Hradetzky Viktor A molesztálás generációkon át rombol című cikke rögtön a lead első mondatában olyan állítást tesz, ami a tények tökéletes félreértelmezéséből jut el egy olyan valótlanságig, amivel már kárt okoz. Szeretném, ha ezt a mondatot helyesbítenék.
„Akiket fiatalkorukban szexuálisan zaklattak, azok úgy érzik, ők is megtehetik ezt másokkal, még a saját gyermekeikkel is.” Nem, nem érzik úgy. Vannak, akik igen. Tény, hogy a gyerekmolesztálók egy részét szintén molesztálták gyerekkorukban, de az is tény, hogy a molesztált gyerekek többsége felnőtt korában senkit sem molesztál. Csak egy kisebb hányaduk teszi, és nincsen arról adat, hogy ezt jellemzően a saját gyermekeikkel tennék.
Néhány hete készítettem egy kisebb statisztikát az Anoni Mara Társaság által összegyűjtött száz gyerekmolesztálási történetről. Ebből az derül ki, hogy az elkövetők 35%-a zaklatta a saját gyerekét. Olyan statisztikáról pillanatnyilag nem tudok, ami azt mutatná, hogy a molesztáltaknak mekkora hányada válik molesztálóvá.
Böszörményi-Nagy Ivánnak a cikkben idézett elmélete csak egy elmélet. Meglátásom szerint a gyerekmolesztálásokról rendelkezésre álló információk nem ezt mutatják, sem a statisztikák, sem a sértettek elbeszélései, sem pedig az elkövetők vallomásai. Anélkül hogy kétségbe vonnám a pszichiáter hozzáértését, azt kell mondanom, hogy az érintettek nem ezt tapasztalták.
A kérdéses mondat azt a benyomást kelti az olvasóban, hogy akit gyerekkorában molesztáltak, az felnőttként okvetlenül molesztálni fogja a saját gyerekét. Ez azt okozhatja, hogy akik zaklatás áldozatai voltak és elolvassák a cikket, még inkább visszariadnak attól, hogy elmondják bárkinek.
Ezért szeretném, ha ezt a mondatot megváltoztatnák.