Sólyomék valami zagyvalékot beszélnek az alkotmánybíróság huszadik születésnapja kapcsán. Az alkotmánybíróságnak gratula, egyrészt a születésnaphoz, másrészt a szerencséhez, amiért megszabadult Sólyomtól. A nemzetnek is lehetne ilyen szerencséje. Én ezzel az alkotmánybíróság huszadik születésnapján tartott beszédemet befejeztem.
Sólyom és Orbán többet és értelmetlenebbül beszélt. Ha az olvasó nem haragszik, én nem követtem figyelemmel Orbán két hete tartott beszédét (de ha haragszik az olvasó, akkor se), mindenesetre azt mondta, hogy az alkotmányon nincs mit tisztelni. Ha akkor értesülök róla, hogy mit mondott, rábólintottam volna. Igen, az alkotmányon tényleg nincs mit tisztelni. Abban a részében már nem értettünk volna egyet, hogy a lengyel alkotmányon viszont van, illetve ha a magyar alkotmány olyan lenne, mint a lengyel, akkor lenne rajta mit tisztelni. Orbán el tud képzelni olyan alkotmányokat, amiket tisztelni lehet, én nem. Ez köztünk a különbség.
Tisztelni lehet Jézust vagy Mohamedet, nagy tudású, művelt embereket, lehet tisztelni nemes eszméket. Én elég sok embert tisztelek különböző okokból. De törvényeket eddig még nem tudtam tisztelni, az alkotmány pedig egy törvény. Persze megpróbálhatnám, Orbán kedvéért igazán szívesen, csak nem tudom, hogy kezdjek hozzá. Az alkotmány persze megvan a neten, most megkerestem és kinyitottam. Próbálom kinyilvánítani előtte tiszteletemet, de eddig még csak az jött ki, hogy hajbókolok a monitor előtt és áhítatosan meredek a Complex jogi adatbank emblémára, és ha nem szent rituálét folytatnék, lehet, hogy kissé röhejesnek találnám magamat.
Persze ez se gond, mert hát Orbán éppen azt mondta, hogy a jelenlegi alkotmányban nincsen semmi, amit az ember tisztelhetne, csak hát én regényíró vagyok, remek fantáziával megáldott ember, és képes vagyok hajbókolni olyan monitor előtt, ami egy imaginárius, tisztelhető küllemű alkotmány képzetét hordozza, egy olyanét, amelynek nagy fehér szakálla van, bölcs, megértő tekintettel néz le rám, és azt mondja: „ – no, az idézőjelet kinyitottam, de hogy mit is mond nekem az alkotmány, azt bizony nem tudom. Mégse elég jó a képzelőtehetségem. Úgyhogy becsukom ” az idézőjelet, nehogy innentől az egész cikk idézőjelben álljon. Szóval én el tudok képzelni egy ilyen tiszteletreméltó alkotmányt, annak ellenére, hogy alkotmányjogi képzésem első leckéjét Csiriptől vettem, aki hároméves volt, amikor nagy pompával megünnepelték az alkotmány huszadik születésnapját – szent ég, utánaszámolt az olvasó, hogy Csirip is már negyvenhárom éves? még a végén Micimackó is felnő –, és ő megkérdezte, hogy hány éves az Alkot Mány. Húsz, felelte Zubi. Még csak diák!
Persze Iszlai Zoltán, akiről ebben a pillanatban tudtam meg, hogy szegedi, elmagyarázta Csiripnek, hogy az alkotmány nem ember, de én abban nőttem fel, hogy az nem alkotmány, hanem Alkot Mány, és még csak diák.
Ott tartottunk, hogy Orbán szerint az alkotmány olyasvalami, amit tisztelni lehet, csak hát a mienk nem ilyen. Erre persze értelmes ember úgy reagálna, ahogy én, vállat vonva, istenkém, nagyobb hülyeséget is mondtak már a haza viharos történelmében, és szegény levitézlett miniszterelnököt bizonyára megzavarta az a szó, hogy törvénytisztelő, pedig ez nem azt jelenti, hogy valaki tiszteletteljesen, lelki kalapját levéve gondol a törvényre, hanem azt, hogy betartja. Az angol ezt a law-abiding szóval fejezi ki, ahol law a törvény, abide pedig lakik, eltűr, elvisel, marad, megmarad, tartózkodik, a Sztaki-szótár szerint. Az angolok nem mondják, hogy az ember tisztelné a törvényt, csak annyit, hogy megmarad annak előírásai között. Olaszul uomo d’ordine, a rend embere.
De Sólyom nem így reagál, az emberben óhatatlanul felrémlik a mondás… ej, nem is merem mondani ilyen közéleti nagyságokról, csak linkelek Latabár Kálmán 1942-ben forgatott remek filmjére. Sólyom igenis felveszi a kesztyűt, ő kiáll az alkotmány védelmében. Egyszer már az én védelmemben is kiállhatna, ugyanis ő korábban az Alkotmánybíróság elnöke volt és ebben a tisztében az alkotmányt védte, ez kétségtelen, jelenleg viszont a köztársaság elnöke, és ebből a köz is én vagyok meg a társaság is. Most engem kellene védenie, és legfeljebb a szabadidejében, ha van neki, az alkotmányt.
