Már nagyon zavart ez az édibédi cukinyelv, amit manapság folyton hallani, lekipali meg csiripöri, jó, hogy nem mindjárt sorigyilki, hát végül eldöntöttem, hogy a saját hatáskörömön belül fellépek ez ellen az ostoba, értelmetlen divat ellen. Írtam egy listát, összehívtam az embereket és kiosztottam nekik, egy rövid útbaigazítás mellett. Igen megvidámodtak. Az egyik, egyébként jóravaló fiatalember meg is jegyezte, még én szégyellem leírni, mégis muszáj, mert jellemzi, mivé torzítják romlott korunkban Arany János nyelvét:
– Főnök, zsírkirály vagy, frankón, hétfőn ezzel startolni, még tök álmi a szemcsim, de megcsináltad a napomat, BASZOM A ZÚZÁDAT, APÁM!
Ekkor megkértem, hogy nyújtsa be lemondását, amire módfelett elkedvetlenedett. Úgy láttam, legjobb lesz jó példával elöl járni. Már megérkeztek az első vásárlók, így az eladótérbe siettem és a szokásos szívélyességgel megszólítottam egy hölgyet, megtudakolva, mivel szolgálhatok. A dáma, szemre úgy tizenkilenc esztendős, aziránt érdeklődött, hol találja a hajszárítókat.
– Nemde elektrotermikus-aerodinamikus humánszőrzethumiditás-evaporizátorra gondol kegyed? – feleltem előzékenyen. – Erre parancsoljon, a második sor balra.
– He? – fejezte ki értetlenségét nem túl irodalmian, de ekkor odasietett egyik alkalmazottam és segítséget nyújtott, ezért jómagam továbblépdelve köszöntöttem egy ifjú hölgyet és lovagját, akik kenyérpirítót szerettek volna venni.
– Úgy értik, mechanikusan temporált elektrotermikus sülttritikumtésztaszelet-karbonifikátort? A harmadik sorban tekinthetik meg választékunkat.
Zavarólag hathattam lelki egyensúlyukra, mert kicsit pislogtak rám, aztán vállat vontak és továbbmentek.
Később jött egy szimpatikus gentleman, akinek elektromos meghajtású aerodinamikus légmegmozgatásos domesztikálisszedimentum-rekultivátorra lett volna igénye, de amikor meg szerettem volna tudakolni, hogy részecskekollektoros vagy hidrikus filtrációjú, akkor egy rövid, vulgáris nyilatkozat kíséretében elhagyta a létesítményt.
Efféle nehézségek természetesen adódtak eleinte. Az emberek nem könnyen fogadják el az új gondolatokat. Mégis azt kell mondanom, hogy a hét folyamán a vendégkör némileg kicserélődött, s bár rendre elszoktak tőlünk oly elemek, akiknek kulturáltsági szintjük voltaképp nem való a miliő színvonalához, ezért hiányukért bőséges kárpótlást nyertünk azokkal a vásárlókkal, akik bár kevesebben voltak, ámde…
Itt tartottam elmélkedésemben péntek déltájban, amikor az igazgató úr kívánt látni. Kissé rusztikusnak is mondható, bár voltaképpen csak rendetlen irodájába siettem és megérdeklődtem, mit óhajt.
– Ide figyeljen, Smacsek – kezdte. – A hét folyamán elég durván lecsökkent a forgalmunk, nem gondolja?
A digitális komputerhez csatlakoztatott vizuálisinformáció-projektorra mutatott, amely ott állt az irodai fiókos munkafelület-bútorán.
– Némileg. Nem jelentős, átmeneti változás, igazgató úr kérem.
– Igen? A fiúk valami olyanról makognak, hogy maga valami új módszert vezetett be. Hát mintha nem nagyon jól muzsikálna, mi?
– Mondhatni, új, igazgató úr kérem. Valójában csupán az eredeti magyar nyelv visszaállítására tettem egy szerény kísérletet.
– Hogy mit? Mire? Nyögjön már ki valamit. És tegye már le magát.
Elfogadtam a felkínált ülőhelyet, és néhány percben összefoglaltam az igazgató úr számára az elgondolás lényegét. Módfelett érdekesnek találta. Percekig kacagott, mint egy kisded.
– Hahahaha, Smacsek, maga… tudja, mi maga? Maga egy tejivó fűemlős… nem, várjon már… egy tejadó fűevő emlős, ja, az maga… – Hirtelen felugrott és ércessé vált a hangja. – MAGA MARHA! Ki az elektronikus termikus kutyatökeanalizátor mondta magának, hogy nyelvet reformáljon?! Magának az a dolga, hogy aki bejön, annak eladja a cuccost, a lófaszt nem érdekli, hogy beszél-e egyáltalán magyarul, ha van gubája! Menjen a… menjen a… tudja, hová menjen? Az emésztőrendszeri kivezetésembe! De innen el, de baromi gyorsan! LAPÁT!
Elsiettem és azonnali hatállyal távoztam posztomról.
Most új állásom van. Az áruházzal átellenben üzemelő Hótt Dögös elnevezésű étkezési rekreációs létesítményben vagyok higiéniai operatív menedzser. Kellemes munka, bár az ételfogyasztási célú horizontális felületek aljára tapasztott elasztikus kohéziósszubsztancia-reminiszcenciák eltávolítását nem szeretem. Viszont a főnököm megengedi, hogy önköltségi áron vásároljak csőben főtt sertésjavát pikáns mártásban, kelt tésztába töltve. Jóravaló fiatalember. A múlt hétfőn én távolítottam el áruházi instant produktumvalorizátori állásából, mert vulgarizmusokat manifesztált és nem tudta, hogy zúzájuk csak a madaraknak van.