Ítéletnap
Jópofa ez a letöltendő három év a buzizó, cigánykiirtani vágyó kiscsajnak, bár hogy emiatt elgondolkodnának a nácik, azt kétlem – legfeljebb azon, hogy ki kellene irtani a bírót is. Nem nagyon reménykedem abban, hogy ennek hatása lesz. Esetleg annyi, hogy időnként egy-egy szerencsétlen benáciasított hülye majd nem ússza meg a bíró rosszalló, de együttérző fejcsóválásával, hanem a sitten köt ki, nagy kaland. Ez egy embertípus. Vannak emberek, akik nem képesek másképpen létezni, csak a gyűlölet tartja össze őket.
A legutóbbi speciel semmilyen kisebbség ellen nem szólt egy árva kukkot se. Eladásra kínált valamit, mondván, hadd maradjon meg a magyar hazában. Hogy miért fontos egy brit gyártmányú készüléknek a magyar hazában maradnia, nem derült ki, de páran rászálltunk, mert olyan szinten képtelen volt bármiféle illemszabályt betartani, hogy már nevetségesen dedós volt. Bocsánatot kért, aztán üvöltött velünk tovább. Szóltunk, hogy hahóka. Erre megint bocsánatot kért, aztán tovább üvöltött. A végén meg akart minket verni. Pedig mi csak szóltunk, hogy egy közösségben bizonyos illemszabályok is vannak.
Ezeknek az embereknek nincs más létforma, amit ismernének. A társadalmi együttélés mindenféle korlátja, kezdve onnan, hogy nem a szomszéd kertjében kiakasztott ruhába fújjuk az orrunkat, az ő számukra pusztán valamiféle rohadékok összeesküvésének aljas terméke, kizárólag azért, hogy őket és egyedül őket mindenestül eltörölje a föld színéről, kegyetlen kínzásokkal irtva ki még az írmagjukat is – és természetesen ők döntik el, hogy kik tartoznak őközéjük és kik a rohadékok. Képtelenek akár elképzelni, akár elviselni, hogy a világ nem azért jött létre, hogy ővelük direkt kibasszon, őnáluk kétféle dolog létezik, amit ők tesznek az emberiség boldogsága érdekében – mondjuk ha krumplit sütnek maguknak, azzal is hozzájárulnak a Végső Nagy Üdvhöz –, és amit a rohadékok tesznek az ő elveszejtésük érdekében – mondjuk ha netán ők sütnek maguknak krumplit, teszem azt, Kínában, azzal is van valamilyen darthvaderi gonoszságú tervük őellenük.
Ez nem kimondottan náciság. A nácik is egy csoportja az ilyen embereknek, a konteósok is egy csoportja, és persze nagyon sok konteós egyben náci, illetve a nácik persze mind konteósok, hiszen a nácizmus maga egyfajta konteó. De sokan ezek közül nem antiszemiták, nem romo- és nem homofóbok, egyszerűen csak nem képesek a világot mint világot értelmezni – kényszeres késztetés él bennük arra, hogy a világban zajló eseményeket önmagukhoz képest szemléljék. Az ilyen ember megy az utcán, ott áll két ember és beszélgetnek, elhalad mellettük, azok ügyet se vetnek rá, rögtön elkezd járni az agya: miért állnak ezek ott? miért beszélgetnek? miért tettek úgy, mintha észre se vették volna őt? Biztosan valami gonosz tervet szövögetnek, azért állnak ott ilyen ráérősen, egyébként is miért nem dolgoznak az ilyenek? Nem tűnik föl neki, hogy most éppen ő se dolgozik, azért tud elhaladni mellettük. Persze lehet, hogy éppen munkába megy vagy onnan jön. Lehet, hogy azok ketten is, de ez egyszerű válasz, az ő agya pedig nem képes egyszerű válaszok értelmezésére. Csak bonyolult válaszokkal boldogul.
Ezt a kiscsajt bántották cigányok. Nem azért, mert ők cigányok, hanem mert rossz emberek, de a kiscsaj horogkeresztények befolyása alá került, akik megmagyarázták neki, hogy CCCCCCiggggggggányok fuuuuuuuuujjjjjjjj, és direkt azért bántották őt is, mert árja fajú, szőke szemű vérmagyar – és kristálytiszta, világos érvekkel elmesélték neki, hogy a CCCCCCiggggggányok fuuuuuuuuuujjjjjjjj azok azért ilyenek, mert… és következett valami tökéletesen kihüvelyezhetetlen, zűrzavaros zagyvaság, amiből bárki más azt a következtetést vonta volna le, hogy aki ezt elhiszi, az orvosi értelemben debil, idióta, előrehaladott kognitív funkcióvesztésben szenved, aki viszont kitalálta, az maga az éjsötét ősgonosz – a kiscsaj viszont azt a következtetést vonta le, hogy CCCCCCCCigggggggányok fuuuuuuuuuuujjjjjjjjjjjj!
Dehogy bánta meg. Soha nem bánnak meg semmit. Ezt nem teszi lehetővé a Tévedhetetlen Igazság.
Annak hirdetését nem lehet megbánni, azt hirdetni kell úton-útfélen, holtomiglan, holtodiglan, mármint bárki szembejövő holtáiglan. Azt viszont nem tiltja, sőt külön előírja a Tévedhetetlen Igazság, hogy megbánást mutassanak, mert akkor enyhébb lesz az ítélet és hamarabb lehet őt hirdetni megint.