Egy beszélgetésben elhangzott a gyűlölet szó az előző cikk kapcsán, és írtam pár dolgot.
Én nem gyűlölöm Benedek Györgyit, fütyülök rá. Egy jelenséget képvisel, amit viszont utálok, és ez a jelenség messze túlnyúlik őrajta meg a szállodáján. Azt, hogy a szolgáltató egy kisisten, a szolgáltatás igénybe vevője meg örüljön, hogy kiszolgálják. Ez nem új keletű, már Kellér Dezső szót emelt róla „Nincs” konferanszában – azóta hálistennek valamennyire visszaszorult, több céget is ismerek különböző területeken, ahol úgy bánnak velem, mint a vásárlóval, akinek a pénzéből élnek. Mivelhogy tényleg az én pénzemből élnek. De vannak másfélék is, amilyen például ez a szálloda, ha Benedek Györgyi egy tipikus képviselője a szálloda hozzáállásának. Ha nem, akkor viszont mit keres ott?
Életemben egyszer jártam szállodában, akkor se fizető vendég voltam, úgyhogy különösebben engem nem érint, hogy a szállodák hogy bánnak a vendégeikkel és potenciális vendégeikkel. De az a dolgom, hogy felhívjam a figyelmet a társadalomban tapasztalt visszásságokra. A politikusok visszásságaira jó pár éve egyre kevésbé, unom már őket, és vannak éppen elegen, akik az ő visszásságaikkal foglalkoznak, sokan közülük fizetésért csinálják újságoknál, és ők se mennek semmire, úgyhogy én emiatt egyre kevesebbet tépem a szám. Másra kell az időm. A politikusok menthetetlenek, ki kellene söprűzni valamennyit a parlamentből, és kirakni egy táblát, hogy legközelebb csak az léphet be, aki tényleg a nemzetnek akar jót és nem saját magának. A szállodák hátha nem menthetetlenek. Amikor életemben egyszer jártam szállodában, úgy bántak velem, mint megbecsült régi ismerőssel, pedig tudták, hogy egy fillért se fognak látni tőlem. Ővelük még van értelme foglalkozni.
Egyébként természetesen igenis rúgják ki Benedek Györgyit, és mindenkit, aki ezt a jelenséget képviseli. Mindig mondom, hogy a magyar egészségügyet (ami valójában sokkal nagyobb probléma, mint a politikusok) nagyon egyszerűen rendbe lehetne hozni a QSP-módszerrel. Qrva Sok Pénz. Amiből telik több és jobb felszerelésre, az épületek rendbehozatalára stb., de legfőképpen arra, hogy drasztikusan megemeljük mindenkinek a fizetését, aki ott dolgozik, és onnantól kezdve lehetnek elvárásaink. Ha a nővérkék kávéznak, amikor a beteg három órája csönget, hogy pisilni kell, akkor azt lehessen mondani nekik, hogy a kávézással a világon semmi probléma, mostantól egész nyugodtan csinálják csak ezt, otthon. Mert azért a pénzért igenis lenne helyettük másik nővérke, aki tanult elődei példájából és nem kávézgat, amikor dolog van.
Aki valahová nem való, mert kárt okoz, az ne legyen ott. Ilyen egyszerű. Én is bölcs megfontolással tartózkodom attól, hogy uniformist öltsek, beüljek a pilótaülésbe és elfuvarozzak pár száz embert Bécsbe. Mert nem tudok repülőgépet vezetni.