Tördelök

Szép sorban betördelgetem a könyveimet PDF-be. A Lauma már egyből így jelent meg, s azóta megvan a Gabrielle és a Medvebocsok is, valamint az Angari és a Mira egy kötetben, de azt csak holnapután fogom publikálni.
  Nem rajongok érte, legalábbis a melóért, de az eredményt szeretem. Egy szép PDF, mellső és hátsó borítóval, szennycímlappal, rendesen betördelve, már amennyire az én tördelésem rendesnek mondható, mindenesetre szebb, mint egy ilyen webre kiömlesztett szövegfolyam, amit ha az olvasó valahol a közepén félbehagy, egy hét múlva a böngi nem fog tudni ugyanoda visszamenni. A PDF-olvasók meg igen. És hát azért a lapozható szöveget jobban megszoktuk, mint a tekercselhetőt. Egy tizennégy évvel ezelőtti cikkemben még a tekercselhető előnyeit taglaltam, de hat évvel később rászoktam arra, hogy amikor szkennelek, képbe szkennelek, vagyis nem végzek szövegfelismertetést (az óriási idő- és munkaigény miatt sem), hanem a könyvoldalakat nagyjában-egészében ugyanúgy rekonstruálom digitálisan, ahogy annak idején a nyomda megteremtette. Ma már jobban szeretek így olvasni, az eredeti könyvoldalt, de digitálisan, vagyis mázsányi könyvet tarthatok Lisette memóriájában, amik nem gyűrődnek, nem szakadnak, nem porosak.
  Hát akkor legyenek a sajátjaim is így.

»»»»»»