amelyeknek még a gondolatát is a fejlődő szervezet csak évek múlva vetné fel bennük. Rengetegen esnek így áldozatul társaik csábításának. Jönnek majd hozzád olyan barátok, akik mosdatlan szájjal fognak neked beszélni a testi gyönyörök felébresztéséről, az élet keletkezéséről, a gyermek születéséről, barátaid, akiket már megfertőzött korunknak egy rettenetes átka, egy átok, amely a Teremtőnek magasztos terveit gyalázatos förtelmek eszközévé alacsonyítja.” (19. oldal.)
Tudod, papbácsi, ezt az egész nagy mélységben szárnyalva zengő magasztalmot hajlamos lennék a gyerekkori szexuális abúzus elleni jóakaratú intelemnek felfogni, kisfiam, vigyázz, mert jönnek a nagyobb srácok és játszani kezdenek a fütyiddel, ami neked rossz lesz. Ez létező veszély, az volt mindig is, a fiúkat éppen úgy vagy majdnem annyira veszélyezteti, mint a lányokat. Csak egyrészt a kontextus ugyebár az, hogy a normális szexuális magatartástól is sikoltva kénkövülsz meg, másrészt pedig te egy katolikus papbácsi vagy. Bocs, amiért undi vagyok, de a klubod tett róla, hogy gyanakodva nézzek minden katolikus papbácsira, amikor a gyerekkori abúzus szóba kerül. Éspedig amikor ezt a könyvet megírtad, már bőven tett róla.
„Mostani becsületes jóakaratodat, józan belátásodat – sajnos – igen sok próbára fogja tenni ifjú éveidnek és a világnak ezernyi csábítása. Könyvek, képek, színdarabok, mozifilmek, hirdetések, képes levelezőlapok, élclapok, kabarénóták, vígjátékok, könyvesboltok kirakatai, újságtárcák stb. ezrével fognak rád rohanni és füledbe kiabálni, hogy «ne légy szenteskedő», «ne légy elmaradt, középkori felfogású», «ne légy gyermek», «ne várj te a házasságig», vagy a házasságban is ne légy hűséges, hanem szerezz magadnak testi gyönyörűséget, érzéki ingereket, annyit és ott, amennyit s ahol csak tudsz. Az egész mai felfordult világban mást sem fogsz hallani, minthogy a szerelem s a gyönyör az élet egyetlen célja.”
Lófaszt, papbácsi, te középkori csökevény. A felfordult világ az, amikor a gyerek azt hallja, hogy a testrészei és a biológiai funkciói között válogatni kell, és öreg papbácsik akarják megszabni, hogy ő a saját tulajdon testével hogyan rendelkezhet. Mondjuk te harmincnégy éves voltál, amikor megírtad ezt a könyvet, de egy tizenöt éves szemszögéből bőven öreg, ráadásul egy másik évszázadban szocializálódtál. Mert az első világháború véget vetett a késő középkornak, és akik a könyvedet megjelenésekor kamaszfejjel olvasták, azok már a korai huszadik század gyerekei. Persze ezt te nem tudhattad.
Nem, a gyerekek nem azt hallják a mai normális (a tiednél legalábbis normálisabb) világban, hogy a szerelem s a gyönyör az élet egyetlen célja. Csak az egyik legfontosabb. Vannak más célok is, az egyik muzsikus akar lenni, a másik orvos, a harmadik csodaszép, de elsősorban természetesen párt akarunk találni az életben. Vannak fiatalok (tízévesek, harmincévesek, mindegy), akiknek még nincsen párjuk, de nem az a legfontosabb problémájuk, hogy találjanak egyet. Vannak, akiknek szintén nincsen párjuk, és az a legfontosabb, hogy találjanak egyet. Mi emberek sokfélék vagyunk. Ti papbácsik meg mind egyformák. Hőbörögtök itten az emberekkel, amiért nem úgy élnek, mint ezer évvel ezelőtt, de valójában kizárólag azt sérelmezitek, hogy nem hajbókolnak többé előttetek. Hát nem. Ennek vége. Megszokol vagy megszököl.
A 21. oldalon kezdődő fejezet címe Hová, merre menjek? – akár át is ugorhatom, annyira nyilvánvaló, hogy kizárólag a fejedbe sulykolt marhaságok irányában, Isten kebelibe, hogy én is olyan fasz legyek, mint te, papbácsi. Azért mondjuk az is egy abúzus, hogy ógörög szerzőt használsz, aki nem is volt keresztény. A 24. oldalon még kapunk egypár klassz hasonlatot, lehetünk forrásban levő must meg alvó téli fa, tudod, papbácsi, biológusnak most már inkább ne menj.
„A nemi erő is éppígy nyugszik a fiúkban körülbelül tizennégy-tizenöt éves korukig. Addig nem is tudnak róla, hogy ilyen is van (hacsak romlott barátjuk nem beszélt nekik arról komisz hangon). De ebben a korban ébredezni kezd ez az erő is, s amint hol ily, hol oly alakban felüti fejét, nyugtalansággal tölti el a lelkiismeretes fiúkat. Ez az érés a tizennegyedik s tizenötödik évtől körülbelül a huszonötödik évig tart, legerősebb a tizennegyedik-tizennyolcadik év között.”
