Paklanīties. Meghajolni. Végignéztem összes fellelhető csoportos szereplésük utolsó másodperceit.
Papagailis, 2010. november. Ketten, akikről a rossz képminőség és fényviszonyok miatt csak a mozgásukból látható, hogy Keita és Amanda, óriási meghajlást mutatnak be, a többiek (itt öttagú a csapat) egyszerűen elfelejtenek meghajolni. Sorban, mint akik valami rossz fát tettek a tűzre, megszeppenten lerakják a mikrofonokat a szőnyegre és szemlátomást várnak valamire, de hogy mire, az nem derül ki. No jó, hatévesek voltak.
Traucējums, 2012. március (innentől hatan). Már rendes, de túl rövid meghajlás, Alise és Patrīcija elkésik vele, aztán fölegyenesednek, és megint nem tudnak mit kezdeni magukkal, hirtelen mintha elfelejtették volna, hogy merre van a kijárat. Novemberben írtam arról, hogy bennük marad a feszültség, nem old ki, túl nagy az átélés.
Lielā zive, 2013. március. Egészen rövid, gyors meghajlások, minden összhang nélkül, mindenki magának, de ez már láthatóan nem érdekli őket, afféle szokás, hát engednek neki, de máshol jár az eszük. Nem lepne meg, ha kedvük támadt volna halat enni.
Vai tu vari, öt nappal később. Mint az előző, de még szétszórtabbak. Amanda elindul kifelé, de megakad Keitában, aki éppen biccent a közönség felé, erre ő is, aztán meghajolnak kicsit rendesebben, velük szinkronban Alise is, aki éppen őrájuk nézett. Terēze az egyetlen, aki rögtön a szám végén normálisan meghajol. A másik kettő elindul, észbe kap, visszafordul, meghajol, „ja, amúgy sziasztok” és megy tovább.
Vai tu vari, április. Szépen bólintanak a közönség felé, de nem egyszerre, és még mindig nagyon röviden.
Vai tu vari, november. Már kicsit jobb, mélyebb a meghajlás, sajnos a felvétel megszakad éppen akkor, amikor fölegyenesednek.
(Dzeguzīte, 2014. április. Itt nincs meghajlás, tablóba merevednek a végén.)
Viss, ko nedrīkst!, augusztus, csak Keita, Amanda és Patrīcija lép fel Elizabete Lukaševičával. Talán a legsikerületlenebb meghajlásuk. A szám végén mindenki pózba vágja magát, idáig volt elpróbálva, aztán Elizabete visszaviszi a mikrofonját a rendezőségnek, Keita követi (miért ilyen sürgős ez, leltári tárgy?), közben a másik kettő láthatóan egyszerre szeretne velük együtt cselekedni és meghajolni, végül gyorsan, mélyen meghajolnak, aztán ők is elindulnak a rendezők felé.
(Muzikants, 2015. április – innentől öten. Hiányzik a felvétel vége, nem tudni, mi lett a meghajlással.
Ievan polkka, október. A felvétel ott ér véget, hogy a félkörben álló sort kezdik kiegyenesíteni, láthatóan készülnek meghajolni.)
Ievan polkka, november. A középsők gyorsan előrejönnek, hogy kiegyenesítsék a sort, összefogódzkodnak (végre!), és mélyen meghajolnak, de sajnos itt megszakad a felvétel.
Ievan polkka, 2016. április, Edmunds Rasmanisszal. A férfi diktálja a meghajlást, mert az indiszponált kislányoknak nem sikerülne, kicsit rendezgetik a sort, aztán Rasmanis a kezét Keita és Terēze hátán tartva meghajol, és vele egy ütemben, pontosan és mélyen az egész csapat.
Ievan polkka, október. Mint az előző novemberi polkafelvételen, és most nem szakad meg a felvétel, rendes, sikerült meghajlás. De Rasmanisszal azért jobban ment.
Ritenis, november. Amanda, a karvezető mindkétfelé ránevet a társaira, összefogódzkodnak, és végre rendesen, jól meghajolnak – de Patrīcija és Keita elmulasztja a kézfogást.
Dzirdēt un redzēt, három nappal később. Most Terēze vezet, többször nézve mindkét irányba bevárja a társait (!), szépen, összeszedetten meghajolnak – de Terēze kezét Patrīcija és Alise is elfelejti megfogni, bár nagyon közel állnak és nem látszik, ha az ember nem figyel nagyon.
(Last Christmas, 2016 karácsonyán Rūta Dūdumával, nincs meghajlás a felvételen, a kamera kisvenkel a karácsonyfára.)
Mindmáig egyetlen felvétel sincsen birtokomban, amin a NANDO sorba áll, megfogja a társa kezét, egyszerre, összehangoltan meghajol, és hagyja, hogy a fejére zuhogjon a taps. Igen, létezik az a típus, aki magabiztos és lendületes, amikor művészetét gyakorolja, aztán amikor kihuny a rivaldafény, egyszerre kicsi lesz és gyámoltalan. Ők inkább csak gyerekek még, amit elpróbáltak, az nagyon megy, de se nekik, se a körülöttük levőknek nem jutott eszükbe, hogy a művészet 10% zsenialitás és 90% verejték, s bizony azt a meghajlást is többet kellene gyakorolni. Hadd zuhogjon az a taps. Skatītāji aplaudējiet!