A keresztények könnyebben érthetik meg, miért nevezem pedofíliának, amit az imént olvastam, mint én azt, hogy őnekik ki az isten (hát ő biztos nem) adott jogot arra, hogy megnyomorítsák a gyerekeik életét. A szakirodalom egybehangzóan állítja, hogy a KAPSZ a pedofil eltévelyedések közül való, és ezt könnyű is ellenőrizni, mert a szakirodalom ebből az egy cikkből áll, annak is még csak a második mondata ér véget. A szindrómát én definiáltam, itt és most.
A jelenség azonban évezredes. Abból a teljesen normális késztetésből ered, hogy épeszű ember nyilvánvalóan vigyáz a tulajdonára, mint például kecskék, ökrök, csirkék, gyerekek, liszteszsákok, korsók, nők, fejszék, sapkák, s többtucatnyi egyébféle használati tárgy. Az őskorban a nők és a gyerekek a férfiak tulajdonában álltak, akár el is lehetett őket cserélni egy ócskább kőbaltára. Hogy miért? Mert ha a nő mondta volna, hogy a férfi az ő tulajdona, akkor a kétszer akkora férfitől akkorát kapott volna, hogy leszáll a feje, és a férfi még közli is vele, hogy a lovagiasságot majd csak tízezer év múlva találják föl.
Az őskorban ez volt a kapsz.
Azóta néhány dolog megváltozott, bár az őskort éppenséggel visszaállították Szíriában, a nő és a gyerek megint a férfi tulajdona. Vallási alapon, természetesen.
Vallási alapon rendeznek keresztényéknél vaginafelajánlási bálokat is. Mivel ezeken tizenéves, adott esetben tizennemsokéves lánykák vesznek részt és ajánlják föl a vaginájukat az apjuknak, a pedofília vádja nyilvánvalóan megáll.
Éspedig állami támogatással, ugyanis a szexuális irányultságok közül ez az egy az, amelyiket a kormányok teljes mellszélességgel támogatnak (a heteroszexualitáson kívül): az aszexualitás. A kislányok ugyanis nem arra ajánlják föl a vaginájukat, hogy az apjuk szexeljen velük, hanem hogy senki se szexeljen velük, az esküvőig, amikor is a pap majd varázsol valamit és az ifjú hölgy átkerül a férje tulajdonába. Addig az apa a kegyúr.
Azt, hogy ebből milyen katasztrofális következmények származnak a fiatalok nemi életére nézve, két okból nem részletezem. 1. Nem keresztény olvasóim úgyis tudják, a keresztények meg már kirohantak hányni, amikor először meglátták azt a szót, hogy vagina. 2. Nem származnak. A fogadalomtevők több mint 99%-a nem fogja betartani a fogadalmát, vagy azért, mert normálisan beleszeret valakibe, vagy azért, mert már eleve nem gondolta komolyan, csak a szülei belekényszerítették. (A fennmaradó 1% már most is súlyos pszichés beteg.)
Mindazonáltal ha mégis akadna keresztény azok között, akik idáig eljutottak az olvasásban, annak elmondom, hogy ha a katonáknak valami nagyon veszélyes feladatot kell végrehajtaniuk (például ejtőernyővel ugrani), és rendesen kiképezni őket nincs idő, akkor egyáltalán nem szokták kiképezni őket, mármint a feladat veszélyes részét nem gyakorolják, mert ha kellő kiképzés nélkül vágnak bele, akkor a gyakorlat során ugyanolyan eséllyel hagyják ott a fogukat; úgyhogy inkább megcsinálják egyből élesben, hátha sikerül. Ugyanis az az alapelv, hogy katona van elég, ha néhány meghal közülük, hát akkor meghal, mondd már, küldünk másikat. Ez a nézet nem túl népszerű a katonák és családtagjaik körében, de a tábornokoknak nagyon tetszik. Mármost a saját gyerekeinkre úgy tekinteni, hogy ha egy életre elcsesszük a nemi életüket és mindazt, amire az emberi pszichében a szexualitás hatással van, vagyis az egész életüket ától cettig, akkor mondd már, csinálunk másik gyereket, az szörnyűbb a tábornokoknál, akiknek az egyes katonák végeredményben személy szerint vadidegen emberek. Igen, a nemi élet egy bonyolult művelet, amit tanulni, gyakorolni kell. De a prűd perverziótok sikoltozásban tör ki, ha a gyerekek szexről hallanak, hányjátok a körösztöt és papért ríttok. Apát kellene nektek. Szívlapát.
