NANDO és feminizmus
(Egy facebookos beszélgetés szerkesztett változata.)
– NANDO és feminizmus? Nem tudom együvé rakni. A róluk szóló videók, ugye, inkább az ártatlanság és a cukiság látszatát keltik. A feminizmus, mint olyan, minden, csak nem ártatlan és cuki.
– Akkor nyertünk. Račs ezért bújtatja álöltözetbe a dalait, a Saulesbrilles, még inkább a Sarkanās kurpes pontosan azért olyan, amilyen, hogy csak azokhoz menjen át az üzenet, akik fogékonyak rá. Helyette van a cukiság. De mondjuk a Desmit tūkstoš jūdzesről is már sejtem, hogy az időjárás és a délszaki növényvilág is csak álca, bár azt még nem fordítottam le.
Figyu, én nem azért tanulok lettül, mert nincs jobb dolgom vagy mert meg akarom kérni Keita kezét, amint betölti a tizennyolcat. Hanem mert ami ezekben a dalokban van, az a huszonegyedik század. Csodát csak a feminizmus, sokkal több. Az egész jövőnk. Egyszerűen szédületes. De erre csak akkor jössz rá, ha értesz már valamicskét a szövegekből és elkezdesz a sorok között olvasni. Miért vadul meg Duksis és miért kuncog furcsán a nagypapa? Miért köt Dārta vainagsot, mialatt a csikóról énekel? Miért emerre lépnek és nem amarra, miért így emelik föl a kezüket és nem amúgy, miért itt van szünet és nem amott? Ezek a kérdések mutatnak valahova, és akkor kezdtem imádni őket, amikor erre rájöttem az ősszel.
A NANDO egész munkásságából, amit november óta csinálnak, süt a feminizmus, mostanra ért be nekik az ideológia, addig csak öntudatlanul művelték, Račs és a többi szerző feminista dalokat (is) adott nekik, de ez jobbára még nem volt feltűnő. Még mindig nem tudatosan feministák, ha odamész és megkérdezed, nem tudják. Mert ezt a változatot csak így lehet művelni. Hetente egyszer-kétszer szembejönnek velem utcán, boltban olyan feministák, akiknek fogalmuk sincs róla, hogy azok – és még sokkal többek, nemcsak feministák.
Ja, ez most ellentmondásosnak tűnik, hogy novemberig öntudatlanul művelték, és még mindig nem tudatosan, de tényleg így van, ennek a dolognak rétegei vannak, akárcsak Shreknek.
– De ha így áll a dolog, az külön érdekesség, miből jöttél rá, hogy a „sorok közé” kéne látnod.
– Nem jöttem rá. Eleve ez a kiindulópont, a sorok között olvasás. Jó múltkorában találkoztam Suddhódhana király feleségével a boltban, elbeszélgettünk a sajtok mellett, tökmindegy, miről, a termonukleáris részecskefizika megjelenítése Balassi Bálint költészetében, és én azonnal elkezdtem róla térképet rajzolni. Hogy milyen ember, mivégre tevékenykedik itt a világban, miről ábrándozik nyári holdas éjszakán. Fogalmam sincs, hogy a térképem egyetlen vonalkája is helytálló-e. Most beszéltünk először. Ha úgy adódik, hogy máskor is összeakadunk és dumálunk, mód nyílhat ellenőrizni a rajzot és ki is egészíteni. És esetleg összeáll egy kép a jelleméről, sok-sok év alatt, mondjuk mire tízéves lesz. Ez tehát az alap. A NANDO kislányokkal az a dologban a geolokatív disszonancia, hogy messze vannak, és mi nem igazán szoktunk így összeülni és beszélgetni, konkrétan fogalmuk sincs, hogy én a világon vagyok. (Majd kapnak egy köszönőlevelet, ha már az ő nyelvükön tudom megírni.) Kizárólag videófelvételekből tájékozódhatom, és valahol csakugyan voltak bevillanások, amik arra utaltak, hogy amit a sorok között reflexből meglátok, arra oda kell figyelni, és ehhez jött, hogy nyelvmániákus vagyok, ha mondjuk egy arab dalnak az a refrénje, hogy qará dzsamál wiktúr, akkor ki leszek váncsi, hogy az mit jelenthet, elkezdek kutakodni, és egyik megtalált szó hozza a másikat, aztán még kijjebb leszek váncsi, és egy dalszöveget odaadok a guglinak, kapok egy Elke franciaságával vetekedő angol fordítást, de már valami kiviláglik, ez kezd érdekes lenni, és közben a kislányok úgy énekelnek, hogy szikrázik, a gép által érthetően lefordított szövegrészletekből összeáll, hogy miről szól a Saulesbrilles, hogy az a nyolc ember valami rendkívülit alkotott és kezded sejteni, hogy valószínűleg Guntars Račs a lett Horváth Attila, és amikor ez több különböző dallal, sorozatosan előfordul, akkor egyszer csak meg akarsz tanulni lettül, mert a gépi fordítás már messze nem elég ezekhez a gondolatokhoz, és látni akarod, hogy mit fognak ezek a kislányok csinálni még – aztán jön a Zelta Mikrofons, aminek kapcsán ráébredsz, hogy hiába szenzációs az az öt kislány, Lettországban ez egyáltalán nem rendkívüli, még tucatjával jönnek szembe, akik legalább ilyen szenzációsak, és ez is mutat valahova, irányt jelöl ki a pusztaságban, aztán összeakadsz Imants Kalniņšsal és újabb fejezetet értesz meg az egészből, őhozzá kell a legjobban tudni lettül, pedig őhozzá még lettül se kell tudni.