A cím úgy olvasandó: aná ’aráda ’aTibbá’ ‘arabín, és azon vágyamat hivatott kifejezni tört arabságommal, hogy arab orvosokat akarok. Nem azért, mert most ettem meg azt a gyógyszert, amit egy hete egy arab orvos tanácsolt nekem (aki olyan tökéletesen beszélt magyarul, hogy csak a pecsétjéről derült ki, hogy nem tősgyökeres atyafi). Két héttel ezelőtt is arab orvosokat akartam. Meg kínai orvosokat, szingaléz orvosokat, kenyai orvosokat, cvána orvosokat. Mindenféle harmadik világbeli orvosokat.
Mert át kell alakítani az egészségügyet. Így nem maradhat. (Változni arabul تغير taghajjara.) Az orvosok x százaléka becsapja az államot és a beteget, hogy többletbevételre tegyen szert, y százaléka pedig becsapja az államot, hogy hozzájuttathassa betegét (مريض maríD) azokhoz a gyógy- és gyógyászati szerekhez, amiket az állam (دولة daula) azért tagad meg a betegtől, mert az előző x százalék miatt behisztizett és mindenkire gyanakszik. Természetesen x és y összege több mint 100%, vagyis vannak orvosok, akik időnként a beteg érdekében csalnak, időnként a pénztárcájuk érdekében. Az orvosok z százaléka hozzá se szagol a területhez, amin tevékenykedik, csak mindenféle gyógyszereket (دوأ dawá’) nyomogat a betegbe meg mindenféléket vagdos benne, aztán hátha meggyógyul az illető. Ha nem, akkor pech. (Gyógyulás arabul شفأ sifá’, ellenkező esetben temető arabul مدفن madfan.) Az orvosok w százalékának nevetségesen alacsony a fizetése (مرتب murattab), már ha lehet ezen egyáltalán nevetni. Az orvosok v százaléka megköveteli a paraszolvenciát, u százaléka csak „kénytelen-kelletlen” elfogadja (mennyivel tartozom arabul كم أدفع؟ kam adfa‘?), és u meg v összege hajszál híján 100%. A maradék az a maroknyi orvos, aki egyáltalán nem fogad el paraszolvenciát, mert ilyenek is vannak, én hiszek benne (vallás arabul دين dín).
A betegek pedig nem szólnak semmiért (birka arabul ضان Dán), mert az orvos kezében van az életük (kés arabul سكين szikkín), és ha nézeteltérésük van az orvossal, senki nem védi meg őket. Legkevésbé az állam, amely a nézeteltérések túlnyomó részét generálja (háború arabul حرب Harb), de részrehajlással nem vádolható, mert az orvost se védi meg a betegtől, ha arra lenne szükség.
Van ugyan egy miniszterelnökünk (رئيس الوزراء ra’ísz-ilwuzará), aki miniszterével (وزير wazír) kitalált némi átalakításokat, de időnként úgy néz ki, hogy ezzel többet árt, mint használ. Mert mindenki csak kiabál, mindenkinek ezernyi kifogása (إعتراض i‘tiráD) van minden ellen, és némelyikük elmondja. A többség nem mondja el, csak szép csöndben szabotál. A betegek is, láttunk beteget, aki a vizitdíjat tízezer (عشرة آلاف ‘asarat áláf) forintossal fizette ki, hogy jó sokáig tartson visszaadni és jó hosszú sor kerekedjen. Más meg ötforintosokkal, hogy jó sokáig tartson megszámolni.
De szabotálnak az orvosok is, mert ők ülnek a nyeregben (teve arabul جمل dzsamál). Akármit talál ki a wazír, az ő kezükben van a szikkín és vele a hatalom. A maríD soha nem fog tiltakozni semmi ellen.
Kivéve az arab orvosokat (أطباء عربين aTibbá’ ‘arabín). Meg a mozambiki, a burmai, a türkmén és a csukcs orvosokat. Ők itt olyan körülmények között dolgozhatnak (عمل ‘amila), olyan fizetésért, amiről odahaza nem is álmodnak. Cserébe jó munkát végeznek, mert jövőre (في السنة القادمة fi-sszana-lqádima) is meg akarják kapni. Az arab orvos jól jár, mert sokat keres és támogathatja otthon hagyott rokonait, rajtuk keresztül hazáját. A magyar (مجري madzsarí) állam jól jár, mert jó munkát kap a pénzéért. A beteg jól jár, mert lelkiismeretes orvos látja el. Mindenki jól jár.
Ezért akarok én arab orvosokat. A magyar orvosnál is fütyülök rá, hogy megeszi-e a malacot (لحم خنزير laHm khanzír), miután engem meggyógyított. A magyar orvosnál se érdekel, hogy milyen nyelven (لغة lugha) imádkozik, egyáltalán imádkozik-e. Engem az érdekel, hogy az orvos jól dolgozik-e.
Nagyon sajnálom (آسف حقن ászif Haqqan).