A dal, amit Vanessa komponál a tizedik részben, tényleg létezik – legalábbis majdnem. Novemberben nekiültünk zenét szerezni. Krisz értett a zenéhez, de zeneszerzéssel még nem próbálkozott. Én egyáltalán nem értek hozzá. Aztán ahogy rosszabbodott a kicsim állapota, már nem foglalkoztunk vele, utoljára január harmadikán nyúltunk hozzá. Jó ideje éreztem, hogy nem lesz befejezve. A lényeget ő írta, én egyetlen motívumot tettem hozzá.
Úgy lett volna, hogy két dal van. Az egyik a könyvben, a címe Hegyek, írta Vanessa D’Aubisson. A másik az életben, annak a címe Vanessa D’Aubisson: Hegyek, írta Krisz meg jómagam. És persze a kettő egyforma. De mivel befejezetlen maradt, most majd különbözni fognak. A könyvben Vanessa be fogja fejezni, meg fogja szépen hangszerelni, és sokkal vidámabb lesz, mint ez a nyers dallamkezdemény, amit én minden erőfeszítésünk ellenére mindig szomorúnak éreztem. A könyvben vidám lesz és méltóságteljes, mert Vanessa élete vidám, a hegyek viszont méltóságteljesek.
De én nem tudom és nem is akarom befejezni.
Innen letöltheti az olvasó.