Első hallásra egy egészen klassz gyerekhimnusz. Egy csapat ukrán gyerek előad egy saját himnuszt, még oda is van írva alá külön oroszul, hogy új ukrán himnusz.
Rendicsek.
Aztán az ember meghallgatja másodszor is, és fölfigyel szavakra. Za nasu szvobodu? Csorne more? Hol érdeklik ezek a gyerekeket? Az ember gyanút fog és rákeres a neten, hogy mi Ukrajina törvényes himnusza.
Hát persze hogy ez.
És akkor rímel erre itt.
Bratszkih narodov szojuz vjekovoj? Kit érdekel? Udácsnij gyeny rozsgyenyija, Rosszija. Ebben már csak ez van benne. Remény, béke, fény. Nadezsda, mir, szvetlina. De ez már bolgárul van, mert azért van a gyerekeknek saját külön igazi himnuszuk is. Már szerepelt blogunkban, és fog is még.
Mert tetszik tudni, van az a változat, hogy felsorakozik egymillió eltökélt díszkitüntetéses díszkatona díszruhában és díszlépésben eldíszelgi a díszdögunalmas díszceremóniát, de ezt hiába cselekszi meg akár a világ legnagyobb hadserege, az egész nem lesz több díszletnél, dróton rángatott marionettfigurák bábjátékánál. A katonaság soha nem volt és nem lesz más. Ja, amikor erődítményt rohamoznak, akkor. De díszünnepélyen még a világ egyik legszebb himnusza is kiüresedve szól. Hiába nyerték meg a történelem legszörnyűbb háborúját és ünneplik ezt már hetvennégy éve.
Huszonöt percet kell várni a himnuszra, de érdemes megnézni részleteket máshonnan is. Üresen szól az ilyen himnusz, mert csak egy a sok ünnepi díszlet közül. Melyik a parádésabb, a rengeteg kitüntetés, a rengeteg pattogó katonazene, a rengeteg csapkodó csizma, a rengeteg díszes zászló, a rengeteg egyforma ember vagy a himnusz?
Nem, az igazi himnusz az, amit az ukrán gyerekek csináltak, meg az orosz énekesek a gyeny rozsgyenyiján.