Reggel fölkel az őrült, kimegy pisilni, megreggelizik, behozza a postát, közben lelökné a szomszéd nénit a negyedikről, de a szomszéd néni elcsavargott valahová, nem tudja lelökni. Egyszerűen őrület, hogy az emberek nem hagynak egy őrültet rendesen őrültködni. A postást se tudta megharapni, mert csak bedobta a leveleket és elviharzott. A postában csupa számla meg felszólítás. Hát mit csináljon így egy őrült, ha senki sem akad a keze ügyébe? No, kinyitja a laptopot, körülnéz a neten. Nini, egy videó! Valaki hegedül. Remek! Meg kell harapni! Az őrült villámgyorsan fabrikál egy dokumentumot arról, hogy az az ő szerzői jogi tulajdona, és elküldi a Youtube-nak. Végre nem hiába kelt föl. És várja az eredményt.
Az eredmény az, hogy négymillió ember döbbenten néz egy tizenegy éves kislányra, aki sírva jelenti be, hogy a Youtube megfenyegette, hogy letiltja a csatornáit, mert szerzői jogokat sértett. A kislány napokon át nem alszik, a négymillió ember aludni tud éppen, de rossz szájízzel, és várják, hogy eltűnik-e a Youtube-ról a világnak nem a legnagyobb hegedűművésze.
Aztán a Youtube rájön, hogy átverték, a két levett videót visszaállítja, és négymillió ember föllélegezhet. Még mindig rossz szájízzel, mert nem tudtunk egy gyereket megvédeni attól, hogy keserű tapasztalatot szerezzen az emberi aljasságról – de legalább hallhatjuk hegedülni.
Holnap reggel megint felkel az őrült. És sok-sok millió másik őrült.