Sólyom szerint az alkotmány szilárd és adott, amit én nem nagyon tudok hova tenni. A billentyűzet, amin e sorokat írom, szintén szilárd és adott. A pohár víz, amibe lefekvéskor majd belekortyolok, szintén adott, de nem szilárd. Zavarna, ha szilárd lenne. Darvas Iván viszont nem volt adott, csak Szilárd, amíg huszonegy évesen föl nem vette az Ivánt művésznévnek. Azért tette, hogy megkülönböztesse magát Darvas Szilárdtól, akinél végül sokkal híresebb lett – a humorista Szilárd is volt és adott is, elismert és közismert művész. Az alkotmány tehát Sólyom László szerint olyan, mint az Énmellettem elaludni nem lehet szövegírója.
Rendben van. Olvassuk tovább, hátha jutunk vele valamire. Az alkotmány fenntartása óriási felelősség, mondja a köztársasági elnök. Ő nyolc évig vezette az alkotmány védelmére hivatott testületet, elsőként e poszton és sokkal tovább, mint azóta bárki más, ő csak tudja. Azt hiszem, ezt megértem. Ha Sólyom alkotmánybíráskodásának nyolc éve alatt az alkotmány hirtelen porrá omlik össze, akkor hiába nem tehet róla, őt bizony előveszik. Hát így vigyázott rá, elnök úr? Csak ugye ő most már nem alkotmánybíró, a felelősség mások vállát nyomja, élükön Paczolay Péterrel, a jelenlegi elnökkel. Akkor miért beszél erről Sólyom, akinek analóg következtetéssel most a köztársaság fenntartásának felelősségét kellene viselnie? Mert nekem nem úgy tűnik, hogy ezt tenné, ha valamit tesz a köztársaságért, akkor az az, hogy engedi átalakulni anarchiává. Ha Magyarország mégsem követi a szomáliai modellt, az nem Sólyom érdeme.
A jogi műveltséget értem. Sólyom azonban érzelmi műveltséget is szükségesnek tart az alkotmány fenntartásának felelősségének viseléséért. (Sajnálom, ennél szebb mondatszerkezettel nem tudom mondani, ehhez Arany János kellene, hogy ezt a mondatot rendbehozza. Ő nagyon szépen tudott magyarul, be is került a periódusos rendszerbe, 79-es szám alatt.) Én, attól tartok, nemcsak jogilag vagyok műveletlen, hanem egyéb téren is, nevezetesen fogalmam sincs, mi az az érzelmi műveltség. A jellemmel függ össze, ezt tudtam meg Kovács Andrásné óvodai programokról szóló tanulmányából, de az alkotmányt nem említette. Szörnyű, hogy én mi mindenből kimaradtam, csak mert nem jártam óvodába, már ott tanítják azokat a képességeket, amik az alkotmány fenntartásához kellenek, és nekem nincsenek meg. Én maximum lementem CD-re a jogszabály szövegét, és amíg az olvasható, addig az alkotmány e példánya fenn van tartva, gondolom én, kis naiv. Mert nem jártam óvodába.
Orbán viszont valószínűleg nemhogy óvodába, hanem rajzszakkörre is járt, mert remekül felrajzolta az Első Tisztelhető Magyar Alkotmány, a TMA–1 képét. Kell bele egy invokációszerű bevezetés, olyan, mint a lengyel alkotmányban. Mármost én elolvastam a lengyel alkotmány bevezetését, és szerintem megoldható. A szöveget lefordítjuk magyarra, Lengyelországot behelyettesítjük Magyarországgal, és máris mehet. Nincs benne semmi, ami ne lenne bárki számára vállalható. Még az évszám is maradhat, mi is 1989-ben szereztük vissza szuverenitásunkat.
Nekem csak az a bajom, hogy mi van, ha Orbánnál ez a javaslat egy folyamat része csupán. Mármint nem annak a folyamatnak, ami súlyosbodás esetén azzal végződhet, hogy az embert a családja szép csendben elhelyezi egy drága intézetben, ahol nem látogatható, hanem azé a folyamaté, amikor először egy jelképet veszünk át máshonnan, aztán egy másikat, aztán ki tudja. Ugyanis akadnak e hazában, akik egy ideje lengyel zászlókkal mászkálnak tömegmegmozdulásokon, én azt hittem róluk, hogy sokindonézek, de könnyen lehet, hogy valójában soklengyelek.
A másik bajom, ami ennél szilárdabb és adottabb talajon áll, az, hogy ez a két úriember, akiket mi tettünk azzá, amik, azon vitatkozik, hogy szilárd-e az alkotmány vagy kell hozzá egy invokáció. A jövő héten esetleg szóba kerül, hogy kell-e az alkotmány margójára egy levett kalap, merthogy ugye tisztelni kell, vagy inkább legyen téglafal, mert azt Orbán szebben tud rajzolni, és a szilárdságot jelképezi.
Attól tartok, a téglafalat kell választaniuk. A levett kalap nekünk kell, hogy amíg ők ezzel foglalkoznak, mi kitehessük magunk elé a kalapot, a járda szélére.