Hát ezek a számok egy évszázaddal ezelőtt még akár stimmelhettek is, bár nekem erős rá a spurim, hogy már akkor sem. De ma már rég elavultak. Minimum két évet tessék levonni az összes számokból. Nem lenne probléma, ha látens buzi nem akarna tanítani ebből a könyvből, hogy aztán a tizenévesek, akik annak rendje-módja szerint kefélnek, azt tanulják a könyvből, hogy a tanáraik még mindig azt hiszik, hogy őbennük csak eztán ébredezik majd a nemi erő. Probléma egy szál se, papbácsi, csak körbe lesztek röhögve.
„Ha lányokkal játszol vagy beszélgetsz a társaságban, valami különös, eddig nem tapasztalt elfogódottság, majd melegség, öröm vesz erőt rajtad. Igyekszel előttük minél szebbnek, okosabbnak feltűnni, beszélsz nekik valódi vagy képzelt jótulajdonságaidról, tehetségedről s nemhogy a hajukat húzgálnád, – Isten ments! – ellenkezőleg önfeláldozóan ajánlod fel nekik «lovagi szolgálataidat» és ha valamelyiknek földre esett kesztyűjét bókoló hajlongások közt fölemelheted, hát határtalan örömödben verebet lehetne veled fogatni.”
Hát kesztyűt már legfeljebb télen hordanak a lányok, de olyankor teszerinted nincsen nemi ösztön, de ennél nagyobb baj, hogy ma már a veréb védett állat. Eszmei értéke ezer forint. Szóval jó lesz ezzel vigyázni.
„Legszentebb feladatod tehát az, hogy mostani korod- bán ezeket a vágyakat, ösztönöket a maguk romlatlanságában, tisztaságában, ifjú érintetlenségében őrizd meg egész addig a napig, amelyiken az Úr oltára elé vezeted majd hófehér jegyesedet. Házasságod előtt ezeket az ösztönöket soha, semmi ürügy alatt, sem egyedül, sem mással kielégítened, azoknak szavára hallgatnod nem szabad.” (27. oldal.)
Fú, baszd meg, papbácsi, te rohadt rasszista disznó. És ha a jegyesem nem hófehér, akkor mi van? És ha én se vagyok hófehér? Megint kérdezem, iszonyú szerencséd, hogy meghaltál hetvenöt éve, mert a Berki Krisztián frissen vasalt tökét nyomnám le a torkodon: mi a faszom közöd van akár neked, akár a faszfej istenednek ahhoz, hogy a fiatalok mikor kezdenek dugni és mikor házasodnak? Ki a muramista bé tökkel vert csülke vagy te itten, hogy megmondjad, hogy mit szabad és mit nem szabad? Te vagy az isten? Nem te vagy. Jöjjön ide a hülye istened és mondja meg, hogy ő mit akar, Ámosz Oz megmondta, hogy neki is lehet egy szavazata, de terád, idióta faszfej papbácsi, senki nem fog hallgatni, hacsak nem hülyébb még nálad is. Figyelj már, látens buzi, ha olvasol: te komolyan azt hiszed, hogy ha egy hetvenöt éve meghalt hülye seggfej papbácsi könyvét nyomod a gyerekek kezébe, akkor majd nem fognak dugeszolni, csak mert az áll a tankönyvben, hogy nem szabad? Akkor te nemhogy a seggfej papbácsinál vagy hülyébb, de a gyerekek közül azoknál is, akiket meghülyítettek a hülye katolikus szüleik és hülye katolikus gyerekeket csináltak belőlük, mert ők még gyógyíthatók, te meg már hülye maradsz, baszd meg!
„Légy résen és soha készakarva ilyen gondolatnak, tekintetnek, beszédnek, tettnek ne engedj helyet. Ha pedig fejlődő szervezeted mégis ilyen gondolatokat vetne fantáziád elé, azokat – mihelyt észreveszed! – más gondolatokkal űzzed el és ne felejtsd szem elől, hogy amíg az oltár előtt jegyesed- dél meg nem esküdtél, addig ezeket az érzelmeket sohasem szabad kielégítened. Ha így teszel, akkor a helyes úton jársz.”
Más gondolatokkal, mi, papbácsi, te hülye beteg fasz? Akkor én is mondhatom ugyanezt, ráadásul ennek értelme is van. Valahányszor észreveszed, hogy valami kitalált mitológiai lény képzete ködlik fel a parietális lebenyedben, és erőt vesz rajtad az ösztön, hogy leborulj előtte és függőleges-vízszintes varázsmozdulatokat tegyél, varázsmondásokat motyogj rég meghalt zsidókról, esetleg teljesen értelmetlenül kolompolni kezdj egy toronyban – gondolj inkább a szexre!
Disclaimer. A látens buzi nem homofób kifejezés, hanem elterjedt elnevezés azokra a homofóbokra, akik rettegnek saját valódi nemi identitásuktól (ami a homoszexualitás), ezért vallási mániába menekülve ostorozzák a melegeket, hátha akkor a világ nem rájuk figyel. A cikkben a látens buzi metaforikus kifejezés, olyan egyénre utal, aki homlokegyenest az ellenkezőjét cselekszi annak, amit érez vagy gondol.