Megint folyik a hangulatkeltés a mozgik ellen, ezúttal a Délmagyar indított kampányt. A cél a mozgik ellehetetlenítése azon az alapon, hogy túl drága kocsijaik vannak.
A mozgitól bűn, ha túl magas autója van – ezt Hajagos Andreától lassan három éve tudjuk, bár a meghívásunkat azóta se fogadta el. Ha túl alacsony autója van, az is bűn, ezt most a Délmagyar tette világossá. Egyelőre nincs információnk arról, szabad-e sapkát viselni, esetleg nem viselni.
Természetesen arról szó se lehet, hogy utánanézzünk, ki a kocsi tulajdonosa és ki a mozgi. Ezt a hecckampány szabályai tiltják. Ha utánanéznénk, lehet, hogy megfognánk egypár csalót, de ez csekély nyereség lenne a veszteség mellett: ha elfogynának a csalók, a mozgik elleni uszításnak nem lenne elég táptalaja.
A Délmagyar olvasója által készített videó részletesen bemutatja a Kígyó utcában csütörtök (sic) parkolt Porsche Carrerát, elölről, hátulról, balról, jobbról, felülről, sajnos alulról nem, remélhetőleg egy másik olvasó majd beküld ilyen videót is. A videón megtekinthetjük a fenntartott parkolót jelző táblát és a szélvédő mögött a parkolókártyát, gondosan kimaszkolva a személyes adatot. Igazán remek. De a videózó olvasónak még gyakorolnia kellene az oknyomozó riporterkedést, mert úgy lett volna az igazi, ha megvárja a tulajdonost és mikrofont dug a szájába.
– Ön mozgi?
– Lófaszt! Csaló vagyok! Nem látja?!
Valami ilyesminek igazán örült volna a publikum, az olvasó pedig ha Pulitzert nem is, Schnauzer-díjat biztosan kapott volna tényfeltáró riportjáért. Csak hát mi van, ha egy olyan ember jön vissza a kocsihoz, akinek semennyi lába sincsen? Összeomlik a szépen felépített koncepció.
Az egyik hozzászóló, füttyimre szerint a kocsi egy szegedi orvosé, aztán ezt az olvasó vérmérséklete szerint elhiszi vagy sem – a játék kedvéért most higgyük el. Hiába, kisváros, egy feltűnő külsejű kocsit az emberek még kitakart rendszámmal is fölismernek, és most megint csak a játék kedvéért képzeljük el, hogy az orvos számított arra, hogy lefényképezik az autóját a parkolókártyával. Ő ugyan a parkolóőrre számított, nem a Délmagyar olvasójára, de számított. Ezért amikor bevitte a Kígyó utcába nyolcvanéves, mozgássérült nagymamáját (szegény asszony milyen nehezen ült bele abba az alacsony építésű kocsiba, de hát mit volt mit tenni, a sógor Škodája éppen lerobbant), akkor csinált egypár fényképet. Lefotózta a nagymamát, amint járókeretre támaszkodva kijön a házból és beül az autóba, aztán amint kikászálódik az autóból, meg amint becsoszog a patikába. (Dr. Gazdaghfejessy már százszor felajánlotta, hogy elmegy helyette, útba esik, meg hát ő orvos, tud receptet írni, de a mama mindig okoskodik, hogy neki látnia kell az árut, amit kiválaszt.) Mivel mikuláscsomag nem lett, a képeket letörölte volna, csak hát százfelé szaladgál, elfelejtette – de most, hogy látja az autóját a Délmagyarban, előveszi. Bemutatja. És rágalmazásért perel…
No persze ez csupán egy gondolatkísérlet. Minden további nélkül a szememre lehet vetni, hogy képzelgek. Csakhogy az is képzeleg, aki levideózta az autót, de semmit se tud a körülményekről. Ha ő képzeleghet, nekem is szabad.
Más is képzeleg. Macusnéni azt írta: „Ez a roki kártya arra megy ki,hogy nem kell neki súlyadót fizetni,meg évente egyszer benzin cimén 7.2oo.-Ft-ot is.” A végéről nyilván a „kap” maradt le, nem fizet, hanem kap. Hát – nem kap. Az évenkénti benzin-hozzájárulás valamikor a múlt évezredben volt, béke poraira, a mozgik többsége már nem is emlékszik rá. A súlyadó már nagyobb tétel, beírva a gugliba egy konkrét autónál huszonháromezer forintot találtam egy évben – de akkor is aprópénz. A parkolás, az a komoly tétel, aki a belvárosban (akármelyik városéban) naphosszakat parkol, szerintem egy hónap alatt kifizet annyit, mint az éves súlyadója.
Ezért csalnak. De attól, hogy ők csalnak, a mozgik nem teszik ugyanezt, és történetesen a parkolási igazolványt nem is azért találták ki, hogy a mozgiknak ne kelljen parkolási díjat fizetni, hanem hogy az épületek közelében parkolhassanak, és ne kelljen a parkoló túlsó végéről bezarándokolniuk az épületbe.
Kicsiny világunkban rengetegszer hallunk panaszt az elembertelenedett hivatalokra, az életidegen törvényekre, és fölemlegetjük nosztalgiával a régi időket, amikor még „az emberek maguk intézték a dolgokat”, mennyivel emberségesebb volt minden. Hát biztos úgy van, de én azt látom, hogy az állam hozott egy törvényt a legelesettebbek támogatására (hogy mennyire alkalmas erre a célra, ne feszegessük), az emberek pedig nekiállnak megkeseríteni a legelesettebbek életét. Mert olyanok is vannak, akik csalnak ám!
Vannak. Ahogy akadnak bizonyára (én nem láttam, úgy mesélték), akik csalnak az áfával. De gondolom, a csaló autósokat videózó tisztelt hozzászólók enyhén meg lennének hökkenve, ha másnap viszontlátnák a házukat a lapok hasábjain azzal, hogy ilyen értékes ingatlan után nagy volt ám az áfa, biztos csaltak vele. Ez persze senkinek nem jut eszébe, minek, a fogyatékosok nem tudják megvédeni magukat, velük szemétkedni a legolcsóbb.
Még egy történet a végére. Pár éve láttunk egy taxit egy üzletház előtt parkolni, a fenntartott parkolón. A sofőr félig nyitott ajtóval kényelmesen üldögélt és olvasgatott. Csináltam egy sor fotót, és már fogalmaztam az epés cikkecskét a taxivállalatoknál tomboló esélyegyenlőségről – amikor az épületből kijött egy tolókocsis és odament a taxihoz. A sofőr segített neki beszállni, berakta a tolókocsit és elhajtottak.
A képeket eldobtam.