Visszatérve az aszexuális pedofíliára, a nemi irányultságok listája napjainkra a következő rövidítésben állt össze: HLMBTQIA. A H betű a heteroszexuálisokat jelenti, ritkán használják, mert a rövidítés a „másságok”, a kisebbségek összegyűjtésére szolgál, de kétségkívül irányultság a többség is. Az L a leszbikusok, az M a melegek (angolban G), a B a biszexuálisok, a T a transzszexuálisok, a Q a queerek, az I az interszexuálisok jele, és a végén az A az aszexuálisoké. Az aszexualitás egy nemi irányultság, amelynek lényege, hogy az egyénnek nincsenek szexuális vágyai, és semmi köze az önmegtartóztatáshoz, amit ti kényszeríttek a gyerekeitekre, a gyerekeitek nem aszexuálisok és végképp nem is akarjátok, hogy azok legyenek, hiszen azoknak ritkán lesz gyerekük, de ti szeretnétek unokákat, akiket hasonlóképpen megcsonkíthattok, milyen „szerencse”, hogy már csak lelkileg szabad. De az esküvőig aszexuálist akartok belőlük csinálni. Miért nem mindjárt transzneműt? Leszbikust? Esetleg virágállványt?
A gyerek nem a szülő tulajdona. Ez itt a huszonegyedik század, nem az őskor, üdvözlünk, álljatok föl és menjetek tovább. A gyerek különösképpen nem a szülő tulajdona szexuális értelemben. Azt bünteti a törvény, ha a szülő szexre használja a saját gyerekét; fel kell ismernünk, hogy a KAPSZ voltaképpen ugyanennek az éremnek a másik oldala, a szülő ugyanúgy rendelkezik a gyereke testével, ugyanabban a szexuális értelemben, csak egy másik nemi irányultságot követve, a heteroszexualitás (lányok apjukkal) helyett az aszexualitást (lányok senkivel). Sajátos módon ha a HLMBTQIA nyolc betűje közül az első hét mentén tesz egy szülő lépéseket arra, hogy a gyereke nemi életében részt vegyen, akkor lesújt rá a törvény, de ha az A betű jegyében teszi, akkor nem.
Pedig az ilyen szülő pedofil. A gyerekét használja arra, hogy kielégítse szexuális elvárásait. Illetve… pillanat. Szexuális vágyak, olyanok vannak. De ezek a szülők nem aszexuálisok, bár az aszexuális embereknek lehetnek éppen gyerekeik, de ezek a szülők odahaza vidáman dugnak a hálószobában, csakis a hitvesükkel persze. A szeretőjükkel máshol. Szóval azt a szülőt valahol megértem, aki a gyerekével szexel, van benne egy csomó kielégítetlen szexuális késztetés, ott a gyereke, akinek vonzóereje éppen megfelelő stb., és ha a gyerek már betöltötte a beleegyezési korhatárt és valóban bele is egyezett, akkor nem látom azt a hallatlan nagy bűnt, amit a törvény egyébként még mindig lát, két felnőtt ember kölcsönös beleegyezéssel szexel, nem értem, mi köze ehhez a törvénynek.
Viszont azt a szülőt, aki abban leli örömét, hogy a gyerekét letiltja a szexről, azt nem értem. Mert itt nem arról van szó, hogy tízévesek nem közösülhetnek, igen, azt nyilvánvalóan megtiltjuk nekik (viszont nem vetjük őket máglyára, ha mégis megteszik, hanem felnőtt emberek és felelős szülők módjára kezeljük a problémát). Itt arról van szó, hogy az esküvőig nincsen szex. Házasságot csak felnőttek köthetnek. Az esküvő előtti napon a menyasszony már felnőtt ember, és lehet, hogy előtte egy, két, öt évvel is már az, de nem szexelhet, mert „megfogadta”. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy ha beállít a papa-mama, hogy nini, kislányom, eljöttünk meglátogatni, hogy élsz, mivel foglalkozol, akkor ezeknek a nőknek körülbelül a 90%-a kénytelen lesz őrült sebességgel elrejteni a pasiját a szekrényben, meg a fürdőszobából eltüntetni minden férfiakra jellemző tárgyat, és vigyorogni, mintha nem most keltek volna föl az ágyból. A maradék tíz százaléknak a csaja kuporog majd a szekrényben.
Néhány éve két cikket tettünk közzé a fiúk nemi életét megnyomorító keresztény perverzióról, mert egy papbácsi írt egy könyvet a fiúknak; a lányoknak nem írhatott könyvet, hiszen fogalma sincsen, hogy a lányok is tudnak maszturbálni, soha nem látott lányt közelről, még a gondolat is távozz tőlem sántán. Mármint persze olyan sült pedofil volt, mint Makó Jeruzsálemtől, de csak fiúkra gerjedt.
Amint látható, a lányok lelki megnyomorításához nem kell papbácsi, azt keresztényék elintézik családon belül.