Szóval arra jutottam, hogy abbahagyom a három napja elkezdett társkeresést. Mert ha valami milliószoros csoda folytán sikerrel járok, akkor három eset lehetséges.
a) Találok egy anyukát gyerekkel. Aki azt a gyereket már egy ideje egyedül neveli, boldogul, megvannak a nevelési elvei, és nem tűr beleszólást. Ez pedig nekem nem kell, én nem akarok a bácsi lenni, aki anyával él.
b) Találok egy anyukát a vér szerinti gyerekem számára. Mondjuk ötvenkét éves koromra születik meg, és hetvenéves leszek, mire leérettségizik. Azaz nem leszek. Ez nem annyira vonz.
c) Kapcsolat gyerek nélkül. De hát én kezdettől fogva családot akartam.
Úgyhogy erre jutottam. Abbahagyom.
Aztán elmentünk a boltba, s visszafelé egy négy-öt éves forma barna kislány, miután mi elmentünk, fölágaskodott anyuhoz és kérdezett tőle valamit. Persze hogy miért ül a néni meg a bácsi abban a kocsiban.
Hozzám még soha senki nem ágaskodott így föl.